Tudatára ébredtél annak, milyen időkben élünk?
ÉLET-HALÁL kérdés, hogy tudatára ébredünk-e a veszélynek. Ezt jól mutatja, ami két vulkanikus szigeten történt.
A Mont Pelée, XX. századunk legpusztítóbb vulkánja 1902. május 8-án tört ki a Karib-tenger vidékén lévő Martinique szigeten. A vulkán lábánál fekvő Saint-Pierre városának 30 000 lakosa közül néhány ember kivételével mindenki meghalt.
1991 júniusában kitört a Pinatubo-hegy, s valószínűleg ez volt a legnagyobb kitörés századunkban. A Fülöp-szigetek sűrűn lakott területén tört ki, és mintegy 900-an haltak meg. Ez esetben azonban két tényező segített több ezer élet megmentésében: 1. tudatára ébredtek a veszélynek és 2. készek voltak a figyelmeztetésekkel összhangban cselekedni.
A megfelelő lépés életeket mentett
A Pinatubo-hegy több száz éve szunnyadt, amikor 1991 áprilisában kezdte az első jeleit adni közelgő kitörésének. Gőz és kén-dioxid kezdett felszállni a kráterből. A helybeliek földmozgások sorozatát észlelték, és megszilárdult lávadóm kezdett emelkedni vészjóslóan a hegy belsejéből. A Fülöp-szigeteki Vulkanológiai és Földrengéstani Intézet tudósai éberen figyeltek, és még időben meggyőzték a hivatalnokokat arról, hogy bölcs volna kitelepíteni a 35 000 lakost a közeli városokból és falvakból.
Az emberek érthető módon nem szívesen hagyják el otthonukat ok nélkül, de vonakodásukat legyőzte egy levetített videofilm, amely élénken ábrázolta a vulkánkitörés veszélyeit. Még időben megkezdődött a tömeges kivándorlás. Két nappal később hatalmas robbanás következtében a hegy nyolc köbkilométeres területre hamut lövellt ki a légkörbe. Az iszapárak vagy laharok sok száz ember életét oltották ki. Több ezren azonban alighanem azért menekültek meg, mert riasztották őket a veszély felől, és a figyelmeztetésekkel összhangban cselekedtek.
Menekülés egy ember okozta katasztrófa elől
Első századunkban a Jeruzsálemben élő keresztényeknek is dönteniük kellett, hogy elhagyják-e otthonukat. Mivel i. sz. 66-ban elmenekültek ebből a városból, megmenekültek a pusztulástól, mely a többi lakóra és arra a több ezer zsidóra jött, aki i. sz. 70-ben Jeruzsálembe ment a pászkára. Több mint egymillió ember volt a város falain belül, hogy megtartsa a pászkát, amikor a római seregek elvágták minden menekülés lehetőségét. Éhínség, hatalmi harcok, valamint a rómaiak könyörtelen támadásainak a következtében több mint egymillióan haltak meg.
Ez a katasztrófa azonban, mely véget vetett a zsidók Róma elleni lázadásának, nem érte őket váratlanul. Néhány évtizeddel korábban Jézus Krisztus megjövendölte, hogy Jeruzsálemet ostrom alá fogják venni. Ezt mondta: „Mikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregektől körülvéve, akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az ő elpusztulása. Akkor a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; és a kik annak közepette, menjenek ki abból; és a kik a mezőben, ne menjenek be abba” (Lukács 21:20, 21). Ezek világos utasítások voltak, Jézus követői pedig komolyan vették őket.
A negyedik századi történész, Caesareai Euszebiosz arról számol be, hogy a keresztények egész Júdeában megfogadták Jézus figyelmeztetését. Amikor a rómaiak abbahagyták i. sz. 66-ban első jeruzsálemi ostromukat, sok zsidó keresztény ment a nem zsidók lakta Pella városába, egy római tartományba, Pereába. Mivel tudatára ébredtek, hogy milyen időkben élnek, és megfogadták Jézus figyelmeztetését, olyasmi elől menekültek el, amit „a történelem egyik legborzasztóbb ostromának” írnak le.
Ma is hasonló éberségre van szükség. De határozott lépésekre is. A következő cikk elmondja, miért.
[Kép forrásának jelzése a 3. oldalon]
Godo-Foto, West Stock