Ámulat töltötte el őket a látottak miatt
AZ ELMÚLT nyáron Kelet-Európa sok részén és a távoli Kazahsztán és Szibéria területén Jehova Tanúit addig soha nem látott módon figyelhették meg. A helyi lakosokra és a kongresszusok látogatóira is mély hatást gyakoroltak, igen, sőt ámulat töltötte el őket a látottak miatt.
A Zágrábba érkező küldötteknek újra és újra elmondták: „Nem gondoltuk volna, hogy eljönnek!” A többi turista lemondott utazási szándékáról — nem így Jehova Tanúi! A londoni The Times így tudósított a kongresszusról: „Tény, hogy Jehova Tanúi az elsők, akik kongresszust szerveznek háborút folytató országban.”
A rendőrök különösen meglepődtek. Az egyik zágrábi rendőr ezt mondta: „Jó lenne bemutatni a tömegtájékoztatási eszközöknek, mi történik itt a stadionban, ahol békésen egymás mellett ülnek a szerbek, a horvátok, a szlovének, a montenegróiak és mások.”
Budapesten megkérték az egyik rendőrt, hogy hasonlítsa össze a Tanúk összejövetelét a hatalmas stadionban a megszokott labdarúgó szurkolók tömegével. Elmosolyodott, felnézett és ezt mondta: „A különbség ég és föld.”
„Mire gondol?”
„Például arra — felelte —, hogy nézzen csak körül. Senki sem dohányzik, sehol nincs szemét, és az emberek udvariasak. Azt teszik, amire kérik őket.”
Kijevben, Ukrajna fővárosában 14 654-en jöttek össze a Dinamó stadionban, akik közül néhányat e folyóirat borítóján láthatunk. Egy ukrán Tanú megkérdezte az egyik rendőrkapitányt, hogy a beosztottjainak sok dolga volt-e a kongresszus alatt? „Nem, legközelebb csak két rendőrt küldünk ki Önökhöz.”
„Miért éppen kettőt?” — kérdezték tőle.
„Hogyha az egyik elaludna — felelte tréfásan — legyen, aki vigyázzon rá.”
A nagyközönség csodálkozott
A Pesti Hírlap nevű budapesti újság így számolt be: „Több mint 40 000 töltötte a hétvégét a Népstadionban. Utánuk egy papírfecni, egy elhullott morzsa, egy eltaposott cigarettavég nem maradt.” Egy másik városi lap, a Fehérvári Hírlap ezt írta: „Akik ’csak úgy’ betévedtek július 26—28. között a Népstadionba, bizonyára kellemesen csalódtak . . . a keresztényi viselkedés és életforma ritkán tapasztalt példáját láthatták.”
Budapesten azon a hétvégén szakadt az eső; több mint 50 mm csapadék hullott. De ez nem tartotta vissza a Tanúkat. „Fantasztikus! Észbontó!” — hallotta valaki az egyik rendőrtől. — Csak jönnek és jönnek . . . Semmi sem képes visszatartani őket.” Hétfőn az egyik újság ezt választotta cikkének címéül: „Ima az esőben” és idézte a küldöttek szavait: „Bennünket az eső csak megmos, de el nem mos!”
Lvovban, ahol 17 531-en jöttek össze a Központi Ukrajnai stadionban, egy rendőrtiszt ezt mondta az egyik Tanúnak: „Bármilyen más rendezvény alkalmával, ahol ennyi ember gyűlik össze, több száz rendőrre lenne szükségünk. Az Önök kongresszusára tíz rendőrt küldtünk és igazából nem is volt rájuk szükség.”
Később, amikor elmondta, mennyire tetszett neki a kongresszus, megjegyezte: „A maga nemében páratlan, ahogyan másokat jóra tanítanak, Istenről beszélnek és kerülik az erőszakcselekményeket. Magunk között arról beszélgettünk, miért is üldöztük magukat; és arra a következtetésre jutottunk, hogy azért, mert nem hallgattuk meg magukat és jóformán semmit sem tudtunk magukról.”
A szovjet Lenyinszkij Puty riporternője a szibériai Uszolje-Szibirszkoje kongresszuson tett látogatása után ezt írta: „Csodálatraméltó volt látni az udvariasságot, valamint azt a készséget, ahogyan Jehova szolgái észrevették egymás szükségleteit és ahogyan igyekeztek rögtön kielégíteni azokat. Soha nem felejtem el a kongresszuson elhangzott szavakat: ’Ne lopj! Ne hazudj! Ne igyál [túlzott mértékben]! Légy iparkodó! Segítsd felebarátodat!’ Végtére is ezek olyan alapelvek, amelyekre az embereknek általánosságban törekedniük kellene. De gyakran elfelejtjük ezeket az alapelveket.
Megnyerő volt az egymás iránt tanúsított testvéri szeretet és segítőkészség is. Az egyik nő újságpapírt kínált fel, hogy ne a poros padra kelljen leülnünk. Amikor eleredt az eső, a mellettem ülő fiatalasszony mosolyogva átnyújtotta nekem az esernyőjét, a közelben álló férfi pedig egy elázott kisfiút szó szerint behúzott az esernyője alá . . .
Már a kongresszus légköre is valahogy egy kicsit jobbá, kulturáltabbá és nemesebbé tette az embert. Lehetetlen volt nem visszamosolyogni az idegenek által kinyilvánított kedvességre . . . Azzal az érzéssel jöttünk el a stadionból, hogy tisztábbak lettünk és valami szép dologgal kerültünk kapcsolatba.”
A kijevi kongresszusra több mint 2000-en jöttek el Moszkvából és közel 4500-an a Kaukázusból. A repülőtéren információs asztalt állítottak fel és bibliai irodalmat helyeztek el rajta. Sokan kérdéseket tettek fel, melyekre nagy szeretettel válaszoltak. Az egyik este egy férfi ment oda hozzájuk és így szólt: „Már jó ideje figyelem Önöket. Ámulatba ejt, milyen kedvesen beszélnek az embereknek a Királyságról. Engedjék meg, hogy átadjam ezt a virágcsokrot nagyszerű munkájuk elismeréseként.”
Az uszolje-szibirszkojei kongresszuson az alámerítkezés alatt egy újságírót felettéb meghatott az a jelenet, amikor több orosz Tanú átöltelt egy burját törzsbeli frissen alámerített személyt és gratulált neki. Bár Szibériát általában nem jellemzi a nacionalista előítélet, ennek ellenére ritka az oroszok és a törzsi népek közötti igazi barátság. „Hogyan sikerült leküzdeniük ezeket a nemzetiségi akadályokat?”— kérdezte az újságíró.
„Annak a bibliai alapelvnek az alkalmazásával, hogy ’szeresd felebarátodat, mint önmagadat’ ” — válaszolták neki.
Nemzetközi testvériség
A három nemzetközi kongresszuson az volt különösen megindító, amilyen szeretteljes módon üdvözölték egymást a világ különböző részeiből érkező küldöttek. Budapestre 35 országból érkeztek vendégek, a legtöbben Lengyelországból és Németországból, de jelentős számban érkeztek más országokból is, például a Szovjetunióból körülbelül 500-an. Prágába 39 országból jöttek küldöttek, több mint 26 000-en Németországból, közel 13 000-en Lengyelországból, több mint 900-an Olaszországból, 819-en Hollandiából, 746-an Svédországból és 743-an Japánból. Zágrábba 15 országból érkeztek küldöttek annak ellenére, hogy az országban polgárháború réme fenyegetett.
Mindegyik nemzetközi kongresszuson három emelvényt állítottak fel a pálya három különböző pontján, amelyek szembenéztek a hallgatósággal. Ezekről az emelvényekről a programot egyszerre három nyelven adták elő. Budapesten magyarul, lengyelül és németül; Prágában csehül/szlovákul, lengyelül és németül; Zágrábban pedig horvátul/szerbül, szlovénül és olaszul. A tanulságos bibliai dráma alatt, amelynek témáját az ősi Ezsdrás és társai tapasztalataiból merítették, a különböző anyanyelvű küldöttek választhattak, hogy a három nyelv közül melyiken nézik meg a drámát.
A kongresszusok főbb előadásait Jehova Tanúi Vezető Testületének különböző tagjai angolul tartották meg egyidőben a három színpadon. Mindhárom emelvényen egy-egy szónok beszélt. Ezeket az előadásokat természetesen lefordították a három fő nyelvre, hogy élvezhessék a hallgatók. Budapesten és Prágában számos más nyelvre is lefordították.
E nyelvi szektorok fordítói közvetlenül a saját nyelvi csoportjukkal szemben álltak a pályán. A hangszórók úgy voltak beállítva, hogy egy-egy szektor hallgatói a saját anyanyelvükön hallhassák az előadást, anélkül, hogy az túlzottan zavaró lett volna a többi szektorban a más nyelvre lefordított előadásokra. Budapesten például a Vezető Testület tagjainak az előadásait lefordították hollandra, finnre, franciára, görögre, olaszra, japánra, norvégre, spanyolra, svédre és természetesen a három fő nyelvre: magyarra, lengyelre és németre.
Mindegyik nemzetközi kongresszuson a Vezető Testület három tagja mondta el a tettre serkentő befejező előadást. Kihívást jelentett számukra, hogy lehetőleg egyszerre fejezzék be az előadásukat. Ezután a jelenlévő többnemzetiségű Tanúk együttes énekhangja csendült fel és végül mindenkinek a szíve összeforrt a Jehova Istenhez intézett buzgó imában, amelyben megköszönték ezeket a jól sikerült összejöveteleket.
Amikor a befejező „Ámen!” elhangzott, senki sem akart a helyéről elmozdulni. Ezrek szeméből ömlöttek az örömkönnyek. A hatalmas stadionokban zsebkendővel, sállal és esernyővel integettek egymásnak a résztvevők és köszöntek el azoktól a szeretett barátoktól, akik megőrizték Isten iránti feddhetetlenségüket a sokévi betiltás és bebörtönzés ellenére. Prágában sokan még egy órával a program után is ott voltak, együtt énekeltek és élvezték a baráti légkört.
E kongresszusok csodálatos sikere természetesen sok erőfeszítésbe került. Jehova Tanúi szó szerint több százezer órát fordítottak az előkészületi munkákra és a kongresszusok sikeréhez elengedhetetlen sok száz egyéb apró tennivalóra.
A létesítmények előkészítése
A prágai óriási Sztrahov stadion, amelyet évek óta nem használtak ilyen nagyszámú összejövetelre, kétségbeejtően rossz állapotban volt. Csak 55 000 használható ülőhely volt, ami közel sem volt elegendő a nyári kongresszusra, amelyről azt tervezték, hogy Kelet-Európában ez lesz a legnagyobb létszámú kongresszus. Találtak egy törött gyalugépet, megjavították és felhasználták egy összesen több mint 18 km hosszú padsor készítéséhez, hogy a további 30 000 embernek ülőhelye legyen.
Az ülőkék elkészítése és elhelyezése természetesen csak egy része volt a munkának. Festésre, takarításra, a gaz eltávolítására és általános nagy renoválásra is szükség volt. Végül 8300 virágcserép díszítette a stadiont, benne 33 200 virág és 1357 tűlevelű. Időnként 1000 munkás is dolgozott egyszerre. Jehova Tanúi 260 gyülekezetéből az önkéntes munkások összesen több mint 66 000 órát fordítottak a helyreállításra.
Hasonló munkát kellett elvégezni Budapesten, Zágrábban és más városokban is, hogy a stadionok fogadóképesek legyenek. Lvovban a kongresszus színhelyén körülbelül 4000 önkéntes több mint 40 000 órát fordított a munkára. Munkájukat leszámították a stadion bérleti díjából. A stadionban minden ülőkét kijavítottak és befestettek, minden vécét rendbe hoztak és kitakarítottak. Sőt felépítettek egy 33 méter hosszú téglaépületet is további mosdók céljából. Az uszolje-sziboriszkojei Khimik stadionban hasonlóképpen még 52 külön toalettet is építettek a kongresszus idejére.
A stadion főmérnöke Lvovban ezt mondta: „Soha életemben nem láttam ilyen különös embereket. Önök úgy dolgoznak, mint egy nagy család. Az értelmem nem tudja felfogni, de nagyon kellemes önökkel dolgozni.” A stadion igazgatósága írt egy levelet, amelyben megköszönte a Tanúknak „az elvégzett szép munkájuk iránti elkötelezettségüket, szép tulajdonságaikat és felelősségérzetüket. — A levél így fejeződött be: — Sikeres kongresszust kívánunk Önöknek Lvovban!”
Kijevben az étkezőnek kialakított helyiség padlózata javításra szorult. Két nap alatt elvégezték a munkát. A stadion két munkása odajött megnézni a „csodát”, az egyik ezt mondta a másiknak: „Két nap alatt elvégezték azt a munkát, ami nekünk egy fél évig tartott volna.” A vízisport klubelnöke ezt mondta a kongresszusfelvigyázónak: „Annyira átalakították ezt stadiont, hogy már nem ismerünk rá.”
A kijevi stadion igazgatósága köszönőlevelet írt: „Jehova Tanúi kongresszusának a megszervezése meghatotta a szívünket . . . Ahogyan a tavaszi patakok sietnek, hogy egymással egyesülve túláradó folyóvá duzzadjanak, úgy Jehova Tanúi kicsiny patakja is naggyá duzzadt, amikor az ünnepükre összegyűlt. Ez csodálatot érdemel. Most először látunk ilyet. Köszönjük, hogy bennünket is megtanítottak valamire a példájuk által.”
A küldöttek ellátása
Az egyik legnagyobb feladat a több ezer látogató elszállásolása volt. A helyi Tanúk kitárták otthonaikat a küldöttek előtt. A prágai kongresszuson a cseh Tanúk 6820 lengyel testvérnek adtak szállást az otthonokban. Budapesten 2203 küldöttet fogadtak magánotthonokban. A 278 kijevi Tanú 750—800 látogatónak biztosított szállást.
Ezenkívül Budapesten és Prágában sok iskola és gimnázium szolgált lakóhelyül. Budapesten több mint 40 iskolát használtak fel arra, hogy 7930 személyt helyezzenek el. Prágában 12 530-an aludtak iskolákban és gimnáziumokban. Több ezer gumimatracot szereztek be és helyeztek el ezekben a létesítményekben. A prágai kongressszus résztvevői közül több mint 29 000-en diákotthonokban és ifjúsági szállodákban szálltak meg, további ezrek pedig hagyományos szállodákban.
Egyes kongresszusokon intézkedéseket tettek annak érdekében, hogy a küldöttek azokban a vonatokban aludjanak, amelyek odaszállították őket. Zakarpatskaja Oblasztból körülbelül kétezer küldött használta fel a vonatkocsikat Kijevben elszállásolásra. A Kaukázusból Kijevbe érkezők is ugyanezt tették. Hasonlóképpen az észtországi tallinni kongresszusra utazó litván Tanúk is az őket odaszállító vonatok hálófülkéiben aludtak.
A küldöttekről még a megérkezésük után is sokféle módon gondoskodtak a figyelmes házigazdák. Prágában például 40 buszt állítottak forgalomba azon az útvonalon, ahol egyébként csak egy busz bonyolítja le a forgalmat. Továbbá, mivel már előre fizettek a küldöttek részéről, elég volt egyszerűen csak felmutatni a kongresszusi jelvényt és ingyen utazhattak a tömegközlekedési járműveken reggel odafelé a kongresszusra és este visszafelé a kongresszusról. A Szovjetunióban, ahol az uszolje-szibirszkojei kongresszusra 11 busz szállította a vendégeket a közeli Angarszkból a közlekedésrendészet két autója szívélyesen kísérte ezt a menetet, az egyik autó elöl, a másik hátul!
Erőfeszítések a részvétel érdekében
Különösen a szovjet kongresszusokra utazó küldötteknek kellett hosszú utat megtenniük óriási személyes költség árán. Egyesek egész évi keresetüket spórolták össze erre az utazásra. Egy küldöttség a csendes-óceáni Vlagyivosztok kikötőjéből utazott végig több mint 3200 km-t Uszolje-Szibirszkojéig. 12 küldött a Japántól északra fekvő csendes-óceáni Szahalin szigetről érkezett. Egyikük egy 20 éves fiatalember volt, akit három olyan fiatal kísért el, akikkel tanulmányozza a Bibliát.
Egy szajanogorszki buszsofőr, aki az uszoljei kongresszuson kívánt alámerítkezni, kitartóan kérte munkadóját, hogy engedje el egy pár napra a kongresszusra, de a főnöke elutasította a kérését. Ezért elutazott Abakánba és megszerezte annak a szovjet dokumentumnak a másolatát, amely igazolta, hogy március 27-én hivatalosan is elismerték Jehova Tanúit vallásszervezetként. Az okirat bemutatása ellenére a főnöke nem volt hajlandó elengedni. Elindulása napján korán reggel, buzgó ima után még egyszer előállt a kérésével, és végül megkapta az engedélyt.
Alámerítkezés és új kiadványok
Az alámerítkezés megható eseménye volt mindezeknek a kelet-európai kongresszusoknak. A vízalámerítés jelképes aktusával e kongresszusokon 18 293 személy jelentette ki tanúk előtt azt, hogy fenntartás nélkül átadta életét Jehova Isten szolgálatára. Prágában egy fiatal alámerítkezendő személy, akinek nemrégen egy ragyogó állást kínáltak fel, megjegyezte: „Úgy éreztem, hogy választanom kell: vagy egy olyan háromságistent, amely amerikai dollárból, német márkából és osztrák schillingből áll, vagy Jehovát. Én Jehovát választottam és elutasítottam az ajánlatot.”
Tallinnban az alámerítkezés a Balti-tenger közelében egy külső tóban történt, ahol a háttérben egy régi erődítmény látszott, amelyet valamikor börtönként használtak. Sok észt testvért tartottak itt fogságban, mielőtt az oroszországi kényszermunkatáborokba küldték volna őket 1950-es évek elején. Micsoda öröm volt látni, különösen ezeknek a régi testvéreknek, hogy itt most nyilvános szertartás keretében 447 új hívő jelképezte önátadását Jehovának!
A kongresszus egy másik izgalmas eseménye az új kiadványok megjelenése volt. Tallinnban a litván barátok szó szerint felugrottak örömükben az ülőhelyükről és sírtak, amikor bejelentették, hogy az „Íme, mindent újjáteszek!” című brosúra megjelent az ő nyelvükön. Hasonlóképpen Romániában A Jelenések — nagyszerű csúcspontja közel!” román nyelvű megjelenése volt a kongresszus fénypontja, Prágában pedig a cseh és szlovák nyelven a Szent Iratok Új Világ fordítása.
A legtöbb kongresszuson a legnagyobb örömet A legnagyobb ember, aki valaha élt című könyv megjelenése szerezte. Már 10 millió példányt nyomtattak ki belőle 59 nyelven.
A szabadság helyes felhasználása
Kelet-Európában, így a Szovjetunióban is, ma szívesen fogadják a bibliai irodalmat. Az Őrtorony-nyal és Ébredjetek!-kel megrakott teherautók kigördülnek Jehova Tanúi németországi Selters/Taunus-i óriási nyomdájából és átkelnek a határon a kelet-európai országok felé. Mennyire más ez, mint amikor börtönbüntetés kockázata árán kellett a Tanúknak becsempészni az irodalmat ezekbe az országokba!
E csodálatos változást szemléltetve, a következő beszélgetés hangzott el egy vámtiszt és Jehova egyik Tanúja között a tallinni kongresszus idején:
„Mi van abban a kis dobozban?”
„Folyóiratok.”
„Milyen folyóiratok? Istenről szóló folyóiratok?”
„Ó, igen, olyanok.”
„Jehova Istenről szóló folyóiratok?”
„Igen.”
„Jaa’a, akkor hát rendben van. Mehetnek tovább.”
A budapesti kongresszus után Göncz Árpád, Magyarország köztársasági elnöke látogatásra hívott meg egy Tanút, aki a kommunista elnyomás idején a zárkatársa volt. Göncz úr közel egy órát beszélgetett vele [és egy másik Tanúval], és utána megkérte volt zárkatársát, hogy adja át legjobb kívánságait Jehova Tanúinak. Az Istentől jövő szabadságot szeretők mindenütt nagyon hálásak azért, hogy a jelenlegi tisztviselők, mint amilyen Göncz Árpád is, engedélyezik a vallásszabadságot Kelet-Európában.
Bemutatva, hogy Jehova népe helyesen él a szabadságával, a The New York Times most szeptemberben egy szentpétervári (valamikor Leningrád) jelenetet ecsetelt: „Gershwin ’Nyáridő’-jének lágy dallamai szállnak a Néván át . . . A dallamok körbejárták a napozókat, a kutyát kergető kisgyermekeket, az egykori szentpétervári térképeket árusító személyeket és Jehova Tanúit, akik új híveket kerestek.”
Igen, a Tanúk a Jóhír buzgó hirdetésére használják fel a szabadságukat! Szeretnél te is többet megtudni üzenetükről? A szovjet Vosztocsno–Szibirszkája Pravda napilap ilyen tájékoztatással szolgál: „Tevékenységükről bármely városban részletes tájékoztatás kapható Jehova Tanúi bibliatanulmányozó helyein.” Bárhol élsz is a világon, ne habozz felvilágosítást kérni!
[Táblázat a 13. oldalon]
KONGRESSZUSOK KELET-EURÓPÁBAN ÉS A SZOVJETUNIÓBAN
Ország A jelenlévők csúcsszáma Alámerítkezettek száma
Csehszlovákia (Prága) 74 587 2 337
Magyarország (Budapest) 40 601 1 134
Lengyelország (12 város) 131 554 4 250
Románia (8 város) 34 808 2 260
Szovjetunió (7 város) 74 252 7 820
Jugoszlávia (Zágráb) 14 684 492
Összesen 30 kongresszuson: 370 486 18 293
[Képek a 8., 9. oldalon]
Jobbra: Fordítás a különböző nyelvi csoportoknak Prágában
Lent: Több mint 74 000 küldött töltötte meg a prágai Strahov stadiont
[Képek a 10. oldalon]
Fent: Kongresszus Tallinnban, Észtország
A budapesti kongresszuson a 40 000 küldött hol esőben, hol napsütésben élvezte a programot
[Képek a 15. oldalon]
Fent: Néhány toalett, amelyet az Uszolje-Szibirszkojei (Szibéria) kongresszusra építettek
A stadion festése és padok készítése pótülőhelyül Prágában
[Képek a 16. oldalon]
A bibliai dráma és alámerítkezés Zágrábban
[Képek a 17. oldalon]
Fent: Az első olyan Királyság-terem átadása 1991 júniusában, amelyet a Tanúk építettek Magyarországon
Középen: Több mint 20 000-en aludtak iskolákban és tornatermekben Budapesten és Prágában
Lent: „A legnagyobb ember, aki valaha élt” című könyv kiosztása Uszolje-Szibirszkojéban