Bepillantás a világegyetembe

Az Ébredjetek! hawaii tudósítójától

HA VISSZA akarnál pillantani a múltba, képes lennél-e rá? Létezik-e olyan modern technika, amelyik erre képesítheti az embereket? A válasz: Igen!

Tulajdonképpen valahányszor feltekintünk a csillagos égboltra éjjel, a múltba tekintünk vissza. De hová mehetnénk, ahol az eltűnt idők ilyen lenyűgöző élményében részesülhetnénk? Nos, az ősi polinézekhez hasonlóan, akik a csillagok járását követték, hogy felfedezzék Hawaiit, ma is sokan, akik kutatják és megfigyelik a csillagok járását, ebbe a szigetországba jönnek. Ez alkalommal a legkorszerűbb csillagászati technikát fedezhetik fel — azt a technikát, amelynek segítségével képesek vagyunk a múltba visszatekinteni.

Utazzunk hát el a Hawaii-szigetekre vagy más néven: a Nagy-szigetre! Ott felkapaszkodunk a kialudt Mauna Kea vulkán tetejébe. Itt, 4205 méter magasságban a világ legkorszerűbb űrobszervatóriumait láthatjuk, amelyeket azért létesítettek, hogy bepillanthassunk a világmindenségbe.

A Mauna Kea megmászása

Korán reggel indulunk a Mauna Kea csúcsára, hosszú és tekervényes az út. Az alacsonyabb régióban lévő trópusi klímát elhagyva — ahol az évi csapadék több, mint 500 cm — haladunk a kialudt vulkán fenti kopár emelkedői felé, ahol az év több hónapján keresztül megmarad a hó. A fák felső határát elhagyva, meredek és veszélyes földútra érkezünk. Ezek után meg tudtuk érteni, miért kötelező négykerék-meghajtású járművet igénybe venni.

Végül felérünk a csúcsra, ahol sok-sok obszervatóriumot találunk. Az itteni levegő éles, tiszta és teljesen áttetsző. Leparkolunk a kocsinkkal és kiszállunk. Azon nyomban élénk, fagyos szél hűt le bennünket. De amint körbenézünk, szilaj jókedv vesz erőt rajtunk. Ott állunk a kopár vulkánon fent a magasban, a hegyet körülvevő felhőtakaró felett, látszólag elvágva minden más szárazföldtől és az óceán látképétől!

Miért ide telepítették?

A csillagászok 1960 elején fogtak hozzá az első Nagy-szigeti Csillagvizsgáló megépítéséhez, hogy bepillanthassanak a világűrbe és a múltba is. De miért ide, egy szigeti vulkán tejére telepítették ezt a csillagvizsgálót, messze, kint a Csendes-óceánon?

Négy alapvető oka van annak, amiért különösen ez a hely a legmegfelelőbb a csillagos ég kutatása szempontjából: 1. Az év folyamán itt a legmagasabb a tiszta éjszakák száma; 2. a levegő tisztasága és állandósága, mely lehetővé teszi a legkevésbé torz látképet; 3. az éjszakai rendkívül alacsony mennyiségű fény miatt, melyet a városi világításkorlátozási rendelet véd a Nagy-szigeten; és 4. a nagyon alacsony a páratartalom. Miért oly fontos ez az utóbbi tényező? Mivel a nedvesség árt bizonyos műszereknek.

Még puszta szemmel is könnyű megállapítani, hogy ezek a szokatlan légköri tulajdonságok mennyire alkalmassá teszik ezt a csillagvizsgálót a világűr megfigyelésére. Nem csoda, ha a Mauna Keát majdnem tökéletes helynek tekintik a csillagok megfigyelésére.

A csillagvizsgálók belülről

Útikalauzunkkal találkozva elindulunk a W. M. Keck obszervatóriumba. Itt épült a világon az eddigi legnagyobb és legerősebb távcső.

Amint belépünk a csillagvizsgálóba, máris megtudjuk, hogy a csillagászok puszta szemmel semmit sem látnak ezekkel a távcsövekkel. Nem, azok az idők már elmúltak! A mai tudósok a távcsövet nagy teljesítményű számítógépekkel és egyéb bonyolult eszközökkel kapcsolják össze. Az ilyen számítógép vezérlésű berendezés segítségével több milliárdszor messzebbre lehet ellátni, mint szabad szemmel.

Ugye észbontó? E technika révén a csillagászok — megfigyelésük eredményeképpen — annyi információhoz jutnak néhány nap alatt, hogy hónapokig eltart, amíg kiértékelik azokat.

Útikaluzunk most arra irányítja figyelmünket, amiért a W. M. Keck obszervatórium a csillagászati technika homlokterébe került — ez az obszervatórium távcsövének egyedülálló tervezése. 36 hatszögű tükörszeletet látunk, mindegyik körülbelül 1,8 méter átmérőjű. Ezek megfelelnek egy 10 méter átmérőjű tükörnek.

E távcső működéséről a Kaliforniai Csillagászati Kutató Egyesület az egyik sajtóközleményben ezt mondja: „Az elektronikus vezérlés segítségével az 1 millimikron — azaz az emberi hajszál szélességénél ezerszer kisebb — pontosságú beállításával” és tükreinek csupán a negyed részével „ máris a kaliforniai Palomári Obszervatórium 5 méteres Hale távcsöve teljesítményének felel meg.”

De ez még nem minden. Útikalauzunk arról tájékoztat bennünket, hogy éppen most kaptak pénzt arra, hogy egy másik távcsövet is állítsanak fel a mostani mellé, melynek az építése még mindig tart. Ez az ikertávcső úgy fog működni, mint egy óriási kétcsöves űrlátcső, amellyel sokkal távolabbra lehet majd ellátni a világűrben, mint ahogy ezt valaha is lehetségesnek tartották. Igazán izgalmas élmény, hogy itt vagyunk!

De ilyen nagy magasságban óvakodni kell a túlzott izgalomtól, mivel számunkra is érezhető a hipoxia, azaz a test szöveteiben fellépő oxigénhiány. Érzékeljük, hogy a felfogóképességünk nincs a magaslatán, midőn azon fáradozunk, hogy koncentráljunk vagy szavakba öntsük a mondanivalónkat. Ha túl gyorsan mozgunk vagy túlzott erőkifejtést végzünk ebben a magasságban, akkor fejfájás, hányinger és ájulás is előfordulhat. Ide tehát nem tanácsos feljönni annak, akinek rossz az egészsége.

A csúcson töltött ötórás tartózkodás után ezért éppen ideje elindulni lefelé a hegy 2800 méteres magassági szintjére. Nem vitás, ez a délelőtt eddig igen eseménydús volt.

Miről mesélnek a csillagok?

2800 méter magasságban közel 50 csillagász és kiszolgáló személyzet részére rendeztek be szálláshelyeket és egyéb helyiségeket. Itt helyezték el azt a nagyszerű turista központot is, ahol lehetőség nyílik előadásokat hallgatni a Mauna Kea csillagvizsgálókról.

Ezenkívül, nem mindennapi látnivalóként azok számára, akik még szeretnének maradni, éjszaka egy 28 cm-es távcső segítségével meg lehet tekinteni a csillagokat, melyhez szakszerű magyarázatot a Hawaii Egyetem képesített saját tudósaitól lehet hallani. Aki itt marad, miként mi is tettük, nem csalódik. Azzal nem sokat mondunk, ha megemlítjük, hogy ezáltal kiváló mód nyílik annak megismerésére, hogy miről tanúskodnak a csillagok, és milyen teljessé tették számunkra ezt a rendkívül élménydús napot.

Talán kíváncsi vagy, miért mondtuk az elején, hogy vissza tudunk pillantani az időbe. Egy példa segíthet neked megérteni ezt az elgondolást. Vegyük például az Androméda-galaxist. Egy felhőtlen éjszakán puszta szemmel is látni lehet a fényét. Ha tudjuk, hogy milyen távol van a földünktől ez a csillagtengerben úszó sziget, és ha azt is tudjuk, hogy a fény sebessége 299 792 km/másodperc, akkor ennek alapján a tudósok ki tudják számítani, hogy az a fény, amit most látsz az Andromeda-galaxisról, az 1,5 millió éves! Igen, amikor a csillagok fényét nézed, valójában a múltba pillantasz vissza.

A Mauna Kea legmodernebb távcsöveivel az ember most már képes még messzebb visszapillantani az időbe és még távolabbra a világűrbe. Mindezt az teszi lehetővé, hogy a távcsövek sokkal nagyobb hatótávolságúak, mint a puszta szemünk. Úgy becsülik, hogy a jelenlegi technikával a csillagászok 8 milliárd éves csillagfényt látnak! Ilyen információk összegyűjtésével remélhetőleg még jobban megértik, hogyan keletkeztek a csillagok és miként alakult ki a világegyetem.

Ez a nap biztosan nem szokványos nap volt számunkra, akik ide látogattunk. A látottakat még sokáig fogja őrizni az emlékezetünk. Amit a csillagászok látnak vagy látni fognak a jövőben, kétségtelenül ámulattal tölti el az elménket a teremtés csodáival kapcsolatban. Ezek után biztosan nem tudunk majd úgy feltekinteni a csillagos égboltra éjjel, hogy egyszerűen csak tovább menjünk. Nem, emiatt feledhetetlen marad számunkra ez az alkalom és emlékezni fogunk e hegyi megfigyelőállomás szépségére.

Bárcsak mindannyiunkat arra indítanának ezek az élmények, hogy még jobban értékeljük azt a Személyt, aki a világegyetemet alkotta és ide helyezte a mi örümünkre és csodálatunkra (Ésaiás 40:26; 42:5).

[Kép forrásának jelzése a 27. oldalon]

California Association for Research in Astronomy