A pletyka hatalma

A FIATALASSZONY öngyilkossága megrázkódtatást okozott a csendes angliai városkában. Még megdöbbentőbb volt a halottkém megállapítása: ’Egy alaptalan pletyka ölte meg!’ Nyilvánvaló, a városban a róla terjesztett rosszindulatú, alaptalan pletyka tette tönkre a fiatalassszony jó hírnevét és okozta végül a halálát. (Ralph L. Rosnow és Gary Alan Fine Rumor and Gossip—​The Social Psychology of Hearsay című könyve.)

Bár a következmények ritkán ilyen tragikusak, azt azonban nem lehet vitatni, hogy a pletykának döbbenetes hatalma van. Egyrészt ez annak tulajdonítható, hogy a pletyka a hasznos információk cseréjének a jól bevált eszköze. Másrészt kormányválságoknak, családok széthullásának és fényes karrierek lerombolásának lehet az okozója.

A pletyka sok álmatlan éjszakáért, szívfájdalomért és emésztési zavarért okolható. Kétségtelenül neked is okozott már időnként személyes gyötrelmet. William M. Jones ezért arra figyelmeztet, hogy az üzleti világban „számolni kell azzal az eshetőséggel, hogy pályafutásod során megkísérlik majd tönkretenni a jó hírnevedet”.

A rosszindulatú pletykát általában a legtöbb ember megveti. Az Egyesült Államok szeminol indiánjai között „rosszat mondani valakiről” egy kategóriába esik a hazugsággal és lopással. Az egyik nyugat-afrikai közösségben a hírharangok annak a veszélynek teszik ki magukat, hogy levágják a nyelvüket vagy rosszabb esetben, kivégzik őket. A történelem során mindig intézkedéseket hoztak a pletyka visszaszorítására.

A XV. és XVIII. század között nagy előszeretettel alkalmazták Angliában, Németországban és később az Egyesült Államokban is az úgynevezett vízbemártószéket a pletykálkodók megszégyenítésére abból a célból, hogy felhagyjanak ártalmas fecsegésükkel. Akit rajtakaptak a pletykálkodáson, azt odakötözték egy székhez és többször is bemártották a vízbe.

Jóllehet a vízbemártószék régóta kiment a divatból, a pellengért és a kalodát, a pletyka elleni harc további módszereit még a modern időkben is alkalmazták. Például az 1960-as években az úgynevezett rémhírterjesztések megakadályozására központokat állítottak fel az Egyesül Államokban, válaszul a kósza hírek terjesztésére, amelyek esetleg károsak lehettek a kormány tevékenységére. Hasonló központok működtek Észak-Írországban és Angliában. Még törvényeket is hoztak az olyan pletykák terjesztése ellen, amelyek anyagi kárt tudtak okozni egyes pénzintézeteknek.

Mindezeknek az erőfeszítéseknek az ellenére a pletyka túlélő. Tovább él és virágzik. Sem a törvénnyel, sem más emberi eszközzel nem sikerült romboló hatását kioltani. A pletyka mindenütt megtalálható. Ismeretes a szomszédok közötti pletyka, a hivatali pletyka, a bolti pletyka, a társasági pletyka és a családi pletyka. A pletyka minden kultúrát, minden fajt és minden civilizációt áthat, és a társadalom minden szintjén kivirágzott. Egy szakértő ezt mondta: „A pletyka annyira megszokott lett, mint a levegővétel.” Ezt is mondta: ’Az emberi természet elmaradhatatlan velejárója.’

Való igaz, a pletyka gyakran az emberi természet nagyon sötét oldalára mutat rá, arra az oldalra, amely abban gyönyörködik, ha befeketít másokat, eltorzítja az igazságot és tönkreteszi mások életét. A pletyka azonban nem mindig rosszindulatú. A mindennapi beszélgetésben van kedvező hatása is. Ha tudjuk azt, hogy hol kell meghúzni az ártalmas és az ártalmatlan pletyka közötti határvonalat, akkor sem mások, sem mi nem leszünk áldozatai a pletykáknak.

[Kép a 4. oldalon]

A helyi kormányok a vízbemártószék alkalmazásával próbáltak elbánni a pletykálkodókkal