Egy chilei dráma krisztusi szeretetre serkent
Az Ébredjetek! chilei tudósítójától
ÉSZAK-CHILE híres a száraz Atacama-sivatagjáról és e sivatag hosszú, lakatlan távolba vesző területeiről. Annyira ritka itt az eső, hogy az emberek már az enyhe szemerkélést is kiadós esőnek tekintik a Csendes-óceán és az Andok-hegység között elterülő ezen elhagyatott vidéken. Az ilyen éghajlati körülmények miatt a legtöbb lakásban nem számítanak az esőre, s még ahol alkalmilag esik is az eső — talán öt évenként egyszer — általában nem izgatják magukat az emberek, ha netán lyukas a tető, legfeljebb csak akkor, ha már itt az eső. Valószínűleg ez a tény mentette meg sok ember életét Antofagastában, ebben a mintegy 250 000-es lakosú városban.
Sokan 1991. június 17-én, hétfő este már az éjszakai pihenésre készülődtek, amikor heves zárporesőre lettek figyelmesek. Sok lakásban a tetők lyukasak voltak, ezért az emberek lefekvés helyett megpróbálták valamiképpen betömni a lyukakat vagy minimálisra csökkenteni a kárt, nem is gyanítva, hogy néhány órán belül sokkal tragikusabb dolog fog bekövetkezni.
Másnap korán reggel három óriási iszaplavina indult el 30 km-es óránkénti sebességgel, több millió tonna földtömeget mozgatva, és ez közel 85 ember halálát, körülbelül 700 ember sebesülését, valamint több mint 30 000 lakás megrongálódását okozta!
Gyötrelem az iszaptengerben
Antofagastában Jehova Tanúinak 10 gyülekezete működik, a testvérek létszáma körülbelül 1400. Nem csoda, hogy nagyon aggódtunk miattuk. De mennyire megörültünk, amikor azt hallottuk, hogy senki sem vesztette életét. Igaz, az egyik testvérnőnk súlyos sérülést szenvedett, amikor az iszapár elsodorta három kilométerre. Amikor a mentőalakulatok rátaláltak, halottnak hitték. De egy nővér észrevette, hogy lélegzik, s közel hajolva hozzá, hallotta, amint ezt kiáltja: „Jehová, Jehová!” Rengeteg iszapot nyelt le, ezért beszállították a kórházba, hogy megvédjék a fertőzéstől.
Az Oriente Gyülekezetben közel 70 család vagy elvesztette otthonát, vagy súlyos kár keletkezett az otthonában. A Costanera és Corvallis Gyülekezetben is tetemes kár érte a testvérek házait, ahol az iszap elérte a tetők magasságát, vagy befolyt a lakásba és 1,5 m vastag iszappal árasztotta el a szobákat. Az egyik lakásban az iszaptenger ágyastul felemelt egy édesanyát két gyermekével és lassan nyomta őket egyre feljebb a mennyezet felé; csak úgy tudtak megmenekülni, hogy az asszony édesapja áttörte a mennyezetet a tetőn keresztül. Mások viszonylag védett helyen voltak, de érezték, hogy hamar utoléri őket is a végzet, mert hallották az iszapfolyam szörnyű hangját, amely maga előtt mindent elsöpörve haladt előre és távolból hallani lehetett az emberek jajkiáltássait a hideg, sötét éjszakában.
Ami értékesebb az anyagi javaknál
Bár a Tanúk sok értékes ingóságot vesztettek el, mégis figyelemre méltó szellemet tanúsítottak. Egy testvérnő elmondta, hogy barátai és munkatársai mennyire meglepődtek azon, hogy őt ilyen nagy anyagi veszteség ellenére mégis vidámnak látták. Azt válaszolta nekik, hogy ha az anyagi javakat az ábécé betűi szerint kellene rangsorolnia, akkor a „z” betű helyére tenné. Boldog volt, hogy életben maradt a családjával együtt.
Egy másik édesanya, akinek lányait a katasztrófa elsodorta tőle, és közülük kettő, valamint ő is közel állt a halálhoz, buzgón azért imádkozott Jehovához, hogy ha feltámadna a korai feltámadásban, hadd szolgálhasson majd szakácsként, miközben mások a föld helyreállításában foglalatoskodnak! Életben maradt, és mit gondoltok, milyen szolgálatra kérték fel az iszapáradat utáni napokban? A Tanúk által felállított szükségkonyhában szolgált, ahol több száz Jehova Tanújának és az otthonukat elvesztett szomszédos családoknak főzött!
A krisztusi szeretet működés közben
A Calamában és Iquique-ben élő Tanúk szeretetük jeleként összefogtak és kenyeret, vizet, ruhaneműt és egyéb szükséges cikkeket küldtek Antofagastába. Az Őr Torony Társulat fiókhivatala is segélyakciót szervezett és hamarosan ruhaneműk, takarók, ágyak, konyhai felszerelések, élelmiszerek és egyéb cikkek érkeztek a helyszínre. Mennyire megható látvány volt, hogy az adományok zöme vadonatúj tárgy volt, nem pedig elhasznált! A Társulat két teherautója, valamint a Rancaguából a harmadik is hamarosan elindult Antofagastába, közel 14 tonna áruval megpakolva, északra mintegy 1400 km távolságra. Bár értesítették a testvéreket, hogy további adományokra nincs szükség, ennek ellenére újabb adományok érkeztek. Végül is egy külön teherautót kellett bérelni, hogy az így összegyűlt újabb 16 tonna rakományt is elszállítsák. Az adományt nagylelkűen megosztották a szomszédokkal is, akik nem Jehova Tanúi.
Az egyik legsúlyosabban károsult területen az egyik Tanú-család otthona jó állapotban maradt meg. Azonnal felebaráti szeretetet tanúsítottak és 9 Tanú-családot, valamint 70 más szomszédot befogadtak. Nagyon sokan iszaposan és ruha nélkül érkeztek oda. A Tanúk ruhaneműt és takarókat bocsátottak rendelkezésükre.
Sokan idejüket, energiájukat és pénzüket ajánlották fel segítségképpen. Bár Chilében ez nagyarányú tragédia volt, Jehova népe újra bebizonyította egységét és egymás iránti testvéri törődését. Még az Egyesült Államokból, a távoli Texasból is érkeztek pénzadományok. Egy antofagastai személy így összegezte a katasztrófa károsultjainak megsegítésére irányuló kéthetes erőfeszítést: „Sohasem volt olyan 13 napos együttlétünk, oly sok átélt valóságos drámával, a szeretetnek annyiféle megnyilvánulásával és az önmagunkból való oly sokféle ajándékozással, mint amit most itt láttunk az elmúlt néhány nap alatt.”