Fiatalok kérdezik:

Csatlakozzam-e az iskolai csapathoz?

„A játék szórakoztató és izgalmas volt. Jó érzéssel töltött el. Ha fiatal vagy és úgy találod, hogy valamiben igazán tehetséges vagy, egyszerűen nem akarod elszalasztani az alkalmat” (Robert).

TALÁN te is kedveled valamelyik csapatjátékot. Szeretsz tornázni, kedveled a bajtársi szellemet és az izgalmakat. Sőt, talán arról álmodozol, hogy hős leszel, akit a tömeg éljenezni fog, amikor te szerzed meg a győzelmet csapatodnak azáltal, hogy kosarat dobsz, ügyesen megszerzed a labdát és nagy gólt lősz.

Mindegy, mi az oka a sport iránti rajongásodnak, sok fiatal érez így. Különösen a csapatjátékokat, például a labdarúgást, a kosárlabdát, a baseballt és a jégkorongot kedvelik. A The Education Digest megjegyzi: „Több mint 5,2 millió [amerikai] középiskolás diák atletizált az 1986—87-es iskolai tanévben. Az utóbbi négy évben ez volt a legmagasabb szám. Az elmúlt tíz évben a középiskolákban új sportokat vezettek be és számos sportágat szerveztek a lányok számára is.”

Amiért oly népszerű

A sport nagy népszerűsége abban keresendő, amire egy régen élt bölcs férfi rá is mutatott: „A fiatal férfiak szépsége az ő erejük” (Példabeszédek 20:29). A sport remek eszköz arra, hogy a fiatal levezesse felgyülemlett ifjúi erejét és energiáját. De egészséges erőpróba is, fizikailag és szellemileg egyaránt. A sportolás az öröm és a szórakozás forrása, kikapcsolódást nyújt az iskolai munka és az iskola utáni teendők megszokottsága közepette.

Ezenkívül, egyesek úgy érvelnek, hogy a csapatjátékban való részvétel jellemformáló is. Barbara Mayer The High School Survival Guide című könyve ezt mondja: „Az edzés és a sportnak való teljes elkötelezettség megtanít arra, hogyan kell érdemes célt kitűzni magad elé . . . A sportolás jó vezetőt faraghat belőled.”

De nem minden fiatalnak van ilyen nemes szándéka a sportolást illetően. Dicsőségre, hírnévre és tekintélyre vágyás szerepel a fő indítékok között. „Ha bekerültél valamilyen csapatba — emlékezik vissza Reggie —, az iskolába járók közül téged tekintettek a legcsodálatraméltóbb fiúnak.”

A Biblia elismeri, hogy „a testgyakorlásnak van némi haszna” (1Timótheus 4:8, Today’s English Version). És úgy tűnhet, hogy az iskolacsapatban való játszás az ilyen előnyszerzés egyik módja lehet. De sok fiatal azt figyelte meg, hogy az iskolai csapathoz történő csatlakozás hátrányai gyakran felülmúlják annak előnyeit.

Az „árnyoldal”

A Seventeen folyóirat így tudósít: „Van a sportnak egyfajta árnyoldala, az ugyanis, hogy az emberek óriási jelentőséget tulajdonítanak a nyerésnek. Az edző életében a nyerés előrelépéshez vagy televízióban való szerepléshez vezethet. A szülő számára viszont azt jelentheti, hogy joga van eldicsekedni gyermekével vagy gyermeke sikerét úgy éli meg, mintha az az ő saját sikere lenne. Az atléta számára a nyeréssel megnyílik a lehetőség bizonyos ösztöndíjak elnyerésére, vagy bekerül a hírekbe, osztálytársai és szomszédai csodálni kezdik.”

A diákatléták talán arról álmodoznak, hogy profi játékos lesz belőlük. „Arról álmodtam, hogy bekerülök a városi és az országos csapatba és végül a profik között fogok játszani — mondta az ifjú Gerald. — Elképzeltem magam, amint meggazdagszom, kereskedelmi reklámcikkeket hirdetek és egy bizonyos sportágban példaképnek választanak, és híres leszek, és az iskolában a legcsinosabb lánynak udvarolhatok.”

Nem csoda, hogy sokan az iskolai sportot úgy űzik, mintha az életük függne tőle! A szórakozás és a testi erőnlét kérdése mellékessé válik. Ahogyan a Seventeen folytatja: „Azt veszed észre, hogy hirtelen a nyerés mindennél fontosabbá válik, még a becsületességnél, az iskolai munkánál, az egészségnél és az élet minden más szempontjánál is fontosabbá lesz. Mivel a nyerés a legfontosabb, ezért kialakul a rámenősség.”

A mindenáron való nyerési vágy ezen mentalitásával találkozunk mindenütt. Nem meglepő tehát, hogy rengeteg sérülés fordul elő az iskolai atlétikában. Olykor az atléták és a szurkolók, sőt még a szülők részéről is erőszakcselekmények történnek a játékok során. Továbbá teljesítménynövelő szerek, például szteroidok szedése is széles körben elterjedt a tizenéves atléták között.

Jóllehet a csapatjátéknak lehet némi előnye, de rendkívüli módon felfokozhatja a versengés szellemét, ábrándokat kelt a mesés meggazdagodásra és önző vágyat ébreszt a dicsőség elnyerésére. Ezek a dolgok éles ellentétben állnak a Biblia következő tanácsával: „Ne legyünk egymással versengők”, pénzszeretők, hiú dicsőségre vágyók (Galata 5:26; Példabeszédek 25:27; 1Timótheus 6:10). Az iskolai csapatban történő játszás fokozott mértékben kitehet az ilyen egészségtelen befolyásoknak.

Az egykorúak részéről jövő nyomás

Pedagógusok gyakran dicsérik a sportolást, mint ami kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy szoros kapcsolat alakuljon ki az egykorúak között. Ironikus módon éppen ez a lehetőség jelent a keresztény fiatalok számára gondot. A Biblia ezt mondja: „Rossz társaságok megrontanak hasznos szokásokat” (1Korinthus 15:33; 2Korinthus 6:14).

Őszintén szólva, milyenfajta társaság az, amellyel a csapat öltözőjében valószínűleg összekerülsz? Az egyik fiatal elismeri: „Sok volt a káromkodás és a csúnya beszéd. A srácok mindig a lányokról beszéltek és pornóújságokat lapoztak és azokat nézegették.” Ráadásul a csapatszellem fenntartása és ápolása érdekében rendszerint össze kell járni a mérkőzések és edzések előtt és után a csapattársakkal.

Való igaz, elképzelhető, hogy valaki a csapatban van és nem folyik bele a csapat társasági életébe. De miként az egyik 14 éves lány elismeri: „Az egykorúak részéről jövő nyomás túl erős ahhoz, hogy csak játsszál és rögtön hazamenj.” A Biblia tehát ezt kérdezi: „Vehet-e valaki tüzet a kebelébe, hogy ruhái meg ne égjenek?” (Példabeszédek 6:27). Csapattársaik nyomására egyes fiatalok olyan társaságba keveredtek, ahol előkerült a szeszes ital és a kábítószer, nem beszélve a lealjasító zenéről és a más nembeliek között kialakult kompromittáló helyzetekről.

Vegyük szemügyre a fiatal Robert esetét. Ezt mondja: „Ahogy a csapatba kerültem, rögtön jöttek a bajok csőstül. Óriási nyomás nehezedett rám, hogy házasság előtti szexre adjam magam vagy kábítószert és szeszes italt fogyasszak, és erkölcstelen bulikra járjak. Nem akartam elhinni, hogy ilyesmikkel jár a középiskolai sportfoglalkozás. A pályán és másutt azt várták el tőled, hogy úgy viselkedj, járj és cselekedj, mint a többi fiú.”

Nem szabad lebecsülni azt a mellékhatást sem, amelyet a sportolás a mindennapi szellemi tevékenységedre gyakorolhat (Zsidók 10:23–25). „A mérkőzések és az edzések gyakran egybeestek a keresztény összejövetelekkel” — mondja az ifjú Gerald.

Egészséges alternatívák

Természetesen atletizálni lehet a tornaórák alatt is, amelyek szervesen illeszkednek az iskolai tanrendbe. Az ilyen tornaórákon való részvétel rendszerint nem kifogásolható keresztény fiatalok esetében. A körülmények persze eltérőek lehetnek az egyes országokban. De Jehova Tanúi között a fiatalok általában kerülni fogják a tanterven kívüli iskolai sporttevékenységet. De ez nem jelenti azt, hogy mint keresztény fiatal nem élvezheted a sportot. Inkább azt jelenti, hogy bizonyos tekintetben kezdeményezőnek kell lenned ezen a téren.

Például javasolhatod a szüleidnek, hogy tervezzetek egy közös kirándulást, egy pikniket. Ez jó alkalom lehet, hogy az egész család a baráti körével együtt egészséges sporttevékenységben vegyen részt. Vagy meg lehetne hívni keresztény fiatalokat egy közös kiruccunásra, kerékpározásra, valamilyen labdajátékra vagy versenyfutásra, amihez éppen kedvetek van.

Az viszont fontos, hogy ne fejlődjön ki túlzott versengési szellem. Ne legyenek hivatalos, valaki által kijelölt csapatok, mert ez elősegítheti a mindenáron való győzni akarás szellemét még a keresztény játékosok között is. A legjobb, ha minden kötetlenül, előírt forma nélkül zajlik. De egy bizonyos mértékű felügyelet a felnőttek részéről gyakran kívánatosnak látszik.

Tény, hogy a nem hivatalos játékoknál talán elmarad némiképp az olyan izgalom, ami megtalálható a szervezett versenyszerű iskolai sportnál. De ettől függetlenül még jól lehet szórakozni. Robert elhatározta, hogy kimarad az iskolai csapatból. De ezt mondja: „Még mindig nagyon szeretek sportolni. Sokkal jobban, mint régente. Amikor most sportolok, nem az a célom, hogy mindenáron győzzek, és nem fűt a versenyszellem sem.”

Emlékezz csak, amikor Pál apostol az ifjú Timótheusnak ezt mondta: „A testgyakorlásnak ugyanis van némi haszna — hozzáfűzte —, de az isteni önátadás mindenre hasznos.” Nyilvánvaló, hogy a sportkarrier nem kereszténynek való. Tartsd tehát a sportot megfelelő egyensúlyban. Miért fecsérelnéd el az idődet, ha értékesebben is el tudod azt tölteni szellemiséged építésére? Ne feledd: Az isteni önátadás „magában foglalja mind a jelenlegi, mind az eljövendő élet ígéretét” (1Timótheus 4:8).

[Kép a 15. oldalon]

Számos iskolai sporttevékenységet a mindenáron való győzni akarás szelleme hat át