A válás robbanásszerű áradata
„VÁLÁSI ÉKSZERKERESKEDÉS.” Ez a szokatlan vastag betűs cím jelent meg nemrégen az egyik népszerű nők lapjában. A cikk erre bíztatott: „Ha a házasságod tönkrement, s rászedettnek érzed magad, nos, miért ne olvasztanád be azokat az emlékeket, amelyek még mindig ott foglalják a helyet az ékszeres dobozodban?” A helybeli ékszerész megfelelő ellenszolgáltatásért megengedi az elvált embereknek, hogy forrasztópákáját a saját kezükkel az eljegyzési gyűrűikre és a jegygyűrűikre irányítsák. Az ékszerész azután olyan formájúvá olvasztja be az apró dísztárgyaikat, amelyek többé nem emlékeztetik őket sikertelen házasságukra.
Napjainkban a házasságnak — a papírzsebkendőhöz, a papírszalvétához és a papírpelenkához hasonlóan — a használat után eldobandó formája tűnik népszerűbbnek. Az általános szemlélet ez: ’Ha meguntad, dobd el.’
„A házasság mint olyan, többé már nem létezik” — mondta Lorenz Wachinger, a népszerű müncheni (Németország) író, pszichológus és pszichoterápiai vezető. Túlzás? Lehet, de nem nehéz megérteni, hogy az író miért érezhet így. A Stuttgarter Zeitung újság szerint közel 130 000 házasság bomlik fel évente Németországban. De a válás nem csak Németországra jellemző sajátosság.
Világjelenség
Hasonló irányzat figyelhető meg minden országban az egész világon. Az Egyesült Államokat például joggal nevezik a válások világfővárosának. Az egy évre eső válások száma több mint 1 600 000, a megkötött házasságoknak csaknem a fele. Ez azt jelenti, hogy a nap minden percére átlagosan két válás jut!
Ha a múltra vetítve vizsgáljuk ezt a kérdést, a válások száma robbanásszerű emelkedést mutat. Még 100 évvel ezelőtt is, az Egyesült Államokban 18 házasságra csak egy válás esett. A második világháború után a válások nagyszámú emelkedésének hirtelen hullámától eltekintve, a válások száma csak fokozatosan emelkedett az 1960-as évekig. Azután viszont mindössze 25 év alatt megháromszorozódott!
Az 1980-as évek derekán (az utolsó évekből már megbízható adataink vannak) a világ országaiban válási csúcsok születtek: például a Szovjetunióban 940 000 egy év alatt; Japánban 178 000; az Egyesült Királyságban 159 000; Franciaországban 107 000; Kanadában 61 000; Ausztráliában 43 000. Még az olyan helyeken is, ahol a vallás és a törvény alacsonyan tartja a válások arányát, ott is a változás szelei fújdogálnak. Hongkongban például még ma is mindössze egy válás jut 17 házasságra; de válások száma megkétszereződik az 1981 és 1987 közötti időszakban. Az India Today című folyóirat arról tudósított, hogy a váláshoz tapadó szégyen egyre inkább elhalványul India középrétegeiben. Több indiai államban új bíróságokat állítottak fel, hogy lefolytathassák a válóperes tárgyalásokat, ugyanis a válások száma 100—328 százalékkal emelkedett egyetlen évtized alatt.
A statisztikai adatok természetesen nem foglalhatják magukba azt a szívfájdalmat, ami az óriási számok mögött áll. A válás sajnos majdnem mindannyiunkat érint, hiszen a házasság elterjedt intézmény. Valószínűleg vagy házasságban élünk, vagy házasságban élő szülők gyermekei vagyunk, vagy közeli kapcsolatban állunk házas emberekkel. Még ha a válás eddig nem is ejtett sebet rajtunk, annak veszélye azonban minket is fenyegethet.
Mi az oka a rengeteg válásnak? Részben talán a politikai változások. Sok országban a válást tiltó hivatalos kormányrendelkezések — melyeket befolyásos vallási körök hossszú ideig támogattak — az utóbbi években hatályukat vesztették. Az 1980-as években például Argentína alkotmányellenesnek minősítette azt a törvényt, amely tiltotta a törvényes válást. Spanyolország és Olaszország hasonlóképpen törvényileg engedélyezte a válást. De ezek a jogi változások nem jártak mindig a válóperek gyors emelkedésével.
A válás terén a világjárvány gyökerénél nem pusztán a jogrendszer húzódik meg. Ennek valami mélyebb oka kell, hogy legyen. Joseph Epstein szerző, amikor erről írt, arra utalt, hogy nemrégen „a válás azt jelentette, hogy törvényesen tanúsították az ember saját jellembeli hiányosságát. De ma — írja a szerző — egyes körökben inkább az számít kivételes esetnek, ha valaki még nem esett át váláson, nem pedig az, hogy már átesett; ha itt valaki egyetlen házasság keretében éli le az életét, még azt a gondolatot is ébresztheti, hogy az illetőből hiányzik a képzelőerő” (Divorced in America).
Más szóval, az emberek házassággal kapcsolatos alapvető felfogása megváltozott. A sokáig szentnek tartott intézmény iránti tiszteletet és megbecsülést kikezdte az idő vasfoga. Ezért a válás az egész világon egyre inkább elfogadható. Miért? Mi készteti arra az embereket, hogy elfogadjanak valamit, amit egykor széles körben helytelennek ítéltek? Vagy talán mégsem olyan helytelen a válás, mint gondoljuk?