A pletyka — Miért oly vonzó?

KÍNAIUL a pletyka shén-tán; finnül juoru; olaszul pettegolézzo; spanyolul chisme. Igen, minden nyelvben előfordul ez a szó. Egyes nyelveken a pletykának kimondottan rosszalló másodlagos jelentése is van. A magyar „pletyka” szó „tapintatlan, bizalmas felelőtlen híresztelést” jelent.

Érdekes módon a magyar pletyka kifejezésnek rosszalló jelentése is van. A „pletyka” szó elé gyakran kiteszik a „rosszindulatú” vagy „ártalmas” jelzőket. Ennek az az egyszerű oka, hogy a pletyka gyakran vezet ártalmas vagy zavartkeltő beszélgetéshez. Átcsaphat nyílt rágalmazásba, amely az egyik meghatározás szerint „olyan hamis vád vagy megtévesztés, amely tönkreteszi valakinek a jó hírnevét”. Nem csoda, ha egy régi példabeszéd ezt mondja: „Az északi szél esőt szül, a suttogó nyelv pedig haragos arcot” (Példabeszédek 25:23, Ökumenikus fordítás).

Tekintettel arra, hogy a pletyka képes ilyen kárt okozni, mi az oka annak, hogy mégis annyira szeretünk pletykálkodni, szinte ellenállhatatlan erővel? És hol az a határ, ameddig a pletyka ártalmatlan és mitől kezdve ártalmas?

A pletyka — információcsere

A pletyka egyik alapvető oka az, hogy az emberek szeretnek érdeklődni egymás iránt. Természetünknél fogva hajlamosak vagyunk arra, hogy beszéljünk másokról. Ahogyan Max Gluckman antropológus valamikor megjegyezte: „Minden nap és a nap nagyobbik részében pletykálkodunk. Úgy vélem, hogy ha feljegyzést készítenénk arról, mivel töltjük az ébrenlét óráit, kiderülne, hogy a munka után — némelyikünk esetében — a pletykálkodás következne a sorban.”

Enyhébb és szelídebb formájában a mindennapos csevegés alkalmas a hasznos információcserére és kiváló eszköz arra, hogy tájékozódjunk a legfrissebb eseményekről. Ez a csevegés szólhat olyan ártalmatlan dolgokról, mint hogy ki kötött házasságot, ki állapotos, ki halt meg, vagy ölthet humoros formát is, minden rossz szándék nélkül.

Sokszor azonban az alaptalan fecsegés túlmegy az illendőség és a jó ízlés határán. Ilyenkor a tényeket vagy felnagyítják, vagy tetszetős színben állítják be, vagy éppen ellenkezőleg, eltorzítják azokat. Valaki megalázása a humor forrása lehet. Megsértik a bizalmas magánügyeket. Visszaélnek a bizalommal; megsértik vagy tönkreteszik valakinek a jó hírnevét. A dicséretes dolgokat zúgolódással, panaszkodással és hibák keresésével homályosítják el. Kevés vigaszt jelent a kibeszélt személynek az, hogy az illető nem akart neki rosszat. Az ártalmas pletyka olyan, mint a tiszta falra felvert sár. Lehet, hogy nem ragad oda, de a piszkos nyoma mindig ott marad.

Beilleszkedés

Egy másik oka annak, amiért könnyen pletykálkodunk, az a természetes vágy, hogy szeretjük, ha mások elismernek és elfogadnak minket. „Ilyen vagy olyan okból kifolyólag — írta John Sabini és Maury Silver — az az érzésünk, hogy beszélnünk kell valakivel; erre a pletyka az egyik legkellemesebb, legfesztelenebb és legáltalánosabban elfogadott mód” (Moralities of Everyday Life). A pletyka egy bizonyos mértékig elősegíti a társalgást és a beilleszkedés eszköze.

A baj ott kezdődik, hogy az emberek hajlamosak a rossz hírt sokkal izgatottabban fogadni, mint a jó hírt. Egyesek még élvezik is, ha szenzációs és botrányos hírek zaklatják fel őket. A pletyka egy igazi figyelem felkeltés — minél szenzációsabb és botrányosabb a zaftos történet, annál jobb. Ritkán törődnek azzal, hogy megalapozottak-e ezek a meghökkentő állítások.

A hírközlő eszközökön keresztül terjedő pletyka

Ez a fajta pletyka egy másik emberi gyengeségre épít — a túlzott kiváncsiságra. Szeretjük a titkokat. Örömet találunk abban, ha bizalmas értesülésekhez jutunk. Már 1730-ban, amikor Benjamin Franklin egy pletykarovatot kezdett a Pennsylvania Gazette című újságban, felismerték, hogy az emberek fizetnek a pletykákért.

A rádió-, tévé- és újságpletyka ma is él s virágzik. Európában az újságárusok állványait elárasztják a királyi családok, autóversenyzők vagy egyéb világhírességek történeteiről szóló bulvárlapok. Az egyik újságcikk a pletykát jól menő üzletnek nevezte.

De származik-e valami haszon abból, ha valaki megszállottan arra kiváncsi, mi történik mások otthonában, hálószobájában, vagy elméjében mire gondol? Egészséges-e, ha valaki olyan anyagot olvas vagy néz meg, amely benne is mohó vágyat kelt? Nyilvánvaló, a hírközlő eszközökön keresztül terjedő pletyka az ésszerű határ feletti kiváncsiságot ébreszti fel.

„Kacsa”

A megalapozatlan hírek vagy félretájékoztatások szintén táptalajai lehetnek az ártalmas pletykáknak.

A hírlapi kacsáknak, sajnos, gyakran van áldatlan következményük. Pánikot keltenek, halált és pusztítást okozhatnak. Felbecsülhetetlen, mekkora kárt tudnak okozni az ilyen hírlapi kacsák az üzleti életben. Az egyik gyorsbüfé-üzlethálózatnak több mint egyévi kemény harcába került, amíg sikerült tisztáznia magát az alól a vád alól, hogy a hamburgerekben kukacok vannak. Egy szappangyár éveket — és persze több millió dollárt — költött arra, hogy tisztázza, cégjele nem azonos Sátán szimbólumával és vállalatának semmi köze nincs a démonkultuszhoz.

Legtöbbször az egyes egyének szenvednek a kósza híresztelésektől. De mivel a fantasztikus történeteknek lenyűgöző hatásuk van az emberekre, ezért az emberek szívesen terjesztenek ilyen történeteket, alig törődve azzal, hogy igazak-e azok vagy milyen következményekkel járnak.

Rosszindulatú pletyka — rágalmazás

A pletyka legártalmasabb formájának — a rosszindulatú pletykának vagy rágalomnak — a gyökerénél az irigység és a gyűlölet húzódik meg. A „rágalmazást” jelentő görög szót, a di·a’bo·los-t a Bibliában Ördögnek fordítják (Jelenések 12:9). Ez a cím azért találó, mert Isten ősgyalázója Sátán. Sátánhoz hasonlóan egyesek szintén rosszindulattal beszélnek másokról. Időnként a bosszú az oka, ami az érzelmek megsértéséből vagy féltékenységből fakad. Mindegy, hogy melyik esetről van szó, ezek az érzelmek azzal akarnak érvényt szerezni, hogy mások jó hírnevét tönkreteszik.

Bár a rosszindulatú pletyka vagy rágalom nyilvánvalóan a pletyka legelítélendőbb formája, az a személy, aki részt vesz az ártalmas és bajt keverő pletykázás bármelyik formájában, az erkölcstelen és felelőtlen. Hogyan lehet elkerülni, hogy az ártalmas pletyka ne fajuljon rosszindulatú rágalmazássá?

[Kép az 5. oldalon]

A barátok közötti pletyka gyakran alkalmas eszköz a gondolatcserére és a beszélgetést is kedvezően befolyásolja

[Kép a 6. oldalon]

A rosszindulatú pletyka olyan, mint a tiszta falra felvert sár. Lehet, hogy nem ragad oda, de a piszkos nyoma mindig ott marad.

[Kép a 7. oldalon]

Egyesek azért pletykálnak, hogy a figyelem középpontjába kerüljenek