Az a nap, amikor homokeső esett

Az Ébredjetek! Fülöp-szigeteki tudósítójától

KÖZÉP-LUZON legtöbb lakosa aligha feledi 1991. június 15-ét, szombatot. Bármenynyire hihetetlennek tűnik is, a Fülöp-szigeteken ezen a napon a homok úgy zuhogott a Zambales megyei Pampanga és Tarlac bujazöld dombvidékére és rizsföldjeire, mint az eső. Szívfacsaró, de egyben kíváncsiságot ébresztő is az, ami azon a napon történt és érdekes megtudni, miképpen érintette ez az ott lakó több mint kétmillió embert — többek között mintegy 2900 Jehova Tanúját.

Emberéletben alig esett kár, mivel a Mt. Pinatubo szeizmikus tevékenységét figyelemmel kísérő vulkanológusok időben figyelmeztették a lakosságot. Az aeta bennszülött törzs több ezer tagja elhagyta a hegyvidéket, mielőtt még a vulkán kitört volna, továbbá a Mt. Pinatubo 20 km-es körzetében minden lakost felszólítottak arra, hogy más területen keressen magának biztonságos menedéket. Június 12-én, az első nagy vulkánkitörés előtt két nappal az Egyesült Államok légiereje is áttelepítette a Mt. Pinatubo lábánál levő Clark légi bázis csaknem egész személyzetét az Olongapo város közelében fekvő tengeri bázisra. A második világháború óta ez volt a legnagyobb ilyen szabású művelet. Richard J. Purser hivatásos geológus érdemi elismeréssel illette a figyelmeztetést, amikor nyílt levelet intézett a Fülöp-szigetek lakosságához e szavakkal: „Önöket mind ez ideig pontosan tájékoztatta a Phivolcs (A Fülöp-szigeteki Vulkanológiai és Szeizmológiai Intézet) és a kapott tanács mindig ésszerű, félreérthetetlen és tudományosan pontos volt.”

A szemtanúk beszámolója

Esther Manrique, teljes idejű evangéliumhirdető, Jehova Tanúinak egyike, aki Subicban (Zambales) lakik, körülbelül 30 km távolságra a Mt. Pinatubotól, beszámol arról, milyenek is voltak azok a napok, amikor homokeső esett. Ezt mondja: „Az egész dolog 12-én, szerdán reggel kezdődött. Amikor elindultunk a szolgálatba, a legtöbben egy furcsa jelenségre lettek figyelmesek. Atombomba-robbanás felhőjéhez hasoló, gomba formájú felhő alakult ki a Mt. Pinatubo felett. Néhány perc múlva esni kezdett, csakhogy nem eső — hanem homok.

Csütörtökön megismétlődött a homokeső. Péntek délután körülbelül 2 órakor, hirtelen besötétedett és homok- és sáreső hullt alá az egész vidékre. A dolgozókat és az iskolás gyermekeket rögtön hazaküldték. Azok, akiknél nem volt esernyő, a homok és sár miatt úgy néztek ki, mint sétáló sziklák.”

Szombaton reggel hét óra tájban az égbolt egy órára elsötétedett. Poracból (Pampanga) Celestino Layug szokatlan jelenségről számolt be, amit azon az éjjelen észlelt: „A szombat esti villámlást semmihez sem tudom hasonlítani, amit eddig láttam. A szokásos fehér és kékes színárnyalatba ezúttal vörös és rózsaszín színek vegyültek. Eközben többször is lehetett érezni földrengéseket.”

Mi történt?

Richard Purser geológus ezt írta: „Ha Hollywoodban írták volna meg a forgatókönyvet, senki sem tartotta volna lehetségesnek, hogy egyetlen éjszaka tíz nagy kitörés, 3 tektonikus földmozgás és egy erős tájfun pusztítson. Pedig a valóság furcsább tud lenni, mint a képzelet.” Raymundo Punongbayan, a Phivolcs igazgatója egy televíziós interjú keretében a kráter nagyságából ítélve úgy becsülte, hogy körülbelül 2 köbkilométer vulkáni hamu lövellt ki a magasba.

Milyen erő kellett egy ilyen óriási tömegű anyag megmozgatásához? Purser geológus erre így válaszolt: „A 2 milliárd köbméter (5 milliárd tonna) anyag mintegy 17,5 km magasságba emeléséhez szükséges energia egy 25 megatonnás atombomba erejének felel meg (1500-szor erőteljesebb, mint a Hiroshimára ledobott bomba).”

Természetesen nem a Fülöp-szigetekre hullott vissza az összes hamu és homok. Enyhe hamuesőt jelentettek Vietnamból és Kambodzsából, valamint Szingapúrból és Malajziából, a Dél-kínai-tenger térségéből. Még a kínai időjárást is befolyásolta az esemény. „Szerdán a hivatalos [kínai] sajtó a meteorológusok szavait idézve azt írta, hogy a füst, a hamu és a légköri gázok megváltoztatták a szokásos időjárási képet. Az örökzöld déli tartományok aszállyal néznek szembe, míg északon felhőszakadásszerű esők zúdultak le.”

Hawaiban július 11-én nagy várakozás előzte meg a régen beharangozott napfogyatkozást. De a pinatubói vulkánkitörés következtében a föld légkörébe került finom porszemcsék miatt nagy csalódás érte némely tudóst. Donald Hall, a Hawaii Egyetem Csillagászati Intézetének igazgatója ezt mondta: „Egyszerűen elszomorító, hogy ez a 600—700 éve szunnyadó vulkán nem tudott még egy-két hetet várni a kitörésével.”

A következmények és a segélyakciók

Legalább 18 kisebb és 2 nagyobb városra hullott tartósan vulkáni hamu és homok közvetlenül a Mt. Pinatubo mellett. Épületek ezrei szenvedtek komoly rongálódást — többek között Jehova Tanúi nyolc Királyság-terme —, amikor a tájfun okozta nagy esőzés és a homok súlya alatt összerogytak a tetők.a A Fülöp-szigetek elnöke, Corazon Aquino asszony július 22-én az országot sújtó állapotok miatt a nemzethez intézett beszédében kifejtette: „Századunkban a pinatubói vulkánkitörés volt a legnagyobb . . . Oly nagy pusztítást okozott, hogy tönkrement 80 000 hektár termékeny termőföld, és legkevesebb három megye áruja eladhatatlanná vált . . . Az eset súlyosságát jelzi, hogy a csendes-óceáni térség legnagyobb katonai bázisa is elpusztult.”

Ezreknek kellett otthagyniuk az otthonukat és a megélhetőségüket, többek között több száz Jehova Tanújának is. Amikor az Őr Torony Társulat fiókhivatalába június 15-én este befutottak az első segélyt kérő hívások, a közeli Királyság-termekben és két kongresszusi teremben azonnal menekültközpontokat állítottak fel. Június 17-én, hétfőn reggel a fiókhivatalból a Tanúk két csoportja felmérte a károkat a katasztrófa sújtotta területeken. Amikor másnap megérkezett a jelentésük, az utazófelvigyázókat arra kérték, töltsenek el több időt a katasztrófa sújtotta területen élő Tanúknál és vigyenek további élelmiszer-, víz-, és gyógyszerküldeményeket. Ezzel egy időben a fiókhivatalhoz pénzsegélyek érkeztek a Metro Manila körzetben és az ország katasztrófa által nem sújtott más részein élő Tanúktól. A segélyből még azok is kaptak, akik nem Jehova Tanúi. Egyikőjük megjegyezte: „Ti, Tanúk valóban figyelmesek vagytok, azonnal reagáltok, ha baj van.”

Laharok — állandó veszély

Közép-Luzon lakossága egy új szóval ismerkedett meg, a laharral, aminek a jelentése: vulkáni törmelékkel vegyes iszapfolyam. A Mt. Pinatubo nem kevesebb mint 13 pataknak és folyónak a forrásvidéke. Noha a hegy nem is túl magas, mindössze 1760 méter, a hegy oldalára hullott 5 milliárd tonna (2 milliárd köbméter) homok és hamu mérhetetlen pusztulást okozhat a folyó menti területeken. Június 15-én, szombaton, amikor a legnagyobb vulkánkitörés volt, az iszapfolyam már elárasztotta Poracon keresztül egyrészt Guaguat és Bacolort, másrészt Angeles várost. Az Abacan folyón levonuló lahar Angeles városban elsodort három hidat és elzárta az autópályát, míg Bacolorban Jehova Tanúi Királyság-termét és több száz lakóházat árasztott el az iszap. Július végére több mint 36 000 otthon pusztult el, 61 000 súlyosan megrongálódott, de ezzel még nem múlt el a veszély.

Jóllehet óriási a kár a katasztrófa sújtotta területen, és még fennáll a további pusztítás lehetősége is, dicséretre méltó a filippínók lelki nyugalma és bátorsága, ahogyan sorsukat tudomásul veszik. A Manila Bulletin 1991. június 29-i vezércikke ilyen magyarázatot fűzött ehhez: „Annak ellenére, hogy senki sem számított a Pinatubo kitörésére, úgy tűnik, az itt élő emberek, a kormányszervek és az emberek általában képesek megbirkózni a helyzettel. Miként a legutóbbi földrengésnél, most is annak vagyunk szemtanúi, hogy népünk képes szembenézni a szerencsétlenséggel. Csak csodálni tudjuk a bátorságukat és a lelkierejüket.”

[Lábjegyzet]

[Térképek a 15. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

FÜLÖP-SZIGETEK

Kína

[Térkép]

FÜLÖP-SZIGETEK

Mt. Pinatubo

Olongapo város

Manila

Dél-kínai-tenger

[Képek a 16. oldalon]

A Királyság-termek tetői összerogytak a hamu, a homok és az eső súlya alatt