Amikor a régi sebek begyógyulnak

A FIATAL Adeline, akit e sorozat elején említettünk, erős gyűlöletet táplált ősapáinak hazája, Japán iránt. Amikor a többi gyerek a japán—hawaiiakat „japik”-nak hívta, ezzel vágott vissza: „Mi amerikaiak vagyunk.” Plakátokat festett ilyen szöveggel: „Söpörjétek le a föld színéről a tengelyhatalmakat!”, és lelkesen elöljárt a hadibélyegvásárlási kampányban. Adeline ezt mondta: „Nagyon büszke voltam a 100. és a 442. zászlóaljra, amely a niseikből, az Amerikába vándorolt japánok második generációjának számító japán—amerikaiakból állt, akik bátran harcoltak Amerikáért.”

De amikor nagyobb lett, kezdett töprengeni magában: ’Miért kell az embereknek meggyilkolniuk egymást?’ Sehogy sem tudta ezt helyeselni. ’A buddhisták elmentek a háborúba. A keresztények is. Képmutatók valamennyien’ — gondolta magában. Amikor tanulmányozni kezdte a Bibliát Jehova Tanúival, ezt a kérdést szegezte annak a Tanúnak, aki tanította őt: „Ti, Jehova Tanúi, ti is elmentek a háborúba?”

A válasz az volt, hogy ők nem fognak fegyvert, hogy bárkit is megöljenek. Ebben az időben még javában dúlt a háború Európában és Ázsiában is. Adeline tudomást szerzett arról, hogy a németországi Tanúkat koncentrációs táborokba küldték, az Egyesült Államokban élő Tanúkat pedig bebörtönözték, mivel nem fogtak fegyvert. ’Akkor hát ez az igaz vallás’ — könyvelte el magában.

Békés küldetés

Ahogyan nőtt a bibliaismerete, indíttatva érezte magát, hogy átadja életét Jehovának, a Biblia Istenének. A „béke Istene” iránti odaadása arra indította, hogy kiszélesítse szeretetének határait és kövesse annak az öt japán—hawaiinak a példáját, akik nemsokkal a második világháború befejezése után önként Japánba mentek (Filippi 4:9). Az volt a vágyuk, hogy segítsenek ősapáik, a valamikori ellenségeik földjén élő embereknek mint misszionáriusok azáltal, hogy a Királyság vigasztaló jó hírét hirdetik nekik a Bibliából (Máté 24:14).

Az egyik ilyen önkéntes személy, aki segített a háború tépte Japánban élő embereknek, Shinichi Tohara volt. Így emlékezik vissza az akkori küldetésével kapcsolatos érzéseire: „Elgondolkodtam azon, hogy a japánok milyen odaadással voltak képesek szolgálni emberi uraikat és a császárt — mondja. — A kamikaze pilótákra gondoltam, akik életüket áldozták fel a császárért, amikor repülőgépüket szándékosan az ellenséges hadihajókra irányították. Ha a japánok ennyire hűségesek az emberekhez — gondoltam —, mit tesznek majd, ha megtalálják az igazi Urat, Jehovát?”

Ilyen kedvező hozzáállással indultak el ezek az önkéntesek 1949–ben Tokióba, amelyet nem sokkal azelőtt a B-29-es bombázók légitámadásai kőhalmazzá tettek. Mit találtak a romok közötti kunyhókban? Meglehetősen félénk embereket, akik lelkiismeretes munkások voltak. Természetesen akadtak olyanok is, akik még mindig nehezteltek és előítéletet tápláltak magukban. Sokan azonban kedvezően reagáltak a Biblia békés üzenetére.

Adeline 1953-ban csatlakozott ezekhez az első misszionáriusokhoz. Készségesen segített azoknak, akik éheztek és szomjúhoztak a Bibliából származó vigasztaló üzenetre. Prédikáló tevékenysége közben természetesen találkozott ellenséges érzületű emberekkel is. Ilyen megjegyzésekkel illették őt: „Önök dobták le az atombombát Hirosimára és Nagaszakira!”

„Nos, ami azt illeti — válaszolta ilyenkor —, én hawaii vagyok. Mellesleg elsőként Japán támadta meg Pearl Harbort és sok emberéletet oltott ki. De engem ez nem akadályozott meg abban, hogy eljöjjek Japánba és elmondjam ezt a Jóhírt az itt élő embereknek.” Ezek a szavak rendszerint lecsillapították az embereket és hajlandók voltak elfogadni Bibliát magyarázó irodalmat.

Ezeknek az első hawaii és más országokból jött misszionáriusoknak köszönhetően — akik nagyszerű alapot fektettek le — Japánban ma több mint 150 000 ember tartozik ahhoz a testvéri közösséghez, amelynek tagjai „hadakozást többé nem tanulnak” (Ésaiás 2:4; 1Péter 2:17).

Ahogyan minden háború véget ér

Egymás megismerése és az önzetlen szeretet ápolása egymás iránt nélkülözhetetlen a világbékéhez. De önmagában ez nem elégséges. Akik szerették a békét és akiknek barátaik voltak a másik oldalon, nos, „jogos” indok kényszerének engedve, ezeket az embereket is mozgósították a csendes-óceáni háborúba. A nacionalista propaganda felülkerekedett természetes érzéseiken. Bár egyesek nem voltak hajlandók háborúba menni még annak a kockázatnak az árán sem, hogy emiatt koncentrációs táborba vagy börtönbe kerülnek, eljárásuk — noha dicséretes — csekély, vagy egyáltalán semmilyen hatást sem fejtett ki és nem fékezte meg a háború iránti lelkesedést.

Amikor egy egész nemzet keveredik a háborúba, ilyenkor nemcsak az emberek keze irányítja az eseményeket. Rendszerint mindannyian ragaszkodnak ahhoz, miszerint az ő kívánságuk a háború elkerülése. Mindazonáltal létezik egy hatalmas erő, amely arra befolyásolja őket, hogy a kívánságuk ellenére cselekedjenek. A Biblia ezt a hatalmas erőt „a dolgok jelen rendszerének istene”-ként azonosítja (2Korinthus 4:4). Voltaképpen „az egész világ a gonosz — Sátán, az Ördög — hatalmában van” (1János 5:19; lásd még János 12:31; 14:30).

A Biblia azt ígéri, hogy „a békét adó Isten összezúzza Sátánt” (Róma 16:20). Ezt az összezúzást egy előjáték előzte meg az égben közel 77 évvel ezelőtt. Figyeld meg, hogyan ecsetelte János apostol azt a felvillanyozó látomást, amit 18 évszázaddal az 1914-ben történt beteljesedése előtt látott: „És háború tört ki az égben . . . Levetették tehát a nagy sárkányt, az őskígyót, akit Ördögnek és Sátánnak neveznek, aki az egész lakott földet félrevezeti; levetették őt a földre és az angyalait vele együtt levetették” (Jelenések 12:7–9).

Sátán ténykedése azóta földünk közelségére lett korlátozva. A politikusokat és a militaristákat bábfigurákként mozgatta, és ezzel kimondhatatlan szenvedést zúdított az emberiségre századunk háborúiban. Türelmetlensége is a nagy haragját tükrözi, mert „tudja, hogy rövid ideje van” (Jelenések 12:12). Jézus Krisztus, a „Béke Fejedelme” hatalmas keze által Isten teljesen megbénítja Sátánt „a Mindenható Isten nagy napjának háborúja”, „Har-Magedon” után (Ésaiás 9:6; Jelenések 16:14, 16).

Az eddigi emberi háborúkkal ellentétben Isten eljövendő háborújában az abszolút igazságosság mércéje fog érvényesülni. Ez a mérték az emberiség Teremtőjétől származik, aki szívén viseli az emberiség legfőbb érdekeit. Azokkal a politikai vezetőkkel ellentétben, akik híveiket háborúkba kényszerítik, Jehova, a mi Teremtőnk azt mondja majd népének, amit nemzetének, Izraelnek mondott az időszámításunk előtti tizedik században, a júdai Jósafát király idejében: „Ez esetben nem szükséges harcolnotok. Foglaljátok el a helyeteket, maradjatok nyugton és lássátok Jehova szabadítását a javatokra!” (2Krónika 20:17).

Amikor a sátáni befolyás sötét fellegei szertefoszlanak, az emberek minden nemzetben igazi békének és biztonságnak örvendenek majd az egész földön. Akkor beteljesednek az Ésaiás által megjövendölt állapotok: „Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe” (Ésaiás 65:17, Ökumenikus fordítás).

Eszerint arra, ami Pearl Haborban történt, nem fognak többé fájdalmasan visszaemlékezni, mint ahogy a hirosimai és nagaszaki atombomba-támadás áldozatai sem kiáltják többé: „Nem akarunk többé Hirosimát!” Miért? Mert Ésaiás próféciájának következő szavai is beteljesednek a föld minden lakosán: „Ítélkezik [Isten] a nemzetek között és sok nép ügyét elrendezi. Kardjaikat ekevasakká és dárdáikat metszőollókká kovácsolják. Nemzet nemzet ellen kardot nem emel, sem hadakozást többé nem tanulnak” (Ésaiás 2:4).

E próféciák teljesedését már ma tapasztalhatjuk Jehova Tanúi között, akik immár milliókat számláló világraszóló testvériséget alkotnak. Ez a testvériség különösen Jehova Tanúinak a világ különböző részein megrendezett nemzetközi kongresszusain szembetűnő. Te is részét alkothatod ennek a nemzetközi egységnek és békének. Jöjj és tanuld meg, hogyan lehetsz te is egyike azoknak, akik már most „kardjaikat ekevasakká és dárdáikat metszőóllókká kovácsolják”, akik „hadakozást többé nem tanulnak”, és akik várakozással tekintenek előre a földön hamarosan megvalósuló paradicsomra, ahol soha többé nem lesz háború! (Zsoltárok 46:8, 9 [46:9, 10, Károli]).

[Kép a 9. oldalon]

Jerry és Yoshi Toma, Shinichi és Masakor Tohara, valamint Elsie Tanigawa önként vállalták, hogy segítenek korábbi ellenségeiknek

[Kép a 10. oldalon]

Ma egy nemzetközi testvériség imádja Istent egységben és békében