Vér nélküli műtéti beavatkozás elsőként Jehova Tanúi esetében

JEHOVA TANÚI az utóbbi években gyakran kerültek az újságok címoldalára, mert nem fogadják el a vérátömlesztést. Bár a vérátömlesztés veszélyei vitathatatlanok, elutasításuk oka elsődlegesen szentírási ok (1Mózes 9:3, 4; 3Mózes 17:10–12; Cselekedetek 15:28, 29). Állásfoglalásuk miatt Jehova Tanúi többször kerültek összeütközésbe orvosokkal, kórházakkal és bíróságokkal. A felnőtt Tanúktól megtagadták a műtéti beavatkozást, mivel a Tanúk elutasították a vérátömlesztést; gyermekeikre bírósági végzéssel kényszerítették rá a vérátömlesztést.

Időközben némiképp változtak a vérátömlesztéssel kapcsolatos álláspontok. A vérkészletek gyakran fertőzöttek. A vérátömlesztéssel betegségek, gyakran halálos kimenetelű betegségek továbbvitele történik. A mohóság is szerephez jutott, mivel a vér jól jövedelmező üzletnek bizonyult és a vérátömlesztés rutinszerű alkalmazását erőteljesen propagálták — szükségtelenül növelve ezzel a műtét kockázatát.a Ilyen és hasonló okokból Jehova Tanúin kívül mások is fontolóra veszik, hogy elfogadjanak-e rutinszerű vérátömlesztést, vagy sem.

Jehova Tanúi nagy szerepet játszottak mindebben. Több ezer Tanún hajtanak végre műtétet és sok esetben előbb felgyógyulnak, mint azok, akik vérátömlesztést kaptak. Állásfoglalásuk kapcsán bebizonyosodott, hogy a sebészek sokkal kevesebb vérveszteséggel is sikerrel tudtak végrehajtani műtéteket, és egyes esetekben a műtét sokkal alacsonyabb vörösvértestszámnál is biztonságos volt, mint ahogy azt korábban gondolták. Eseteik továbbá azt bizonyítják, hogy számos alternatív módszer számításba jöhet, ami egyrészt csökkenti a költségeket, másrészt kiküszöböli a vérátömlesztéssel járó kockázatokat. A megnyert bírósági perekben elismerték azt, hogy a betegeknek alapvető joguk van elfogadni, vagy elutasítani bizonyos orvosi kezeléseket.

Jehova Tanúi sok sikert értek el az orvosokkal és kórházakkal való jó együttműködés terén. Az utóbbi években életre hívtak egy osztályt világközpontjukban, az úgynevezett Kórházi Információs Szolgálatot ([angol rövidítése]: HIS). Ennek az osztálynak a képviselői megfordultak a világ különböző országaiban, szemináriumokat tartottak az Őr Torony Társulat fiókhivatalaiban bizonyos személyek számára és Kórházi Összekötő Bizottságokat alakítottak, amelyek szükség esetén felveszik a kapcsolatot a kórházakkal és az orvosokkal. A HIS képviselői a nagyobb fiókhivatalokban tett látogatások alkalmával életre hívták a Kórházi Információs Szolgálati részleget, hogy távozásuk után ők folytassák tovább a munkát.

A szemináriumon ezek a bizottságok arra kapnak kiképzést, miképpen tárgyaljanak az orvosokkal és a kórházi személyzettel, hogyan beszéljék meg velük a vérátömlesztést kiiktató egyéb kezelési módszereket, és hogyan fejtsék ki előttük, hogy a lelkiismeretes sebészi hozzáértéssel jelentősen csökkenteni lehet a vérveszteséget. Végül a HIS látogató tagjai helyszíni kiképzést adnak az új kórházi összekötő bizottságoknak oly módon, hogy magukkal viszik őket a kórházakba és bemutatják, hogyan kell az orvosokkal és a kórházi vezetőséggel beszélgetéseket folytatni.

Kiindulásként 18 szemináriumot tartottak az Egyesült Államokban. Ezután négy szemináriumra került sor a csendes-óceáni szigetvilágban, mégpedig: Ausztráliában, Japánban, a Fülöp-szigeteken és a Hawaii-szigeteken, ezáltal az Őr Torony Társulat 8 fiókhivatalát szolgálták ki ezeken a területeken.b Azután 1990 novemberében és decemberében a HIS három tagja további 10 szemináriumot tartott Európában, Latin-Amerikában és a Karib-térségben. Az alábbiakban ismertetjük e szemináriumok eredményeit.

Európában öt országban került sor szemináriumra: Angliában, Svédországban, Franciaországban, Németországban és Spanyolországban. Ez az öt szeminárium az Őr Torony Társulat 20 fiókhivatalát szolgálta ki, és több mint 1700 vént képzett ki a Kórházi Összekötő Bizottság munkájára.

Egy francia sebész elismerte, hogy Jehova Tanúi a vérrel kapcsolatos szilárd álláspontjuk révén segítettek az orvosoknak, hogy előretörjenek a vér nélküli sebészetben. Elmondta, hogy a nehéz helyzetek megoldása érdekében egyetlen más vallás sem tett ennyit a hívei megsegítéséért.

A madridi (Spanyolország) legmodernebb kórház meglehetősen ellenségesen fogadta a Tanúkat ebben a kérdésben. Az egyik gerincműtétre szoruló Tanútól megtagadták a műtétet, mivel a testvérnő elutasította a vérátömlesztést. Amikor a testvérnő udvariasan megmondta, hogy nem hagyja el a kórházat, akkor erőszakkal kényszerítették távozásra oly módon, hogy nem adtak neki enni és inni. Mindazonáltal a HIS tagjai lehetőséget kaptak a tárgyalásra, amit egy kétórás beszélgetés követett az igazgató főorvossal és a sebészfőorvossal. Az eredmény? Beleegyeztek a műtét végrehajtásába és telefonáltak a hazaküldött Tanúnak, hogy jöjjön vissza az operációra.

Az olaszországi Tanúk alighogy hazatértek a szemináriumról, máris szembetalálták magukat egy konkrét esettel: egy koraszülött kisbabának erőszakkal akartak vérátömlesztést adni. Így szól a beszámolójuk: „A szemináriumon kapott tájékoztatás birtokában el tudtuk simítani az ügyet és a gyermeket vér nélkül is sikerült meggyógyítani.”

Útban Latin-Amerikába és a Karib-térségbe

A következő öt szemináriumot Mexikóban, Argentínában, Brazíliában, Ecuadorban és Puerto Ricóban tartották. Ezen az öt szemináriumon az Őr Torony Társulat 32 fiókhivatalát szolgálták ki.

Mexikóváros vérbankjának igazgatója azt mondta, hogy Jehova Tanúi a vér nélküli sebészet élharcosai, és most már elegendő a szaktudás ahhoz, hogy mások is javukra fordíthassák ezeket az úttörőnek számító erőfeszítéseiket. Átnézte a HIS ívét, amely felsorolja, hogy vérzés esetén milyen más gyógykezelés ajánlott.c Ezután ezt mondta: ’Szeretnék készíttetni másolatokat erről az ívről, hogy Mexikóváros minden kórházában kitegyék a hirdetőtáblákra. Az orvosokat is megkérem, hogy tájékoztatásuk céljából másoltassák le maguknak. A jövőben pedig, ha vérért fordulnak majd hozzánk, előbb megkérdezzük tőlük, megnézték-e ezt az ívet, azután megkérdezzük, hogy „Ezt már alkalmaztátok? Azt már kipróbáltátok?” Ha még nem próbálták alkalmazni ezeket az alternatívákat, akkor mindaddig nem kapnak vért tőlünk, amíg ezt meg nem teszik!’

Az észak-argentínai vérbank igazgatója szintén segítőkésznek bizonyult. Ezen a terüleleten van egy általános irányelv: bárki, aki állami kórházba kerül, köteles úgy intézkedni, hogy a rokonai vagy a barátai legalább kétegységnyi vért adjanak előre, különben nem kaphat gyógykezelést. Mivel a Tanúk nem tudtak eleget tenni e követelménynek, ezért esetükben visszautasították a műtét elvégzését. Amikor kifejtettük őszinte meggyőződésünket a vér használatával kapcsolatban, az igazgató intézkedett és a következő leiratban változtatott ezen a gyakorlaton. Most a kórházba beutalt Tanúk, akik bemutatják az Orvosi Dokumentum kártyájukat, mentesülnek a véradás kötelezettsége alól.

Ecuadorban van egy jó hírű és nagy tekintélynek örvendő sebész, aki már több mint 2500 műtétet hajtott végre Tanúkon és nem Tanúkon vérátömlesztés nélkül. Elmondta, hogy egy kampány indítását tervezi a vér nélküli műtét propagálására Ecuadorban, mivel sokféle veszély leselkedik a betegekre a vérkészletek miatt.

Az Ecuadorban megrendezett szeminárium után egy sebész, aki részt vett a közös megbeszélésen, ezt mondta: „Ha ezek az emberek ilyen kiterjedt kutatásra képesek az orvostudomány területén, akkor ez sokat elárul a bibliai jártasságukról is, és azt a benyomást keltik bennem, hogy a vallásuk méltó az alaposabb vizsgálódásra.”

Puerto Ricóban is kedvező változás tapasztalható az orvosok felfogásában. A múltban olykor még az is megtörtént, hogy a felnőtt Tanúkat leszíjazták és erőszakkal adtak vért nekik; egyesek később bele is haltak. A HIS képviselői megbeszélést tartottak a Puerto Ricó-i Kórházegyesület elnökhelyettesével és jogtanácsosával; ez utóbbi úriember egyben a kórház tisztviselője is. A hivatalos bemutatkozások után, de még a HIS bemutatásának kezdete előtt a jogtanácsos jelezte, hogy szeretne mondani valamit. A Tanúk meglepetésére egy olyan tervet kezdett ecsetelni, amelynek alapján fokozottabban elismernék a betegek jogait a sziget kórházaiban és ezzel érintette is a bemutatásra kerülő anyag főbb pontjait! Engedélyt kért arra is, hogy a nála hagyott tájékoztató anyagot lemásolhassa; ezeket szeretné egy cikkben feldolgozni, amelyet a Kórházegyesület folyóiratában jelentetne meg.

Az Egyesült Államokban elért eredmények

Egy James J. Riley nevű orvos, kórháza sebészeti osztályának elnöke, fontos kijelentést tett a helyi összekötő bizottságnak: „Önök — ahogy meg tudom ítélni — alaposan tisztában vannak a vér használatával kapcsolatos orvosi és jogi ismeretekkel.”

Egy nagy kórházban Washington D.C.-ben a Kórházi Összekötő Bizottság találkozott egy csoport orvossal és közigazgatási személlyel, akik támogatásukról biztosították őket és kifejezték értékelésüket az „Őrtorony azon kötelezettségvállalása iránt, hogy híveiknek a szükség idején ilyen nagyszerű támogatást nyújtanak”.

Egy wisconsini kórházban a betegellátó osztály vezetőnője kifejtette, mennyire félretájékoztatták őt Jehova Tanúi felől. Buzdította a Kórházi Összekötő Bizottságot, hogy „továbbra is eltökélten igyekezzenek eljuttatni ezt a tájékoztatást minden személyhez, aki gyógyítással foglalkozik”.

A HIS munkájának egyik jellemző vonása az, hogy orvosi és jogi tájékoztatást juttat el a megnevezett orvosokhoz, kórházakhoz és kórházi-, valamint orvosegyesületekhez. Az egyik baltimore-i (Maryland) kórház kockázati tényezőkkel foglalkozó vezetőjétől ilyen választ kaptak: „Köszönöm a vérátömlesztéssel és Jehova Tanúival kapcsolatban a figyelmembe ajánlott részletes anyagot. Ez a tájékoztatás igen hasznos lesz abban, hogy felülvizsgáljuk Jehova Tanúi kezelésével kapcsolatos korábbi álláspontunkat.”

Csupán az Egyesült Államokban közel 10 000 orvos neve került fel azoknak az orvosoknak a listájára, akik hajlandók vér nélküli gyógyítást és műtétet végrehajtani Jehova Tanúin.

Az eddig megtartott 32 szeminárium segítségével 62 fiókhivatalban létesítettek összekötő bizottságokat, hogy kielégítsék a világ különböző országaiban élő Jehova Tanúi szükségleteit. Ezek a bizottságok máris készen állnak arra, hogy Jehova Tanúi millióinak segítsenek. Az eredmények jelzik, hogy Jehova valóban megáldja a HIS erőfeszítéseit.

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész a 22. oldalon]

Vérzés megszüntetése és elkerülése vérátömlesztés nélkül

1. Sebészeti eszközök:

a) Elektrokauter

b) Lézersebészet

c) Argon-elektrokoagulátor

d) Sugársebészet gammakés

2. Belső vérzés megtalálására és megszüntetésére alkalmazott módszerek és eszközök:

a) Endoszkópia a belső vérzés helyének megállapítására

b) Rugalmas, szívásra alkalmas koagulátor-elektród (Papp, J. P., JAMA, 1976. november 1. 2076—2079. oldal)

c) Ütőeres embolizáció (JAMA, 1974. november 18. 952—953. oldal)

d) Szabályozott alacsony vérnyomás (a vérzés megszüntetésig)

e) Szövetragasztó anyagok (Dr. S. E. Silvas, MWN, 1977. szeptember 5.)

3. Műtéti és érzéstelenítő eljárások:

a) Hipotenzív érzéstelenítés (a vérnyomás csökkentése)

b) Hipotermia (a testhőmérséklet csökkentése)

c) Műtét alatti vérhígítás

d) Műtét alatti vérfelszívógépek, például „sejtmentők”

e) Gondos vérzéscsillapítás és műtéti eljárás

f) Nagyobb számú sebész közreműködése a műtéti idő lerövidítése végett

4. Megfigyelést biztosító készülékek:

a) Transzkután oxigénmonitor

b) Oximeter

5. Térfogatnövelők:

a) Kristályos oldatok

1. Ringer-laktát oldat (Eichner, E. R., Surgery Annual, 1982. január, 85—99. oldal)

2. Fiziológiás sóoldat

b) Kolloidok:

1. Dextrán

2. Zselatin (Howell, P. J., Anaesthesia, 1987. január, 44—48. oldal)

3. Hetastarch

6. Kémiai vérzéscsillapítók:

a) Avitene

b) Gelfoam

c) Oxycel

d) Surgicel

e) Sok egyéb

7. Gyógykezelés alacsony hemoglobinszint esetén:

a) Oxigén

b) Oxigén-túlnyomásos kamra (Hart, G. B., JAMA, 1974. május 20. 1028—1029. oldal)

c) Vasdextrán (Dudrick, S. J., Archives of Surgery, 1985. június, 721—727. oldal)

d) Folsav

e) Erythropoietin — csontvelő stimuláló vérképzést elősegítő

f) Anabolikus szteroidok, például decadurabolin vagy szintetikus növekedési hormon

g) B₁₂ vitamin intramuszkuláris injekció formájában

h) C-vitamin

i) E-vitamin (különösen újszülötteknél)

8. Külső beavatkozások:

a) Vérzésnél:

1. Közvetlen elszorítás

2. Jeges pakolás

3. A testhelyzet beállítása (például a sérült láb magasba emelése, hogy kisebb legyen a vérzés)

b) Sokkos állapotban:

1. Végtag vérzésénél nyomókötés alkalmazása

2. A beteg rázásmentes szállítása

3. Mindkét láb magasba emelése a normális vérnyomás biztosítása végett

9. Gyógyszerek a vért elutasító betegek számára:

a) DDAVP desmopressin (Kobrinsky, N. L., Lancet, 1984. május 26. 1145—48. oldal)

b) E-aminokapronsav (Schwartz, S. I., Contemporary Surgery, 1977. május, 37—40. oldal)

c) K-vitamin

d) Bioflavonok (Physician’s Desk Reference)

e) Karbazon-króm-szalicilát

f) Tranexamsav (Transfusion Medicine Topic Update, 1989. május)

g) Danazol

10. Más szempontok:

a) Enyhe vérnyomás-csökkentés körülbelül 90-100 Hgmm-re, elállíthatja a vérzést természetes véralvadás formájában a sérült ütőérben

b) Tudományos értelemben immár nem megalapozott az az állítás, hogy egy műtét elvégzéséhez a hemoglobinszintnek minimum 10 g-nak kell lennie

c) Műtött betegek 1,8 g hemoglobinszinttel is életben maradtak (Anaesthesia, 1987. 42. kötet, 44—48. oldal)

d) Az alacsonyabb hemoglobinszint kisebb vérviszkozitást von maga után, ez viszont csökkenti a szív megterhelését és javítja a szövetek perfúzióját és oxigenációját.