Radioaktivitás — Mennyire veszélyeztet téged?

Az Ébredjetek! nagy-britannniai tudósítójától

„RADIOAKTÍV!” Mi jut eszedbe erről a szóról? A legtöbb embernek a radioaktív sugárzás, amely „kérlelhetetlen, láthatatlan, megfoghatatlan és szinte misztikusan gonosz valami” — állítja a brit képviselőház környezetvédelmi bizottsága. Te is ezen a véleményen vagy?

A radioaktivitás lényegében még száz évvel ezelőtt sem volt ismert fogalom. Ma viszont oly sok radioaktív anyagot használunk, hogy gyakran felfedezzük a radioaktivitás jelenlétére utaló jellegzetes kis jelzést radioaktív anyagokat szállító teherautókon, kórházakban, gyárakban és atomerőművekben. Ezek az anyagok fontos szerepet játszanak korunkban.

Ugyanakkor a második világháború utolsó napjaiban Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombomba óriású dózisú atomsugárzást okozott, s példátlan erejű pusztítást és rombolást vitt véghez. Újabban a Three Mile-szigeti (USA), a csernobili és a Szentpétervár melletti atomerőműben bekövetkezett balesetek fokozták az emberek félelmét a radioaktivitással szemben.

Mi is hát tulajdonképpen a radioaktivitás? Mennyire veszélyeztet téged?

Nem lebecsülendő jelenség

Minden anyag atomokból épül fel, és a legtöbb atom stabil. A kivételnek számító, nem stabil atommaggal rendelkező elemeket nevezzük „radioaktívnak”. Ezek közül az urán a legismertebb. A nem stabil atommag a stabilitás elérése érdekében folyton változik, miközben kis részecskék és sugarak formájában sugárzást bocsát ki magából. Az urán ily módon fokozatosan több elemmé alakul át és a legvégén stabil ólom lesz belőle.

Minden sugárzás más-más mértékben hatol át az anyagokon. A legnehezebb (alfa) részecskék nem egészen 5 cm utat tesznek meg a levegőben. A ruhánk vagy a bőrünk felső rétege nem engedi át őket. A béta-sugárzást kibocsátó parányi elektronok néhány métert tesznek meg a levegőben, de már egy vékony alumíniumlemezen vagy üvegen sem tudnak áthatolni. Ezeknél sokkal nagyobb áthatoló képessége van a harmadik változatnak: a gamma-sugaraknak. Ettől a sugárzástól csak vastag ólom- vagy betonréteg tud megvédeni bennünket. Ha nem vagyunk védve ellenük, veszélyesek lehetnek ránk. Hogyan?

Milyen kárt okoz a sugárzás?

Ha a fent említett sugárzások áthatolnak az emberi testen, megváltoztatják az útjukba kerülő sejtek atomjainak szerkezetét. Ez olyan kémiai változást okozhat, ami károsíthatja, illetve el is pusztíthatja a sejteket. Az egész szervezetre gyakorolt hatásuk függ a károsítás mértékétől és az elpusztult sejtek számától. Ha a károsodás a kromoszómákat alkotó DNS-molekulákat éri, az azért lehet különösen súlyos, mert ezek a molekulák szabályozzák a sejtek normális működését és fejlődését. A tudósok véleménye szerint ez a károsodás szoros összefüggésben van a rákkal.

Nagy mennyiségű, de rövid ideig tartó sugárzás károsíthatja mind a csontszövetet, mind a vérsejteket, amelynek végeredménye sugárbetegség, vagy halál lehet. A Goiânia nevű brazil városkában 1987 szeptemberében olyan tragédia következett be, amely dr. Gerald Hansen, az Egészségügyi Világszervezet tagja szerint „a nyugati félteke legsúlyosabb [nukleáris] balesete volt; ezt csak Csernobil múlja felül”. Az egyik ócskavas-kereskedő egy sugárterápiában használt kiselejtezett gépet vett át, amelyből nagy radioaktivitású céziumpor került a szabadba. Ő és a közvetlen környezetében lévők nagy sugárdózist kaptak. Félelem kapott lábra, mivel az első áldozatok holttestét ólomkoporsóba tették és betonbéléssel ellátott sírba temették. A londoni The Times szerint szinte biztosra vehető, hogy a súlyos sugárfertőzést szenvedett életben maradottak szinte biztosan „rákban betegednek meg vagy meddővé válnak”.

Kisebb dózisú, de hosszabb ideig tartó sugárzás szintén növelheti a rákbetegség kialakulásának kockázatát. Az emberi szervezet időnként sikeresen ki tudja javítani a sugárzás által tönkretett sejteket. De ha nem sikerül ez a javítás, rákos sejtek keletkezhetnek. Paradox módon a sugárkezelésben alkalmazott radioaktivitás célzottan éppen a rákos sejtek elpusztítására irányul.

Hogyan érhet bennünket sugárzás?

Az 1986-os csernobili katasztrófa utóhatásaként több kormány megtiltotta bizonyos élelmiszerek behozatalát, amelyekről megállapították, hogy súlyosan fertőzöttek. Svédországban például betiltották a rénszarvashús fogyasztását a benne levő nagy radioaktivitású cézium miatt. Tilalmat rendeltek el a walesi és skóciai farmokon tenyésztett bárányok húsának árusítására is, mivel az 1987-ben tenyésztett juhoknál a sugárzás meghaladta a megengedett biztonsági értéket.

Jóllehet a közvélemény érthető módon aggódik a sugárszennyezett élelmiszerek és radioaktív hulladékok veszélye miatt, kevésbé látszik nyugtalankodni — ha egyáltalán nyugtalan — a radioaktív tartalmú gyógyszerek és a röntgensugarak miatt. Pedig ezek az évi összdózis közel 12 százalékát teszik ki. A legtöbb sugárzás természetes forrásból ered. A világűrből érkező kozmikus sugarak a sugárzás 14 százalékát teszik ki.a Evéssel és ivással újabb 17 százalékot viszünk a szervezetünkbe. Sőt földünk természetes radioaktív kőzetei és talajai is jelentős hányadot tesznek ki, nevezetesen 19 százalékot. Honnan származik a fennmaradó sugárzás?

Vigyázat, radon!

’A délnyugat-angliai Dartmoor szélén található Chagford falucska. Az egyik egészségközpontként szolgáló épületben van a világ legradioaktívabb mosdóhelyisége. Ha valaki naponta négyszer bemegy és 15 percet eltölt itt, számíthat arra, hogy nagyobb radonsugárzásnak lesz kitéve, mint amennyi a megengedett országos évi szint. Nagy-Britanniában valószínűleg ez okozza a legtöbb rákos megbetegedést a dohányzás után’ (New Scientist, 1987. február 5.).

Bármilyen szenzációs is ez a beszámoló, átlagosan az évi sugárdózis felének körülbelül egyharmada ered a radonból és a hozzá kapcsolódó radioaktív gázból, a toronból. Mint gáz, a radon egy kicsit kilóg az uránnal kezdődő radioaktív bomlási sorból. A fekükőzet hasadékain átbugyborékolva átszivárog az alapon, bejut a házba és radioaktivitással szennyezi a levegőt.

A Nagy-Britannia Országos Sugárvédelmi Tanácsa által készített felmérés kiderítette, melyek azok a területek, ahol a levegő sokkal radonszennyezettebb, mint ami „egy atomerőművön belül megengedhető”, jelenti a New Scientist folyóirat. A tanács becslése szerint 20 000 brit lakásban tízszer nagyobb a radioaktivitási koncentráció a megengedett évi sugárdózisnál. Mivel sok modern házat nagyon jó szigeteléssel építenek meg, a lakásban reked a radioaktív gáz és ez növeli a tüdőrák előfordulásának esélyét.

Bármilyen kicsik legyenek is a kockázatok, nem lebecsülendők. A jelenlegi becslés szerint évente körülbelül 2500 ember kap tüdőrákot Nagy-Britanniában radonsugárzás miatt. Az Egyesült Államokban, ahol 10 államra kiterjedő felmérést végeztek, kiderült, hogy a lakások egyötödében a radonszint magasabb a biztonsági értéknél, s a becslések szerint 2000 és 20 000 között mozog e gáz okozta tüdőrákos halálesetek száma évenként. Svéd kutatók arról számolnak be, hogy mivel a radongáz megreked a sóderben, egyes házakban a számítások szerint négyszer magasabb a radioaktív szint, mint Nagy-Britanniában.

Mennyire valóságos a veszély?

„Mindenki tudja — fejtegeti a The Economist —, hogy egyetlen [gamma-] sugár rákot idézhet elő, s minél több a testen áthatoló sugár, annál nagyobb a valószínűsége a károsodásnak. De megnyugtatólag hozzáteszi: — Ennek igen csekély a valószínűsége.”

Az az esély, hogy valakinél gyógyíthatatlan rák fejlődjék ki egy millisievert hatására (ez a természetes háttérsugárzáson felüli érték) az ICRP (Nemzetközi Sugárvédelmi Bizottság) szerint 1:80 000-hez.b Az ICPR ezért azt tanácsolja, hogy „addig nem szabad semmilyen sugárterápiát elfogadni, amíg meg nem győződtünk annak egyértelmű pozitív hatásáról”. Azt ajánlja, hogy „a sugárzást olyan alacsony szinten kell tartani, amilyen szinten az még ésszerű, s figyelembe kell venni a gazdasági és társadalmi tényezőket is”.

Az Egyesült Királyság Atomenergia Felügyelőségének véleménye szerint az ilyen dózisú sugárzás okozta rákbetegség kockázata alacsonyabb. Másrészt, nagy befolyással bíró, s több kutató által támogatott környezetvédelmi érdekvédelmi csoportok azt állítják, hogy csökkenteni kellene az ajánlott biztonsági értéket. Van, aki azt javasolja, hogy meg kellene változtatni az ICPR irányelvét olyan értelemben, hogy minden sugárzást a „műszakilag kivitelezhető legalacsonyabb szinten” kellene tartani.

De tehetünk-e addig is valamit azért, hogy megvédjük magunkat a sugárzás okozta veszélyektől? Igen, minden bizonnyal.

Óvintézkedések, amelyekhez folyamodhatsz

Ahogyan vigyázni szoktunk arra, hogy ne égessen le túlságosan a nap és így elkerüljük a bőrrákot, ugyanígy óvintézkedéseket tehetünk, hogy megvédjük magunkat a radioaktivitás veszélyeitől. Fontoljuk hát meg és kövessük a figyelmeztetéseket.

Ha olyan területen laksz, ahol radongázt kibocsátó kőzetek vannak, egy szellőztető berendezés segít megszabadulni az alapból a házba beszivárgó és felgyülemlő veszélyes gáztól. Ha az orvos olyan vizsgálatot ír elő, amelynél radioaktív anyagokat vagy röntgensugarat alkalmaznak, kérdezd meg az orvost, mennyire fontosak ezek a vizsgálatok. Talán egy kevésbé kockázatos eljárást is tudna javasolni. És ha sugárveszélyre figyelmeztető jelzést látsz, kellő elővigyázatossággal tartsd be az arra a területre érvényes biztonsági óvintézkedéseket.

A radioaktivitás kétségtelenül láthatatlan és megfoghatatlan. De a maga helyén tartva csökkenthető a radioaktivitás veszélye. Tökéletes körülmények között nem fenyeget többé.

[Lábjegyzetek]

[Ábra/kép a 13. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

A

B

C

D

E

F

A—Élelmiszer és ital

B—Radon és toron

C—Kőzetek és talaj

D—Kozmikus

E—Gyógyászat

F—Atomcsapadék

[Forrásjelzés]

D kép: Holiday Films

[Képek forrásának jelzése a 11. oldalon]

Fotók: A bal felső sarokban és jobbra lent U.S. National Archives fotó; bal alsó sarokban USAF fotó; alul balról a második Holiday Films