Fiatalok kérdezik:

Csatlakozzak egy sportcsapathoz?

„MI OLYAN fantasztikus abban, ha egy sportcsapat tagja vagy?” — vetette fel a kérdést a Seventeen folyóirat egyik cikke. Válaszolva e kérdésre, a következőt mondta: „Közös célért dolgoztok együtt, így igazán közel kerültök egymáshoz. Megtanulod, hogyan bánj az emberekkel — például hogyan oldj meg problémákat egy csapattal közösen, hogyan légy rugalmas és körültekintő, valamint hogyan köss kompromisszumot.”

Úgy tűnik hát, hogy a versenyszerű sportokban való részvétel hasznos, nem utolsósorban pedig klassz dolog, és ezáltal legalább mozogsz egy kicsit.a Néhányan még azt is állítják, hogy a csapatsportokban való részvétel segít egy személynek kialakítania az egyéniségét. Az egyik fiatalokból álló baseballcsapatnak a következő a mottója: „Egyéniség, Bátorság, Lojalitás”.

A probléma csak az, hogy a versenyszerű sportok nem mindig felelnek meg az ilyen nagyszerű elképzeléseknek. A Kidsports című könyv ezt mondja: „Néhány esetben az arra fogékony fiatalok megtanulják, hogyan szidjanak másokat, hogyan csapják be őket, hogyan harcoljanak ellenük, valamint hogyan félemlítsék meg és hogyan bántalmazzák őket.”

Győzelem minden áron?

A Seventeen folyóirat egyik cikke beismerte: „Van a sportoknak egy árnyékosabb oldala is, amikor az emberek hatalmas jelentőséget tulajdonítanak a győzelemnek.” Ez merő ellentétben van a Biblia következő szavaival: „Ne legyünk hiú dicsőség kívánók, egymást ingerlők, egymásra irígykedők” (Galátzia 5:26). Míg egy kismértékű barátságos versenyzés érdekessé teheti a játékot és örömöt nyújthat abban, a túlzott versenyszellem ellenséges érzületet válthat ki, és elveszi a játék mókás hangulatát.

Jon, aki korábban középiskolai focista volt, így emlékszik vissza: „Teljesen fanatikus edzőnk volt; állandóan ordibált és üvöltözött velünk . . ., rettegtem edzésekre járni . . . Úgy éreztem magam, mintha koncentrációs táborban lennék.” Bár nem minden edző durva, sokan túl nagy hangsúlyt fektetnek a győzelemre. Egy író ezt a következtetést vonta le: „Sok sportoló . . . jut el addig a pontig, amikor a verseny örömét elnyomja a siker megszerzésére irányuló elviselhetetlen teher.” Mi lehet ennek a következménye?

A Science News olyan felmérésről számolt be, mely feltárta, hogy a főiskolai foci- és kosárlabda-játékosok „12 százalékának volt problémája legalább kettő vagy öt területen: pszichikai szorongás, fizikai fájdalom, annak nehézsége, hogy távol tartsa magát a kábítószer- vagy alkoholfogyasztástól, szellemi és fizikai bántalmazás, valamint gyenge főiskolai teljesítmény”. Az On the Mark című könyv hasonlóképpen számol be: „Majdnem mindenki, aki kapcsolatban van a versenyszerű sporttal, egyetért abban, hogy a sportokban minden szinten nagyfokú a kábítószerrel való visszaélés.”

Erkölcsi megalkuvások

A győzelemre való kényszerítés arra is ösztönözhet egy fiatal játékost, hogy megalkudjon a becsületesség és a tisztesség ésszerű irányadó mértékeiben. A Your Child in Sports című könyv a következő megfigyelést teszi: „A modernkori sportvilágban a győzelem nem csupán jó dolog, hanem ez az egyetlen, ami számít. A vereség nem csak rossz, de megbocsáthatatlan is.”

Egy másik rideg valóság: Az edzők gyakran óriási nyomást gyakorolnak a játékosokra, hogy azok ártsanak ellenfeleiknek. A Psychology Today című újság egyik cikke ezt mondta: „Ahhoz, hogy jól sportolj, rossznak kell lenned. Legalábbis ezt gondolja sok sportoló, edző és szurkoló.” Egy hivatásos focista azt mondja magáról, hogy a mindennapi életben „szelíd, előzékeny és barátságos” természetű. A pályán azonban olyan, mintha belebújt volna az ördög. A pályán megnyilvánuló viselkedéséről ezt mondja: „Akkor aljas és rosszindulatú vagyok . . . Nagyon alávaló vagyok. Abszolút semmibe nézem azt, akit helybenhagyok.” Az edzők gyakran ilyen hajlamok kimutatására ösztönöznek.

A Biblia erre buzdítja a keresztényeket: „Öltözzetek föl . . . könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést” (Kolossé 3:12). Vajon ki tudnál fejleszteni ilyen tulajdonságokat, ha nap mint nap azt sulykolnák beléd, hogy ellenfeleidnek okozz fájdalmat, árts nekik, és tedd tehetetlenné őket? A 16 éves Robert elismeri: „Versenyszerűen sportoló csapat tagja voltam. Addig nem törődsz azzal, kinek ártottál, míg nyersz.” Most, hogy már megkeresztelt keresztény, nézete megváltozott. Ezt mondja: „Sohasem csinálnám újra.”

Testedzés vagy testi sérülés?

A fizikai kockázatokat sem szabad figyelmen kívül hagyni. Az igaz, hogy még akkor is együtt jár a sporttal a kockázat, ha kizárólag csak a móka kedvéért a barátaiddal játszol. A veszély azonban igencsak megnő, amikor a fiatalokat szinte hivatásos sportolók szintjén dolgoztatják.

A Your Child in Sports című könyv ezt a megjegyzést teszi: „A hivatásos sportolók megsérülhetnek. Ők azonban nagyon ügyes, fizikailag edzett, érett felnőttek, akik önként vállalják a sérülés kockázatát, melyért jól megfizetik őket. Továbbá általánosságban véve a legjobban, legszakszerűbben edzik őket, a legjobb felszerelést kapják, könnyen elérhető, első osztályú orvosi ellátást kapnak . . . Az iskoláskorú gyerekek nincsenek ilyen kedvező helyzetben.” A keresztényeknek azt tanácsolják, hogy ’szánják oda a testüket élő, szent és Istennek kedves áldozatul’ (Róma 12:1). Nem kellene inkább kétszer is meggondolnod, hogy szükségtelen vagy ésszerűtlen kockázatnak tedd ki magad?

Más megfontolandó tényezők

Még ha minimálisnak tűnnek is az egészségi kockázatok, akkor is elrabolja az idődet a versenyszerű sportokban való részvétel. Az edzések nem csak a társasági életedből vonhatnak el időt, hanem igen jelentős részt vehetnek igénybe abból az időből is, amit a tanulásra és a házi feladatra kellene fordítanod. A Science News arról számolt be, hogy a főiskolai sportolók hajlamosak „kissé alacsonyabb osztályzatokkal” is beérni, mint más tanulók, akik tanterven kívüli tevékenységekkel foglalják le magukat. Ami azonban még ennél is fontosabb: úgy találhatod, a csapatban való játék megnehezíti, hogy a Bibliában „fontosabb” dolgokként megnevezettekre — a szellemi érdekekre — törekedj (Filippi 1:10, Vida fordítás). Kérdezd meg magadtól: „Vajon ha csatlakozom a csapathoz, ez azt kívánja meg tőlem, hogy kihagyjam a keresztény összejöveteleket, vagy korlátozni fogja a prédikálómunkában való részvételemet?”

Alaposan vedd fontolóra azoknak a hosszú óráknak a lehetséges következményeit is, melyeket olyan fiatalokkal és felnőttekkel töltesz majd, akik nem osztják az erkölcsről, a tiszta beszédről vagy a versenyről alkotott nézetedet. Végül is a Biblia azt mondja, hogy „jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok” (1Korinthus 15:33). Figyeld meg például, hogy a The New York Times egyik cikke ezt mondja: „Az öltöző . . . olyan hely, ahol a férfiak élénk szexuális kifejezésekkel beszélnek a nők testéről, ahol azzal dicsekednek, milyen sikereket értek el a nőknél, és azon mulatnak, hogyan csapták be őket.” Hogyan haladnál előre szellemileg, ha ilyen környezetet választanál magadnak? (Vö. Jakab 3:18.)

Bölcs döntés

Azon gondolkozol, hogy csatlakozz-e egy sportcsapathoz? Akkor talán a már előbb megemlített dolgok segítségedre lesznek, hogy kiszámítsd a költségeket. Vedd figyelembe mások lelkiismeretét is, amikor döntést hozol (1Korinthus 10:24, 29, 32). Természetesen nem lehet merev szabályokat felállítani, mivel a körülmények világszerte különbözők. Néhány helyen még meg is követelhetik a tanulóktól, hogy sportoljanak. De ha kételyeid vannak, beszélj a dologról szüleiddel, vagy egy érett kereszténnyel.

Sok keresztény fiatal hozta már meg azt a nehéz döntést, hogy nem játszik csapatsportokban. Ez biztosan nem könnyű, ha sportoló vagy, és igazán élvezetet találsz a sportokban! A tanároktól, edzőktől és szülőktől jövő nyomás csak fokozhatja a csalódottságot. A fiatal Jimmy elismeri: „Úgy érzem, saját magammal kell harcolnom, hogy ne sportoljak. Hitetlen édesapám híres sportoló volt főiskolás korában. Néha nagyon nehéznek találom, hogy ne csatlakozzak valamilyen csapathoz.” Mégis, a hívő szülőktől és a gyülekezetben lévő érett keresztényektől jövő támogatás sokat segíthet, hogy ragaszkodj elhatározásodhoz. Jimmy ezt mondja: „Hálás vagyok anyukámnak. Időnként lehangoltnak érzem magam, amikor nyomás nehezedik rám a sportolással kapcsolatban. De anyukám mindig mellettem van, hogy emlékeztessen igazi életcéljaimra.”

A csapatsportok megtaníthatják a játékosokat az együttműködésre és a problémák megoldására. De ezek megtanulására bőven van lehetőség, ha a keresztény gyülekezetben tevékenykedünk. (Vö. Efézus 4:16.) A csapatsportok örömmel tölthetnek el, de nem szükséges egy csapathoz tartozni ahhoz, hogy élvezd őket. Némely sportot a keresztény barátok társaságában is lehet élvezni az udvarokon vagy helybeli parkokban játszva. A családi kirándulások további lehetőségek lehetnek az egészséges játékra. „Sokkal jobb a gyülekezet többi tagjával játszani — mondja a 16 éves Greg. — Ezt csak a játék kedvéért tesszük, és így együtt lehetünk barátainkkal!”

Az igaz, hogy az udvaron történő játék talán sohasem adja meg ugyanazt az izgalmat, mintha a győztes csapatban volnál. Sose feledd azonban, hogy a legjobb esetben is ’a test gyakorlásának csak némi haszna van, de az Isten iránti odaadás mindenre hasznos’ (1Timótheus 4:8, NW ). Fejlessz ki Isten iránti odaadást, és így Isten szemében valóban győztes leszel!

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet a 22. oldalon]

„Teljesen fanatikus edzőnk volt; állandóan ordibált és üvöltözött velünk . . ., rettegtem edzésekre járni”

[Kép a 23. oldalon]

Az edzők nagyon gyakran a győzelmet hangsúlyozzák ki — még akkor is, ha ez mások bántalmazásával jár