Fiatalok kérdezik:

Miért kell olyan korán otthon lennem?

„VAN közöttetek olyan, akinek meghatározott idejű kimenője van?” Az Ébredjetek! fiatalok egy csoportjának tette fel ezt a kérdést. A válasz gyakorlatilag egyhangú igen volt! A következő kérdés azonban különbözö válaszokat eredményezett. Megkérdeztük: „Mit gondoltok, milyen későig kellene engedélyt kapnotok a távolmaradásra?”

„Úgy gondolom, bármit meg kell tennünk, amit a szüleink mondanak” — válaszolta a tizenéves Monica.a A fiatal Bill nem értett ezzel egyet. „Én úgy gondolom, hogy nem nekik kellene megmondaniuk, mikor gyere haza — érvelt Bill. — Végül is valószínű, hogy ők is későig maradtak ki, amikor fiatalok voltak.” A tizenéves Sally megpróbált középutat találni: „Én úgy gondolom, hogy akkor kell hazamenni, amikor a szülők akarják — de este 8-nál nem előbb.” Végül úgy tűnt, hogy Jerrynek voltak mindannyiuk közül a leginkább szélsőséges érzései. Ezt mondta: „Ahelyett, hogy egy bizonyos időt szabnának meg arra, hogy mikorra legyünk otthon, miért ne hívhatnánk fel őket és mondhatnánk meg nekik, hol vagyunk? Sokkal megértőbbnek kellene lenniük.”

Bármi legyen is a személyes véleményed, több mint valószínű, hogy a szüleid valamilyen rövid kimenőt szabnak meg számodra. Ez lehet egyfajta merev szabály: ’Este 10 órára legyél otthon, különben [büntetést kapsz]!’ Vagy a szüleid talán az egyes esetektől függően határozzák meg a kimenőidet. „Miután mérlegelik, kivel megyek, és hova fogunk menni — mondja a ’Teen magazinban idézett egyik 16 éves lány —, megszabják, mikorra kell otthon lennem. Mindig az emberektől és a helytől függ.” Még azoknak a fiataloknak is mondaniuk kell valamit azt illetően, hogy hova mennek, és mikor mennek haza, akik látszólag korlátlan szabadságnak örvendenek.

A legtöbb fiatalt látszólag nem túlságosan zavarja az ilyen korlátozás. Néhányan azonban többnek tekintik a kimaradásra vonatkozó határidőt egy csekély kellemetlenségnél, vagyis olyasminek tartják, ami ingerlően gátolja személyes terveiket. Teens Speak Out című könyvében Jane Rinzler egy 16 éves lányt idéz, aki így panaszkodik: „Úgy érzem, mintha kisbaba lennék, és mintha nem lenne saját életem.” Mások mélységesen nehezményezik a kimaradási határidőket, mert azok vitákra adnak okot az életükben. Az egyik fiatal lány ezt mondja: „Mielőtt elmegyek otthonról, meg kell mondanom anyámnak hova megyek, kivel megyek, hogyan jutok oda, és hogyan kerülök majd haza.”

Kimenők — a szülő nézőpontja

Miért nem engedhetik meg a szüleid azt, hogy egyszerűen akkor gyere haza és akkor menj el, amikor neked tetszik? Nos, figyeld meg, milyen határidőt szabott meg egykor Isten Izrael nemzete számára. Az első Pászka megünneplésének éjszakáján, i. e. 1513-ban Isten így utasította az izraelitákat: „Senki se menjen ki az ő házának ajtaján reggelig” (2Mózes 12:12, 22). Ésszerűtlen volt Isten? Nem. Ez védelem volt, nehogy megölje őket Jehova angyala!

Bár a helyzet napjainkban talán távolról sem oly sürgető, a legtöbb szülőnek alapos oka van arra, hogy védeni próbálja tizenéves gyermekeit. Végtére is az csak természetes, hogy a szülők aggódnak gyermekeikért. Jézus Krisztus szülei „nagy bánattal” voltak, amikor nem tudták, hol van [a fiuk] — pedig ő tökéletes gyermek volt! (Lukács 2:41–48). A szüleid tudják, hogy te távolról sem vagy tökéletes. Így hát időről időre biztosan aggódnak érted, még ha te nem is lennél olyan, akivel mindig baj történik. Miért van ez?

Azért, mert a szüleid pontosan tudják, milyen erősek lehetnek „az ifjúkori kívánságok” (2Timótheus 2:22). Azt is tudhatják, mégpedig saját tapasztalatból, hogy ’az a fiú [vagy lány], akit szabadjára engednek, szégyent hoz az anyjára’ (Példabeszédek 29:15). Az egyik szülő elismerte: „Én magam nagyon féktelen tizenéves voltam. Így hát tudom, mi az, ami eltitkolható a szülők elől.” Amikor tehát szüleid a tizenévesek közötti szabad szerelemről, az alkohollal és a kábítószerrel való visszaélésekről, vagy környékbeli féktelen házibulikról hallanak, jogosan következtethetnek úgy, hogy helyénvaló némi korlátozás.

Lehet az is, hogy a szüleid joggal aggódnak a biztonságodért. A Biblia beszél nekünk arról, hogy amikor Jákob patriarcha fiai késlekedtek visszatérni Sikem környékéről, Jákob ezt mondta a fiának, Józsefnek: „Menj el kérlek. Nézz utána, hogy a testvéreid épségben és egészségben vannak-e . . . és hozz hírt róluk” (1Mózes 37:13, 14). Ez nem pusztán üldözési mánia volt a részéről. A néhány évvel korábban történt események miatt Sikem veszélyes hely volt Jákob fiai számára! (1Mózes 34. fejezet).

A világ napjainkban sokkal veszélyesebb, mint a bibliai időkben volt — de még annál is, mint amikor a szüleid fiatalok voltak. Mi mélyebben benne vagyunk „az utolsó napok”-ban, mint bármikor ezelőtt, olyan időszakban élünk, amelyet a bibliai jövendölés „nehezen elviselhető válságos idők”-ként jelöl meg. A görög „nehezen elviselhető” szavakat a „kockázatos”, „veszélyes”, „keserves” és „nehéz” szavakkal is vissza lehet adni (King James Version, Douay, English Revised Version, Moffatt). Napjainkban sok ember „önuralom nélküli” vagy „mértéktelen” (2Timótheus 3:1–5; Ökumenikus fordítás). Az erőszakos bűncselekmények, közöttük a nemi erőszak és a gyilkosság a mai élet rideg valóságai közé tartoznak.

A szüleid azt is tudják, hogy az esti órák előrehaladtával növekszik annak a valószínűsége, hogy bajba kerülsz. „Késő este rossz dolgok történhetnek — ismerte be az egyik fiatal lány az Ébredjetek! [tudósítójának] —, és a szüleid védeni próbálnak téged.” Egy másik fiatal így magyarázta ezt: „Éjfél után sok részeg vezető van úton, és ilyenkor a legjobb nem kint tartózkodni.”

De erkölcsi veszélyek is vannak. Amint az este közeleg, alábbhagynak a gátlások és egyre többen viselkednek garázda módon. A Biblia okkal hozza kapcsolatba a kicsapongó viselkedést az esti órákkal. Az Ésaiás 5:11-ben Isten azt mondja: „Jaj azoknak, akik . . . az esti sötétségben későig őgyelegnek, mialatt a bor hevíti őket!” (Vö. 1Thessalonika 5:7.) Szüleid ezért talán attól félnek, hogy minél későbbig vagy távol, annál nagyobb a veszélye annak, hogy féktelen partikba, túlzott alkoholfogyasztásba, vagy szexuális erkölcstelenségbe keveredsz. Ha tehát nem vagy otthon arra az időre, amikorra a szüleid úgy érzik, hogy már otthon kellene lenned, valószínűleg aggódni fognak. És joguk van magyarázatot kérni.

Egy fiatal lány így emlékszik vissza: „Egyszer későig maradtam egy barátnőmnél. Anyu nem tudta, hol vagyok, ezért keresni kezdett. Kezdte végigjárni a környéket, miközben a nevemet kiabálta!” Kínos? Kétségtelenül. De amint az egyik anya elmondta: „Mindig a legrosszabb eshetőségek jutnak az eszembe, valahányszor sötétedés után jönnek haza [a lányaim].”

Törődést jelent a részükről

De mi van akkor, ha álmodban sem jutna eszedbe, hogy kicsapongóan viselkedj? Mi van akkor, ha egyszerűen csak némi időt akarsz eltölteni a barátaiddal? Kétségtelenül csalódottságot okozhat, ha otthon kell maradnod, amikor más, hasonló korú fiataloknak megengedik, hogy elmenjenek hazulról. Az is kellemetlen lehet, amikor meg kell magyaráznod a barátaidnak, hogy azért nem mehetsz velük, mert korán otthon kell lenned. De ha jobban belegondolsz, sok igazság van abban, amit egy Leslie nevű fiatal mondott: „Mi olyat akarsz tenni tizenkettőkor, amit nem tehettél meg nyolckor?” Más szavakkal, nem akkor örvendhetnél a pihenés legegészségesebb formájának, amikor az emberek általában még nem alszanak? Miért kockáztatnál bármit is, ami a túl késői kimaradással jár?

Egy másik megfontolandó szempont: A késő éjszakáig való fennmaradás az időd jó felhasználását jelenti? A Biblia így buzdítja a keresztényeket: „Őrködjetek szigorúan afelett, hogy mi módon jártok, nem mint oktalanok, hanem mint bölcsek, és áron is vásároljátok meg magatoknak az alkalmas időt, mert a napok gonoszak” (Efézus 5:15, 16). Azonkívül a későig való fennmaradás fokozza majd az iskolai tevékenységedet, vagy segít majd befejezni a házimunkáidat? Vajon nem gátolja majd ez azon képességedet, hogy koncentrálni tudj a keresztény összejöveteleken?

Végül is megpróbálhatod úgy tekinteni a korlátozásokat, mint a szülői szeretet megnyilvánulását. Clayton Barbeau író a How to Raise Parents című könyvében ezt kérdezi: „Mit gondolnál, ha én mint szülő azt mondanám neked, hogy ’nem érdekel, ha kábítószerezel, iszol vagy dohányzol. Nem érdekel, ha gyorsan hajtasz. Nem érdekel, milyen későig maradsz távol . . .’ Mit mondanék ezzel neked? Természetesen azt mondanám: ’Nem szeretlek téged. Nem érdekelsz. Nem vagy fontos számomra.’ ” Igaz, néha az irigység szorító fájdalmát érezheted azon fiatalok miatt, akik több szabadságot élveznek. De ne feledd: „Aki visszatartja vesszejét, gyűlöli a fiát, de az szereti őt, aki megkeresi fenyítékkel” (Példabeszédek 13:24).

Egész életedet szabályok és korlátozások szerint kell majd élned. Miért elleneznél akkor egy egyszerű kimaradási határidőt? Igaz, hogy a kimaradási határidők néha ésszerűtlenek lehetnek, de egy következő cikk segít majd megbirkóznod ezzel a helyzettel. De általában bölcs eljárás az, ha együttműködsz szüleiddel és megpróbálod megérteni érzéseiket. A Példabeszédek 28:7 azt mondja: „Az értelmes fiú megtartja a törvényt.” Idővel talán majd úgy tekinted a dolgokat, ahogyan egy fiatalasszony, aki azt mondja: „Nem tudtam megérteni, hogy anyu és apu miért óvtak annyira, és miért izgultak miattam, amikor későn jöttem haza. Most, hogy magam is szülő vagyok, immár megértem, miért is virrasztott az édesanyám rám várva. Azért, mert törődött velem!”

[Lábjegyzet]

[Kép a 21. oldalon]

A fiatalok gyakran zokon veszik, ha korán otthon kell lenniük