A Jóhír hirdetése sok nyelven
AMIKOR Jézus megmondta, mi fogja jelezni az utolsó napokat, az egyik fő jelként a Királyság jó hírének az egész földön történő hirdetését jelölte meg (Máté 24:14). Annak megértése céljából, hogy ez a minden nemzetben, sok nyelven történő világraszóló prédikálás miért nem történt meg nemzedékünk előtt és miért csak most mehet végbe, vissza kell tekintenünk a múltba. A Webster szótár kimutatja, hogy Gutenberg csak a XV. században, vagyis 500 évvel ezelőtt találta fel a betűszedést és könyvnyomtatást. Ettől kezdve sikerült az emberiségnek kifejleszteni olyan eszközöket, amelyekkel a kiszedett oldalt sokszorosítani lehetett nagy mennyiségben, tömeges terjesztés céljából.
Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy a könyvnyomtatás feltalálása előtt a Biblia ritkaságszámba ment, mivel kézzel kellett másolni. A kézi másolás rendkívül fáradságos és drága volt. A betűszedés és a nyomdagép feltalálása óriási előrelépést jelentett abban, hogy a Biblia és a Biblián alapuló irodalom sok nyelvű kinyomtatása lehetővé váljon.
1914 óta óriási léptekkel haladt előre a könyvnyomtatás és könyvkiadás azzal, hogy az ofszetnyomdagéppel el lehetett végezni jó részét annak a munkának, amelyet korábban másológépeken végeztek.
A legújabb időkben a számítógép beköszöntével újból felgyorsult ez a folyamat. A betűket, ékezeteket és egyéb írásjeleket meg lehetett rajzolni és be lehetett táplálni a számítógépbe, és tetszés szerint egy gombnyomásra elő lehetett hívni. Ez az eljárás sokkal könnyebbé tette, hogy az egész világon mindenféle nyelvű nép számára anyag jelenhessen meg.
Az Őrtorony Társulat 1979-ben elkezdte a MEPS-nek nevezett eljárást. A MEPS mozaikszó és a „Multilanguage Electronic Phototypesetting System” (Soknyelvű elektronikus fényszedő rendszer) rövidítése. A kereskedelmi vállalatok csak néhány olyan kiválasztott nyelvre fejlesztettek ki számítógépet, ahol a beruházás jövedelmezőnek ígérkezett. A Társulat megbízatása eltér ettől. A Biblia azt mondja, hogy a jó hírt „minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek” hirdetik (Jelenések 14:6).
A Társulat 93 fiókhivatalából, amely a föld minden részén megtalálhatók, sok fiókhavalon keresztül tanulmányozni kezdték az egyes nyelvek betűtípusait. Össze kellett állítani minden olyan betűt és ékezet listáját, amely az irodalom kinyomtatásához szükséges azokon a nyelveken, ahol az egyes fiókhivatalok működnek. Ezenkívül szükség volt a szavak elválasztási szabályaira is azon a nyelven. Minden betűt és ékezetet meg kellett rajzolni, majd be kellett táplálni a számítógépbe és ezeket ki kellett szerkeszteni. Ez több évi áldozatos munkával járt. Az eredmény az lett, hogy a Királyság-üzenetet most több nyelven lehet kiadni, mint bármikor ezelőtt és ez a szám is folyamatosan nő.
A Társulat kezdetben maga tervezte és készítette el saját számítógépét és a hozzávaló programot. Jehova Tanúi a világ minden részéről eljöttek, hogy segítséget nyújtsanak ennek az eljárásnak a kifejlesztésében. Kicseréltek szakismereteiket és kölcsönösen buzdították egymást (Róma 1:12). Valahogy pontosan az ellenkezője történt annak, mint ami végbement a Bábel tornyánál. A speciális kioktatás után a felszerelést a szakmunkásokkal együtt a világ különböző fiókhivatalába küldték. Az eredmény egy sokoldalú kiadói rendszer lett, amely több mint 100 országban és a tenger sok szigetén működik jól felszerelve arra, hogy a Társulat kiadványai jelenleg körülbelül 200 nyelven megjelenjenek.
Ezekben az megjövendölt utolsó napokban a Királyság jó hírét valóban minden nemzetben és sok nyelven hirdetik.