A kagylóhéj mérnöki remekmű

ÉSZREVETTED-E, milyen könnyű kettétörni egy rajzkrétát? De próbáld csak a vörös kaliforniai ehető kagyló házát kettétörni! Valószínűleg kalapácsra lesz szükséged. Pedig a vörös kaliforniai ehető kagyló is ugyanabból az anyagból van mint a kréta — kalciumkarbonátból. Csak a kagyló szerkezete más. Annyira más, hogy valójában körülbelül negyvenszer nehezebb összetörni, mint a rajzkrétát.

Hogyan képes a kagyló erre a mérnöki teljesítményre? A Washington Egyetem (USA) tudósai valamennyit már megfejtettek e tengeri csiga titkából. A kaliforniai ehető csiga az egyszerű, tányér formájú kagylóját használja fel védőfalként a külvilág ellen. A kagyló szilárdsága a rétegekkel arányosan nő. A külső réteg durva és érdes. De a belső, úgynevezett gyöngyház réteg áttetsző szépségben csillog; és ebben rejlik a kagyló ereje.

A washingtoni tudósok megállapították, hogy e belső réteg „lemezes, tégla-habarcs szerkezetű” — jegyzi meg a Science News. Ezeket a pici, mindössze 1 mikron (azaz a méter egymilliomod része) nagyságú téglákat az a habarcs tartja össze, amelyet maga a csiga állít elő és ennek a habarcsnak olyan nagy a tapadó képessége, hogy a tudósoknak eddig még nem sikerült a titkát feltárni. Azt mondják, hogy a mikroszkopikus „téglák”-ból álló rétegek elnyelik az ütéseket oly módon, hogy a rétegek a szomszédos rétegekkel szembecsúsznak. Eközben a habarcs szerves rétegei különleges „kötőanyagokkal” valahogyan hidat képeznek a keletkező repedések között. Mindent összevéve, a kagylónak legalább öt mechanizmusa van, amely védelmet nyújt a törés ellen!

A tudósokra akkora hatással van a kaliforniai ehető kagyló ekkora szilárdsága, hogy hasonló technikával próbálnak nagy szilárdságú kerámiákat készíteni. Ha sikerül ez az elképzelésük, kétségtelenül nagy elismerést kapnak majd érte. Mennyire szomorú, hogy az a Nagy Tervező, akinek a művét megpróbálják utánozni, oly ritkán részesül elismerésben páratlan leleményességéért! (Jób 37:14 [37:13, Károli]).