Fiatalok kérdezik:

Csatlakoznom kell-e egy bandához?

„Amikor az iskolai öltözőben ültem, ezek a fiúk odajöttek hozzám és zaklatni kezdtek. Az egyik mellbe vágott. Ekkor az egyik fiú, akit a környékünkről az egyik bandából ismertem, a segítségemre jött. Azt gondoltam magamban: ’Ha beállok a bandába, talán ilyen védelemben lehet részem’ ” (Greg).

SZÁMOS iskolákban és környéken egyre több a bandák száma. A rendőrség becslése szerint 1989-ben csupán Los Angeles megyében (USA) 600 banda létezett, körülbelül 70 000 taggal. De a bandák létezése nem korlátozódik csupán az Egyesült Államokra. A Maclean’s folyóirat szerint például Vancouverben (Kanadában) közel 13 banda létezik, több mint 600 fővel.

Greghez hasonlóan sokan azért csatlakoznak az ilyen bandákhoz, hogy védelemben részesüljenek az iskolai erőszakkal szemben, és ezekben az erőszakkal teli időkben nem nehéz megérteni, hogy egyes fiatalok miért érzik ennek a szükségét. Szemtanúi vagyunk a világméretű ’törvénytelenség növekedésének’ (Máté 24:12). Vannak azonban egyéb okai is annak, ami miatt ezek az utcai bandák ilyen erőteljes vonzerőt gyakorolnak néhány fiatalra.

Támogatás és barátság

„Nagyon vágytam arra, hogy barátaim legyenek és olyan érzésem legyen, hogy valamilyen csoporthoz tartozom; legyen valaki, akivel törődhetek” — magyarázza Bernard, aki valamikor egy banda tagja volt. Marianne, aki egy lánybandához tartozott, elismeri, hogy csupán azért csatlakozott hozzájuk, mivel úgy érezte, hogy szüksége van valamire, amin hatalmat gyakorolhat, valamint a „családi légkör”-ért is, amit ez kínált.

Amíg igaz az, hogy egyes fiatalok azért csatlakoznak a bandákhoz, hogy az segítse elűzni az unalmukat, vagy azért az izgalomért, amit ezek a bandák felkínálnak nekik; másrészt úgy tűnik, hogy a fiatalok sokkal inkább azért lesznek ilyen bandák tagjai, mivel vágynak valakihez tartozni, és szükségét érzik az érzelmi támogatásnak és az olyan barátoknak, akikkel együtt részt vehetnek különböző dolgokban. Gyakran azért teszik ezt, hogy egy nemkívánatos családi helyzetet ezzel váltsanak fel.

Bernard önmagáról és bandája tagjairól ezt mondja: „Közülünk a legtöbben felbomlott családokból kerültünk ki. Sokunkat népes családban egyedüli szülő nevelt, rendszerint az anya. Így senkire sem jutott idő, hogy beszélgessen vele. Sokan olyan családból jöttek, ahol tettlegesen vagy szóval bántalmazták őket, és ahol senkit sem érdekelt az, hogy vannak-e érzéseik vagy sem. Ezért ők is, ahogyan én is, jól éreztük magunkat, hogy végre elbeszégethettünk valakivel és meghallgatott valaki bennünket.”

Ezt a fontos szempontot emeli ki Lew Golding, kanadai ifjúsági tanácsadó is. Ezt a megállapítást tette: „A családi bajokkal küszködő gyerekek érzelmi szükségletük kielégítése végett szoktak bandákhoz csatlakozni.”

Az Egyesült Államokban sok banda etnikai és kultúrális vonalon alakul. Ebben az országban a bandák ezért még egy további vonzerőt kínálnak: azok társaságát, akik az étel, a zene, a beszélt nyelv terén és még egy sereg más dologban osztoznak egymás érzéseiben. A fiatalok számára, a felnőttekhez hasonlóan az a kívánság normális, hogy érezzék, szükség van rájuk és elfogadják őket. De ki tudja-e elégíteni ezeket az érzéseket és szükségleteket az, ha csatlakoznak egy bandához?

A Példabeszédek 17:17 ezt mondja: „Az igaz barát mindig szeret.” Vajon a banda tagjai valóban ilyen lojalitást és igaz barátságot tapasztalnak? Ellenkezőleg, a banda tagjai között állandó jellegűek a veszekedések, még a verekedések is. Abban az erőszakos légkörű környezetben, amelyben a bandák működnek, könnyen kialakul az ellenszenv. A véleménykülönbséget hűtlenségnek magyarázhatják. Bernard ezt mondja: „Ha szóváltásunk volt, résen kellett lennem, mert hirtelen előkerülhetett egy kés vagy egy fegyver. És ezek állítólag az én barátaim voltak! A bandaélet csalódást okozott, mivel nem voltak igazi barátaim.”

Egy 18 éves bandatag ezt fűzi hozzá: „Nincs egy barátod még a saját bandádban sem. Egymagad vagy.”

Ne ’kövesd a tömeget!’

„Ne kövesd a rosszban a tömeget!” (2Mózes 23:2). Ezt Isten népének mondták az ókori időkben, és általában jól alkalmazható bármely fiatal számára, aki azt fontolgatja, hogy egy bandához csatlakozzon. Talán úgy gondolsz egy bandára, mint önvédelmi eszközre és a barátság forrására. Valójában egy bandatag elkerülhetetlenül rá van kényszerítve arra, hogy ”rosszat” tegyen.

A The Globe and Mail ezt mondja erről: ’A banda tölti be a család szerepét. Ez azt is jelenti, hogy a banda állapítja meg, mi számít elfogadható viselkedésnek. A felügyelet nélküli tizenévesek világában a rablás, a verekedés és a nemi erőszak jelentheti „a” tennivalót.’

Csupán 1989-ben a Los Angeles megyei bandák 570 emberölésbe keveredtek bele. És gyakorlatilag mindenhol, ahol bandák léteznek, ott erőszak van. Bárminemű vonakodást magától értetődően a bandával való együttműködés hiányának vagy ami még rosszabb, gyávaságnak tekintik. Mindkét esetben könnyen a támadás célpontjának teheted ki magad. Az egyik bandatag ezt mondta: „A bandádnak nem mondhatsz nemet.” Vajon az odatartozás és a védelem érzése megéri ezt a fajta nyomást?

A Példabeszédek 1:10-15 írója ezt feleli: „Fiam, ha vétkezők megpróbálnak elcsábítani, ne engedj nekik. Ha ezt mondják: ’Jöjj velünk! Álljunk lesbe a vérontásra. Lessük meg az ártatlanokat, ok nélkül is . . . Bízd ránk a sorsodat!’ Fiam, ne járj velük egy úton.”

A kard által élni

Gondolj arra is, milyen következményei lehetnek ennek az egészségedre és jólétedre. Az egyik bandatag ezt mondta: „Késznek kell lenned meghalni a bandatagokért.” És gyakran így is végződik.

Ezzel ellentétben figyeld meg, mire tanította Jézus a tanítványait letartóztatásának az éjjelén. Jézus fegyvertelen volt, és erőszakos csőcselékkel állt szemben. Vajon Jézus azt akarta, hogy tanítványai fogjanak össze és erőszakkal védjék meg őt? Péter így gondolta. Kirántotta kardját, rátámadt a csőcselék egyik tagjára és levágta a fülét. Jézus reagálása meglephette Pétert. Jézus csoda útján meggyógyította a férfi fülét és ezt mondta Péternek: „Tedd vissza helyére kardodat, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el” (Máté 26:52).

A tanulság? Önvédelem céljából felfegyverkezni nemcsak Írás-ellenes, hanem esztelen és mégcsak nem is célravezető. Az egyik példabeszéd így fogalmaz: „Eljön a rossz arra, aki azt keresi” (Példabeszédek 11:27).

Az igazi hovatartozás érzésének megtalálása

Közel 50 évvel ezelőtt készült egy tanulmány, amely kihangsúlyozta, hogy milyen különböző tényezők járulnak hozzá a bandák keletkezéséhez. A felsorolt okok között szerepelt a mostoha családi élet, a szegénység, a rosszabbodó környezet és a hiányos nevelés. A bandatevékenység egyáltalán nem segített ezen a helyzeten és igazában nem nyújtott segítséget a magányos fiataloknak sem abban, hogy igazi barátokat találjanak. A krisztusi gyülekezet viszont arra kínál lehetőséget, hogy olyan emberekkel barátkozz, akik szívükön viselik legjobb érdekeidet. Miért ne ápolnál velük barátságot?

De hogyan védheted meg magad, ha olyan területen laksz, ahol gyakoriak a bandák? Egy cikk a jövőben ezzel fog foglalkozni.

[Kiemelt rész a 30. oldalon]

’Egy utcai bandához csatlakoztam’

„Tizenhét éves voltam. Barátaimmal torkig voltunk a környékünkön lelőtt, kifosztott és megerőszakolt emberek látványával. Úgy képzeltük, ha saját bandát alakítunk, talán véget vethetünk ennek. Ugyanakkor erős volt bennem a vágy, hogy tartozzam egy csoporthoz. Megalakítottuk tehát a bandát.

Azzal kezdtük, hogy a környékünket tartottuk szemmel, de a többi banda nemsokára próbára tett minket. A mi bandánk két tagját egy rivális banda megtámadta. Az egyiket egy baseball-ütővel arcul ütötték; a másikat megkéselték. Erre mi is megtoroltuk az igazságtalanságot és nemsokára mi lettünk a környéken a legfélemetesebb banda.

„De rá kellett jönnöm, hogy a banda tagjai nem igazi barátok. Nem bízhatsz meg mindenkiben. Páran közülük nem segítenének rajtad, ha bajba kerülnél. És egyesek nem vallották eszméimet — elkezdtek fosztogatni és minden ok nélkül embert ölni. Gyűlölni kezdtem sorsomat. Éreztem, hogy Isten létezik, de csodálkoztam azon, hogy miért enged meg ennyi igazságtalanságot. Az iskolában is azt tanultam, hogy az egyház volt felelős az inkvizíciókért és azért, hogy teljes civilizációkat pusztított el Isten nevében. Abban hittem, hogy a vallásokat csak a pénz érdekli.

[Kép a 29. oldalon]

Miért ne ápolnál barátságot olyan emberekkel, akik igazán szívükön viselik érdekeidet?