Karácsony — Igazság vagy mítosz?

„HA hívő katolikusokatt megkérdezel, miért ünneplik a karácsonyt december 25-én, tízből legalább kilenc eléggé meglepődve és elcsodálkozva ezt válaszolja: ’Mivel ezen a napon született Jézus!’ Ha viszont Jehova Tanúitól kérdezed, ők miért nem veszik tekintetbe ezt az ünnepet, mindig ezt válszolják: ’Mert az Evangéliumok nem említik.’ ”

Így kezdődött az Il Mattino nápolyi napilapban egy karácsonyról írt cikk. Nos, melyik nézet a helyes? „Elegendő csak átlapozni a Máté és a Lukács evangéliumát (ugyanis csak ez a két Evangélium részletezi Krisztus születését) — fűzi hozzá az újság —, hogy meggyőződhess arról, miszerint az utóbbi válasz a helyes.”

Ma már nem szokatlanok az ilyen jellegű cikkek. Az új közlési csatornák gyakran mítoszként leplezik le a karácsonnyal kapcsolatos közhiedelmet. 1990 decemberében például az új zélandi christchurchi The Press lap cikket írt „Hat mítosz a karácsonyról” címmel. Megjegyezte:

„1. mítosz: Az Északi-sarkon élő Télapó nagy sietséggel bejárja szokott útját az egész világon, hogy a szentestén minden jó kisfiúnak és kislánynak elvigye az ajándékokat. Nos, senki sem szeret ünneprontó lenni, de ez egyszerűen nem felel meg a valóságnak, ugyebár? Mert hogyan lehetne oly sok lakásba bejutni egyetlen éjszaka alatt és hogyan lehetne annyi gyümölcstortát és portói bort elfogyasztani, mint amennyit a hagyomány szerint minden otthonban kitesznek neki? Nagyon valószínűtlen ez az egész történet.

2. mítosz: December 25-e Krisztus születésnapja. Aligha. Lukács evangéliuma szerint, amikor Jézus Betlehemben megszületett, a pásztorok a szabadban voltak és éjjel kint legeltették nyájaikat. Palesztinának ezen a részén a decemberi átlaghőmérséklet nappal 7 °C, éjjel pedig ennél sokkal hűvösebb. Gyakoriak a hideg esők, a hegyvidéken pedig előfordul a hóesés is. A pásztorok ott szoktak tartózkodni, ahol a juhaik vannak ebben az évszakban — bent a védett helyen . . .

3. mítosz: Az első karácsony Betlehemben volt, amikor Krisztus megszületett. A karácsony megünneplése, úgy tűnik, inkább Rómából ered. A legkorábbi feljegyzés a karácsony megünnepléséről a 336-os évből származik. Ezután Keleten is, és Nyugaton is elterjedt, míg végül az V. század közepe felé a jeruzsálemi egyház is átvette.

Bizonyos értelemben a karácsony csak fokozatosan kezdett elterjedni és egyszerűen csak az ünnep nevén kellett változtatni: ugyanis már évszázadokkal Krisztus előtt december végén hasonló pogány vigadozások és lakmározások folytak, amelyek részét alkották a téli napforduló ünnepeinek az északi féltekén . . .

Krisztus születésének beolvasztása ezekbe a pogány mulatozásokba szemmel láthatóan nem ütközött az egyházi vezetők ellenállásába, akik inkább azzal törődtek, hogy ily módon híveik száma szaporodjék és következésképpen a saját hatalmuk is, és nemigen törődtek az igazsággal és a teológiai tisztasággal . . .

Nem csoda, hogy Skócia, Anglia és New England puritánjai a XVII. században követelték a karácsony megszüntetését, elítélve azt, mint ami folytatása ’azoknak a hívságoknak és kicsapongásoknak, amelyekbe a pogányok menekülnek’.

Így hát az évenkénti jelszavak: ’Kerüljön vissza Krisztus a karácsonyba!’, nagyon sután hangzottak, mivel az igazság éppen az ellenkezője volt: Krisztus soha nem akart ennek a része lenni.

4. mítosz: A karácsonyi ajándékozás hagyománya annak a szokásnak a folytatása, amely szerint Krisztust is megajándékozták arannyal, tömjénnel és mirhával. E tekintetben az igazság az, hogy az emberek már évszázadokkal Krisztus előtt december 25-én és 26-án megajándékozták egymást a napforduló megünneplésének a szerves részeként. Az ősi rómaiak a napimádat ünnepén, a szaturnáliákon ajándékozták meg egymást.

A mágusok Jézust ajándékozták meg, és nem egymást. Az akkori szokások szerint híres emberek meglátogatáskor illett ajándékokat vinni. Végtére is Máté evangéliuma szerint Jézus után úgy érdeklődtek, mint aki a zsidók eljövendő királya.

5. mítosz: A ’három bölcs’ és a pásztorok együtt mutatták be hódolatukat a jászolban fekvő Jézus előtt. Az, aki ezeket a furfangos betlehemi jeleneteket úgy állítja be, hogy a pásztorok és a ’bölcsek’ együtt vannak az istállóban, nem jól olvassa a Bibliáját.

Máté evangéliuma világosan kijelenti, hogy amikor a ’bölcsek’ megtalálták Jézust, akkor már Jézus egy házban volt — és ez ráadásul jócskán jó két évvel Jézus születése után lehetett.

Ezenkívül, amikor Máté leírja a mágusok látogatását, Jézusra úgy utal mint kisgyermekre és nem mint pólyás babára. Ekkor Jézus már kikerült a pólyákból és a pásztorok már régen visszatértek nyájaikhoz.

Fontold meg azt is, hogy amikor Heródes a Messiás megöletésére tört, a mágusok adatai alapján rendelte el, hogy öljenek meg minden kétesztendős vagy azon aluli gyermeket.

Nos, kiadott volna-e egy ilyen rettenetes — nem is beszélve arról, milyen rendkívüli népszerűtlen — rendeletet, ha tudta volna, hogy az, akit meg akar ölni, mindössze csak néhány hetes? . . .

A Biblia ténylegesen sehol sem utal arra, hogy hány mágus volt jelen. Az Evangéliumban használt görög szó, a magoi, ebből ered a „mágikus” szó . . .

6. mítosz: Karácsony a békesség ideje a földön és a jóakarat mindenkihez. Ez valóban nemes gondolat, csakhogy a Biblia nem ezt mondja.

Az eredeti görög nyelvben a Lukács evangélium sorközi fordításából az tűnik ki, hogy amit azok az angyalok mondtak, akik a pásztoroknak megjelentek, az ez volt: ’és a földön béke a jókarat emberei között.’

Ez pedig nagy különbség. Nem azáltal válik valaki kereszténnyé, hogy az évnek ezen a napján megünnnepel egy napot, miközben leissza és teleeszi magát és az üzleti szellemre összpontosul a figyelme; a Biblia szerint nem azoké a békesség, akik Jézus álszületésnapját megünneplik, inkább azoké, akik tanítását követik — az év minden egyes napján!”