Fiatalok kérdezik:
Hogyan készülhetek fel arra, amikor én is dolgozó leszek?
„MEGIJEDEK, de ugyanakkor izgatott is vagyok!” — így kiáltott fel a 16 éves Maureen, amikor megkérdezték tőle, milyen érzéssel gondol arra, amikor egy napon ő is belép a dolgozók társadalmába. A legtermészetesebb érzés, ha valakibe belenyilal az ideges félelem arra a gondolatra, hogy egyszer a munkaerőpiacon kell megjelennie — még akkor is, ha várakozással tekint előre az ezzel járó kihívásra. A fiatal René, mielőtt abbahagyta az iskolát, ezt mondta: „12 terhes iskolai év után jóleső érzés lesz dolgozni.”
Bármilyenek is az érzéseid, valószínűleg egy napon neked is munkába kell állnod. Hogyan tudsz felkészülni erre a napra? Az iskolába járás kiváló alkalom arra, hogy olyan jó szokásokat sajátíts el, mint például a pontosság. Ezenkívül, azok a fiatalok, akik még iskolába járnak, részidős munkásként is tapasztalatokat szerezhetnek. De ahhoz, hogy jól felkészülj a dolgozó világra, különösen fontos komolyan venned azt a szakot az iskolában, amit választasz.
Kiegyensúlyozott nézet a munkáról
Először is azt kell eldöntened, mit vársz el egy állástól. Egyes fiatalok csak a keresetet nézik. Kétségtelen, hogy a „pénz oltalom” és fontos dolog az életben (Prédikátor 7:12). De helyesen mondja a Biblia, hogy „ha valakinek bőségesen van is, az élete nem azoktól függ, amije van” (Lukács 12:15). Barkai, Barkai és Yeo a Yes—I Can! című művükben ezt tanácsolják: „Ne ess abba a csapdába, hogy csak a nagy keresetet nézd célnak. — Hozzáfűzik: — A leendő boldogságodhoz legalább ilyen mértékben fontos a munkából fakadó elégedettség.” A tizenhét éves Paulo szavaiból kiegyensúlyozottság tükröződik: „Szeretnék tisztességesen keresni, de szeretnék ugyanakkor örömöt is találni abban, amit csinálok.”
Ha keresztény vagy, még más szempontokra is ügyelned kell. Még a legszórakoztatóbb és a legérdekfeszítőbb munkafolyamatok sem elégíthetik ki szellemi szükségleteidet. Végtére is, az az ’ember egész kötelessége, hogy félje az igaz Istent és tartsa meg a parancsolatait’ (Prédikátor 12:13 [12:15, Károli]. Mivel Isten azt is parancsolja a keresztényeknek, hogy ’képezzenek tanítványokat’, Jehova sok fiatal Tanúja az úttőrőszolgálatra vagy a teljes idejű evangéliumhirdető pályára készül (Máté 28:19, 20). Egy Sulamita nevű dél-afrikai lány is ezt tette. És ezt mondja: „Nagy megelégedettséget jelent számomra, hogy segíthetek másoknak szellemi szükségletük kielégítésében.”
Talán te is részt kívánsz venni a teljes idejű szolgálatban. Nos, emellett valószínű, hogy dolgoznod kell majd a megélhetésed érdekében. Egy napon esetleg családodat is el kell tartanod. Másrészt a körülményeid talán nem teszik lehetővé, hogy úttőrő légy, mert teljes idejű állást kell keresned. Bármelyik eset álljon is elő, nem olyan munkát szeretnél-e találni, amely megengedi neked, hogy a lehető legnagyobb mértékben részt vegyél Isten szolgálatában? Ezért sok függ attól, hogy az iskolában milyen szakmára készülsz fel.
Válaszd ki a megfelelő tantárgyakat!
Egyes országokban a fiatal előtt több lehetőség is kínálkozik: mehet egyetemre, műszaki pályára, kitanulhat egy mesterséget vagy felkészülhet az üzleti pályára. Bölcs dolog tehát fontolóra venned, milyen elhelyezkedési lehetőségeid vannak ott helyben. Ugyanakkor felmérheted képességeidet és az érdeklődési körödet. Hogyan? Például úgy, hogy listát készítesz mindarról, ami érdekel és amiben tehetséges vagy. Talán a matematikában? A számítógép-technikában? Autójavításban? Egészítsd ki a listádat a hobbijaiddal vagy bármi mással, ami alkalmilag érdekel. Ezzel némi képet nyersz arról, melyik munkakör lenne számodra a legjobb és milyenfajta szakoktatás kalauzolna el ebbe az irányba. Segítségedre lehet, ha a szüleiddel vagy más érett személlyel is elbeszélgetsz arról, hogy az ő megítélésük szerint mire vagy alkalmas és mihez van tehetséged. (Vö. Példabeszédek 15:22.)
Például közvetlen természetű vagy? Ez esetben azokat a tárgyakat kellene választanod, melyek a kereskedelemben vagy egyéb területen juttatnának munkához, ahol a munkaköröd megköveteli, hogy szoros kapcsolatot teremts az emberekkel. Másrészt, ha jó kézügyességed van, helyes lenne, ha valamilyen mesterséget tanulnál. Mindenesetre sok teljes idejű evangéliumhirdető olyan szakmai ismerettel tartja fenn magát, amelynek megszerzését a középiskolában kezdte el. Egyesek részidejű munkát találtak építkezéseken, készülék-karbantartási munkákban, ácsmesterségben, bedolgozói munkakörben, vagy titkárságon.
Egy kolumbiai, dél-amerikai fiatalasszony, Damaris számára a gépírás és a könyvelés bizonyult kifizetődőnek. Sikerült félnapos titkárnői álláshoz jutnia, ami hozzásegítette őt az evangéliumhirdetői életpályához. Egyes keresztények házfelügyelői munkával, tájkertészettel stb. gondoskodnak a megélhetésükről.
Amikor kevés a választási lehetőség
Nem minden iskola ad megfelelő képesítést a munkavégzésre; némely iskola még az alapvető írni-olvasni tudásra sem tanítja meg a tanulókat. Bizonyos területeken továbbtanulásra van szükség ahhoz, hogy bármilyen álláshoz is jusson valaki. Ilyen körülmények között meg kell érdeklődnöd, hogy a lakóhelyeden van-e lehetőség a munkahelyi betanításra vagy szakmunkásképzésre. Egy rövid iskolai tanfolyam, amely jól hasznosítható szakmai ismereteket tanít, egy újabb lehetőséget jelent számodra. Érdekes módon némelyek ilyen tanfolyamokon vettek részt a teljes idejű evangéliumhirdető munkájuk mellett.
A fejlődő országokban a fiatalok úgy találhatják, hogy rendkívüli szűk lehetőségük van a szakmák vagy az iskolatípusok megválasztása terén. Katitinek, egy dél-afrikai vidéki városkából származó fiatalembernek sem volt más választása, mint latint, matematikát és természettudományt tanulni, jóllehet ezeknek a tantárgyaknak vajmi kevés értéke volt a helyi munkaerőpiacon. Ettől függetlenül sikerült elhelyezkednie. Hogyan? Képességeit a helyi szükségletekhez igazította. Amikor Katiti elvégezte az iskolát, úgy tartotta el magát, hogy zöldségféléket termelt és árusított, majd gyapjúsálakat és -sapkákat kötött és azokat árusította, sőt még szabadalmaztatott gyógyszerkészítményeket is értékesített a vidéki területeken. Mivel az iskolában elsajátította az emberekkel való kapcsolatteremtés művészetét, ügyesen meg tudta oldani foglalkozásainak eme érdekes változatosságát.
A Choosing Your Career and Your Higher Education című könyv azt mondja, hogy a munkahelyen „rendkívül fontos a kapcsolatteremtés, a megértés és megértetés” képessége. A legtöbb területen, például a műszaki és kereskedelmi életben vagy a tudományos pályán is, követelmény a kommunikálás képessége. Ezért még ha a te iskolád nem is ad szakképesítést egy bizonyos munkára, fáradozz keményen azon, hogy megtanulj jól írni, olvasni, beszélni és odafigyelni. Az a benyomás, amit személyed kelt leendő munkaadódban, nagymértékben attól függ, mennyire jó a kapcsolatteremtési képességed; voltaképpen ez lesz a döntő tényező abban, hogy megkapod-e az általad kívánt állást. Jehova Tanúi között számos fiatal a keresztény gyülekezetben a Teokratikus Szolgálati Iskolán való közreműködése által finomította ki a kapcsolatteremtés képességét.
Áldozatvállalás
A Your Child at School című könyv megjegyzi: „Nem egyforma a felépítésünk.” Egyes fiatalokban a műszaki érzék fejlődött ki jobban, mások viszont a humántárgyakban tehetségesek. Megint másoknak zenei vagy művészi hajlamaik vannak, vagy atlétika terén mutatnak fel kimagasló képességeket. Elhelyezkedhet valaki jól kereső művészként vagy zenetanárként, de a meggazdagodásra és a hírnévre való törekvés szellemi veszélyt rejteget a keresztény számára. Ezenkívül, mivel ezek a pályák nem sok időt hagynak a keresztény tevékenységekre, például az összejövetelek látogatására és a prédikálómunka végzésére, nos, bölcs dolog lenne-e éveket azzal eltölteni, hogy valaki ilyen műveltséget szerezzen és mindaddig tökéletesítse ezt a képességét, amíg sikeres lesz? (1Korinthus 7:29).
Egy Philip nevű fiatal Tanú mint teniszező sokat ígérő tenisz karrier előtt állt. „Végül is — vallja be Philip — választanom kellett a krisztusi hit és a tenisz között. Egyszerűen nem volt elegendő időm arra, hogy mindkét feladatnak teljes figyelmet tudjak szentelni. Elhatároztam ezért, hogy szakítok a tenisszel és bár ez akkor nehezemre esett, soha nem bántam meg.”
Pál apostol is hasonló döntést hozott. Bár jogásznak készült, mégis a keresztény szolgálatot választotta, és a sátorkészítés mesterségéből tartotta el magát (Cselekedetek 18:3; 22:3). Pál sem bánta meg választását. Ezt mondta: „De ami akkor nyereség volt számomra, azt veszteségnek tekintem a Krisztusért . . . Őérette vetettem el és tekintek szemétnek mindent, csakhogy elnyerhessem Krisztust” (Filippi 3:7, 8).
Talán te is arra érzel indíttatást, hogy hasonló döntést hozz. A tudományos, zenei, vagy művészi képességeid fejlesztése helyett a szellemi képességeid kiművelése mellett döntesz. Ez szakma vagy munka elsajátítását jelentheti, ami a legtöbb ember szemében nem tűnik nagyon csillogónak. Egy fiatal a szüleitől is megtanulhat valamilyen szakmát, például az ácsmesterséget, a vízvezetékszerelést vagy ehhez hasonló más szakmát.
Akárhogyan is döntesz ebben a tekintetben, gondolj a jövődre! Válaszd meg bölcsen és gondosan a szaktárgyaidat. Isten segítségével teljesen felkészült leszel arra, hogy te is dolgozó légy!
[Kép a 26. oldalon]
Sokan az iskolában megszerzett tudásukkal tartják el magukat