A jegesmedve mérnöki teljesítménye
A JEGESMEDVÉTŐL igencsak sokat tanulhatna az emberiség arról, hogyan kell a napenergiát hasznosítani — mondja néhány tudós. Richard E. Grojean fizikus az 1970-es évek közepén nagy érdeklődést keltett ezzel a megjegyzéssel, miután érdekes felfedezésre jutott az északi-sarki fehér állatokkal kapcsolatban.
A vadon élő állatok megszámlálásával foglalkozó kanadai szakemberek úgy találták, hogy ezekről az élőlényekről nem tudnak hagyományos módon jó légifelvételt készíteni, mivel beleolvadnak a fehér tájba. Az infravörös film is, amely rendszerint igen ideális a melegvérű állatok fényképezésére, csődöt mondott. Az állatok egyszerűen túl jól voltak szigetelve ahhoz, hogy elegendő hőt bocsássanak ki a filmfelvételhez. Amikor azonban ibolyántúli filmet használtak, a fehér fókák és a jegesmedvék merev, fekete alakot mutattak a fehér háttérben. „Amíg a hó visszaverte az ibolyántúli sugarakat, az állatok elnyelték azokat” — jelenti a The Toronto Star.
Miért? Grojean fizikus és Gregory Kowalski, a gépgyártás egyetemi tanára szerint a medve bundájában van a válasz. A színképtartomány láthatatlan, ibolyántúli végén a bunda szőrzete felfogja az ibolyántúli sugarak 90 százalékát és átadja az alatta lévő fekete bőrnek, ily módon melegítve a medvét. Az Északi-sarkon, ahol a hőmérséklet gyakran —29 Celsius-fok alá süllyed, figyelemre méltó a bunda azon képessége, hogy a tulajdonosát melegen tartsa. Ezzel ellentétben a háztetőkre szerelt mindennapos napfénybegyűjtők sokkal kevésbé hatásosak. Kowalski becslése szerint az ember készítette napelemek 50 százalékkal erdményesebbek lennének, ha a jegesmedve bundájának az alapelveit alkalmaznák.
A színképtartomány látható részében a bunda szőrzete pontosan ellenkezőleg viselkedik; visszaveri a fény 90 százalékát. Ez kölcsönöz a medvének olyan szemkápráztatóan fehér külsőt, jóllehet az egyes szőrszálak igazában nem is olyan fehérek, hanem átlátszóak és festékanyag nélküliek. A bunda fehérsége képessé teszi a medvét arra, hogy láthatatlanná válva vadásszon az északi-sarki havas tájban. Egyes megfigyelők még olyan jegesmedvéket is láttak, akik eltakarták fekete orrukat, miközben a zsákmányuk után lopakodtak, mintha csak tudták volna, hogy bele kell olvadniuk a hó színébe.
A jegesmedve bundája az állat két alapvető szükségletét tökéletesen kielégíti: egyrészt, hogy fehérnek nézzen ki, másrészt, hogy melegen maradjon. Nem csoda tehát, hogy Grojean fizikus a bundát „fantasztikus mérnöki teljesítmény”-nek ismerte el. Mindent összegezve, ez a maga nemében páratlan és fenséges teremtmény Teremtője bölcsességéről tanúskodik.