Radon — Veszélyt jelent-e a lakásodban?

EGY mérnök, aki a limericki atomerőmű-telepen dolgozott az Egyesült Államok keleti részén, azt figyelte meg, hogy még mielőtt a telep erőmű területére lépett volna, a közeledtére bekapcsolt a riasztó, ami sugárzásra utalt. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy nem az atomerőmű-telepen érte a sugárzás, átvizsgálták a házát és úgy találták, hogy a ház a sugárfertőzés forrása.

Egy 68 éves misszionárius, felgyógyulva két aorta-koronária szívműtétből, vérszegénységben szenvedett annak ellenére, hogy vérjavító gyógyszereket kapott. Az orvos többek között ezt kérdezte tőle: „Érte-e önt valamikor is valamilyen sugárzás?”

„Igen — válaszolta. — A 20-as éveim elején két évig technikusként dolgoztam egy telepen, ahol radon kisugárzásnak voltam kitéve.”

„Akkor ez lehet önnél a baj” — vonta le a következtetést az orvos.

Mind az atomerőmű mérnöke, mind a vérszegénységben szenvedő férfi egy láthatalan veszélynek, a radonnak volt kitéve.

’Radonnak? — kérdezhetnéd. — De mi az? Vajon veszélyt jelenthet-e az én otthonomban is?’

Mi az?

A radon színtelen, szagtalan gáz, a nemesgázként vagy semleges hatású gázként ismeretes hat kémiai elem egyike. A radon annyiban különbözik az öt másik nemesgáztól, hogy radioaktív tulajdonságú. Egy radioaktív elemnek, a rádiumnak a bomlásterméke.

A radioaktív elemek bizonyos sugarakat vagy részecskéket bocsátanak ki magukból, és elbomláskor ezek az elemek más anyagokká alakulnak át. A radioaktív fémurániumból végül rádium keletkezik. Amikor a fémrádium egyik atomja sugárzást bocsát ki, ez az atom radon-atommá alakul. A radon viszont radioaktív termékekké bomlik, amelyek úgy ismeretesek, mint a radon származékelemei.

Azt az időtartamot, amely alatt a radioaktív anyag bomlani kezd, felezési időnek nevezik. A radon felezési ideje nem egészen négy nap, amely azt jelenti, hogy körülbelül négy nap alatt az eredeti radon fele más anyagokká bomlik le. A rádium felezési ideje azonban 1660 év, az urániumé pedig 4 500 000 000 év! Így az uránium természetes állapotban gyakrabban fordul elő, mint a rádium, mivel az uránium felezési ideje sokkal hosszabb.

A baj forrása

Bizonyos mennyiségű rádium és egy kevés radon bármelyik uránércben mindig jelen van. A baj forrása ez a radioaktív gáz, amely könnyen bekerül az ember otthonába.

A kőzetekben és a talajban előforduló uránium mennyisége igen nagy eltérést mutat az egyes helyeken. Ez azt jelenti, hogy bizonyos területeken jelentős mennyiségű radon szivároghat ki lassan a talajból. Ha a radon kikerül a szabad levegőbe, hamarosan eltűnik. De ha a gáz történtesen a ház alatt van, ott megrekedhet és onnan fokozatosan a ház alagsorába szivároghat a padlózat vagy a falak repedésein, vagy az emésztőgödrön át, illetve a szennyvízelvezető csatornán juthat be.

A radon a talajvízben is megtalálható, így a vízvezeték-rendszeren keresztül is bejuthat a lakásokba. Nem annyira a víz ivása jelenti a veszélyt, mint a felszabaduló gáz belélegzése mosás, zuhanyozás vagy főzés alkalmával.

A bevezetőben említett limericki atomerőmű mérnökének a tapasztalata jól szemlélteti a lehetséges veszélyt. Kiderítették, hogy házának alapját urán tartalmú sziklára építették. A nappaliban a radioaktivitás mértéke 3200 pikocurie-egység volt, holott a Környezetvédelmi Hivatal (EPA) javaslata szerint a radonszint csökkentésére intézkedéseket kell hozni azokban az otthonokban, ahol a levegő literenkénti radonsugárzása magasabb, mint 4 pikocurie-egység.a

Az egyik felmérés szerint a családot annyi sugárzás érte egy év alatt a házban, ahol laktak, mintha 260 000 esetben röntgenezték volna meg a mellkasukat! Így jelentősen megnőtt a tüdőrák kialakulásának az esélye. A család bölcsen járt el, és kiköltözött onnan, amíg el nem hárult a baj. „Nem dohányzom és soha nem nyúltam alkoholhoz a terhességem alatt — kesergett a feleség. — Most mégis radioaktív felhőben hozom világra a gyermekeimet.”

Nagy mennyiségű sugárzást állapítottak meg Dániában, Franciaországban, Németországban, Görögországban, Olaszországban, Hollandiában, Svédországban és az Egyesült Királyságban. Számos, radonhatásnak kitett uránbányász halt meg tüdőrákban. A The New York Times cikkírója ezt állítja: „Senki sem vitatja, hogy [a radon] képes tüdőrákot, vagyis olyan betegséget okozni, amely az uránbányászok felét a sírba vitte, akik minden munkanapon nagy mennyiségű radon bomlásterméket lélegeztek be.”

Mekkora a veszély?

Mivel a tüdőbe belélegzett radont gyorsan kileheljük, még mielőtt elbomlana, ez önmagában nem jelent jelentős veszélyt az egészségre. De a „származékai” — a radon radioaktív bomlástermékei — viszont már veszélyt jelenthetnek. Ezek a termékek kémiailag aktívak és hozzátapadnak az apró porszemekhez, amelyek valószínűleg a tüdőben maradnak. Így a sugárzás károsíthatja a tüdőszöveteket. Dr. Jr. Anthony Nero, a Kaliforniai Egyetem Lawrence Berkeley Laboratóriumának vezető tudósa így fejtegeti: „Mivel [a radon radioaktív bomlástermékeinek] a felezési ideje rövid, ha egyszer a tüdőbe kerül, nagy valószínűséggel [ott] bomlik le.”

Csak az utóbbi években kezdték vizsgálni, milyen veszély származik a lakáson belüli radon kisugárzásból, és igazából senki sem tudja megmondani, mekkora kisugárzási szint tekinthető olyannak, amely biztonságos. Ez év elején azt jelezte az EPA, hogy becslése szerint a veszély mértéke nem olyan nagy. „Korábban úgy becsültük, hogy évente 21 000 ember halt meg rákban a radon miatt, de most ez a szám kisebb lett, talán 16 000” — mondja Dr. Richard J. Guimond, az EPA tisztviselője. Mindazonáltal megjegyzi: „A radon az egészségünknek még mindig az egyik legnagyobb veszélyforrása, amellyel szembe kell néznünk.” Mindazonáltal senki sem tud teljes bizonyossággal megnevezni egyetlen rákos esetet sem, amelyet a lakásban tapasztalható radon kisugárzás okozott.

Egyesek valójában úgy vélik, hogy erősen túlzott a radon miatti aggodalom. Williams Mills, az EPA volt vezetője azt mondja, hogy a radonnak tulajdonított rákos halálesetek számát túl magasra becsülték, holott sok ilyen halálesetnek a dohányzás volt az oka. „Nézetem szerint — mondja — a radonból eredő igazi kockázat a nulla és a nulla körüli érték között mozog.” Hasonló véleményen van Roger Eaton, a kanadai kormány egészségügyi és jóléti minisztériuma radon vizsgálattal foglalkozó csoportjának a vezetője. „Tapasztalatunk szerint — mondja — a tüdőrák ritkán előforduló betegség ott, ahol nem dohányoznak.”

A dohányzás nyilvánvalóan jelentős módon növeli a radon miatti veszélyt azoknál, akik a radon hatásának vannak kitéve. A Science folyóirat szerint a dohányzóknál a radon kisugárzás legalább tízszerésére növeli a tüdőrák veszélyét. Nem tudjuk, miért károsabb a radon hatása a dohányzóknál, mint a nem dohányzóknál, de egyes szakértők szerint a dohányzás miatt károsodott tüdő esetleg jobban leköti a radon bomlásának radioaktív termékeit.

Egyes területeket úgy tartanak nyilván, mint ahol fokozott mértékű a radon sugárzás. Clintonban (New Jersey, USA) megállapították, hogy az egyik lakóközösségben minden lakásban magas volt a radon sugárzási szintje. Öt lakásban olyan magas volt ez a szint, hogy a becslések szerint minden ott lakó személynek akkora esélye volt a tüdőrákra, mintha naponta 20 csomag cigarettát szívott volna el.

Dr. Nero ezt így magyarázza: „Ezen a területen sokan olyan lakásokban élnek, ahol a radon sugárzási szintje meghaladja a 20 pikocurie-egységet, vagyis nagyobb a radon sugárzás, mint ami a bányászok munkakörében megengedett szintje. — Nero becslése szerint — körülbelül 100 000 ilyen háztartás van, és ezek az emberek valóban segítségre szorulnak.”

Az EPA arra figyelmeztetett, hogy 8 millió amerikai otthon radonszintje meghaladja a levegő 1 literére megállapított 4 pikocurie-egység szövetségi határértéket. Egyes szakértők viszont úgy vélik, hogy az EPA becslése túlzott a veszélyesnek nyilvánított otthonokkal kapcsolatban. Azt a veszélymértéket is megkérdőjelezik, amelyet az alacsony radonszintek képviselnek. Dr. Bernard L. Cohen, a Pittsburghi Egyetem fizika és sugárzásbiológia professzora ezt mondta: „Az adatok saját értelmezésem szerint azt jelentik, hogy az alacsony szintű radonhatás lényegében ártalmatlan; nagyon alacsony szinten szinte semmilyen káros hatása nincs, a legtöbb lakásra ez a jellemző.”

Mi a helyzet a te otthonoddal?

Az a veszély, amelynek a radon kitehet téged, nagy mértékben függ a lakóhelyeden a talaj urániumtartalmától. Egy másik fontos tényező az otthonod alatt lévő talaj típusa; az átjárhatóbb fajtájú talaj nagyobb mennyiségű radonnak ad utat még akkor is, ha a talaj rádiumtartalma alacsony.

Egy újabb kockázati tényező lehet az otthonod megépítésének a módja. Például sok mai lakás az energiatakarékosság miatt úgy épül, hogy csaknem teljesen légmentesen záródik. Emiatt, ha a radon a lakásba szivárog, nem könnyen tud onnan kiszabadulni. Az egyik EPA-tisztviselő ezt így magyarázta: „Minél tökéletesebben szigetel valaki egy házat, annál magasabb lesz a szennyeződési szint.” Ezért a huzatos, régebbi házak valószínűleg nagyobb biztonságot élveznek a lehetséges radonveszéllyel szemben.

Az Egyesült Államokban az egyik ismert, fokozott uránium sugárzási hely Kelet-Pennsylvániától húzódik észak New Jersey-n keresztül egészen New York-ig. Egy másik ilyen terület a Red River völgye Minnesota és Észak-Dakota között. Ha ilyen fokozott sugárzású helyen laksz, bölcs dolog megvizsgáltatni, milyen a radon sugárzási szintje a lakásodban.

De függetlenül attól, hol van az otthonod, nem lehet előre megmondani, milyen eredményt ad a vizsgálat. Az egyik pennsylvániai házban a radon sugárzási szintje 2694 pikocurie-egység volt, de a mellette levő lakásban már csak 3,6 pikocurie-egység értéket mutatott a készülék! Olyan helyen is előfordulhat a lakásban magas radonszint, amelyet nem soroltak a fokozott uránium kisugárzású helyek közé. Az ilyen kiszámíthatatlanság miatt az EPA igazgatója ezt mondja: „Mindössze arra kérünk mindenkit, hogy ne sajnáljon 10-20 dollárt annak érdekében, hogy megtudja, fennáll-e esetükben ilyen veszély vagy sem.”

Ha úgy döntesz, hogy megvizsgáltatod az otthonodat, ennek több módja is van. Célszerű tájékoztatást kérni a helyi környezetvédelmi központ szerveitől. „Határértékeink a lakószobák-at érő átlagsugárzásra vonatkoznak — jegyzi meg Dr. Nero. — De az EPA legtöbb szűrővizsgálata úgy történik, hogy sugárzásérzékelőket helyeznek el az alagsorban — mondta. Azt is kiemeli: — A megfigyelés hónapokig eltarthat, de egy év az ideális.”

Természetesen bölcs dolog gondosan megválasztani azt a céget, amellyel elvégeztetjük ezt a vizsgálatot, mivel nem egyforma a hírnevük. Radonérzékelő műszereket vásárolni is lehet. De a jelentésekből az tűnik ki, hogy típusonként változik a megbízhatóságuk.

Ha a vizsgálat azt deríti ki, hogy az otthonodban magas a sugárzási szint, ki lehet küszöbölni a hibát. Lehetséges, hogy elegendő az alagsori falaknál és padlózatnál eltömíteni a repedéseket, vagy elegendő ventilátorokat alkalmazni a jobb szellőztetés végett. Clintonban (New Jersey), a korábban említett lakóközösségben, ahol minden házban magas sugárzási szintet mértek, az első tíz lakásban hat hónap alatt biztonságos szintre csökkentették a sugárzást. A baj elhárításának a költsége ritkán több 1500 dollárnál — de általában ennél sokkal kevesebb.

Az egészen rendkívüli helyzetekben, mint például az atomerőmű mérnöke esetében, nagyobb munkára lehet szükség. Az alagsori betonalapzatot és alatta a földet el kellett távolítani. A ház alapját különleges műanyag radonvédővel szigetelték le, és a betonban minden repedést szilikonnal tömítettek el. Végül egy különleges szellőztető rendszert építettek be. Ezzel a munkával sikerült a radon sugárzást a biztonságos szintre leszorítani, igaz, 32 000 dolláros költséggel.

Örvendetes azonban, hogy a bizonyítékok azt látszanak igazolni: a radonveszély nem olyan nagy a lakásokban, mint amennyire féltünk tőle. De ha kételyeid lennének az otthonoddal kapcsolatban, saját lelki nyugalmad érdekében végeztesd el a radonvizsgálatot.

[Lábjegyzet]

[Képek a 17. oldalon]

Ahogyan a radon a lakásba juthat

Kútvízből távozó pára

Repedések a falban és a padlózatban

Szellőzőnyílásos szennyvíz elvezetők

Gránit

Kútvíz

Repedések a padlózatban

Lyukacsos blokktéglák