Ki adja a szexuális felvilágosítást?

MICSODA örömet jelent egy újszülött megérkezése! A szülőket nagy örömmel tölti el a kisbaba, játszanak vele és majdnem mindenről beszámolnak a barátaiknak, amit a kisbaba művel. De hamarosan rájönnek, hogy milyen sok új felelősséggel is együttjár a kisbaba megérkezése. Ezek közül az egyik legfontosabb felelősség: megtanítani a gyermeket arra, hogyan védheti meg magát egy egyre erkölcstelenebb világban.

Hogyan segíthetnek a szülők a szeretett csöppségnek érett felnőtté válni, aki majd maga is meghitt és boldog családi életet fog kialakítani, és talán ő is istenfélelemben neveli majd fel a saját gyermekeit? Egyes szülők ezt túlságosan nagy feladatnak érzik, ezért kétségtelenül örömmel fogadnak néhány javaslatot.

Valószínűleg te is úgy tanítod a gyermekeidet, ahogyan a szüleid tanítottak téged. De a legtöbb szülő kevés szexuális felvilágosítást kapott, vagy egyáltalán nem is kapott. De mégha annak idején megfelelő felvilágosítást kaptál is, a világ megváltozott, s ezzel a gyermekek igényei is. Ezenfelül e folyóirat számos olvasója magasabb rendű irányadó mértékeket és egy jobb életutat tett magáévá. Ezért meg kell kérdezned magadtól: ’A gyermeknevelési módszerem vajon összhangban van-e a jelenlegi nézetemmel és a gyermekeim növekvő igényeivel?’

Vannak szülők, akik megengedik a gyermekeiknek, hogy saját maguk szerezzék be ezeket az információkat. Ez az eljárás azonban ezt az ijesztő kérdést veti fel: Milyen felvilágosítást fognak kapni? Mikor, kiktől és milyen körülmények között?

Amit az iskolák tanítanak

Sok szülő ezt mondja: „Oh, majd megtanulják az iskolában.” A legtöbb iskolában valóban van szexuális felvilágosítás, de csak kevés iskola tanítja az erkölcsi ismereteket. William J. Bennett volt amerikai oktatásügyi miniszter 1987-ben azt mondta, hogy az iskolák „tudatosan idegenkednek az erkölcsi megkülönböztetések kinyilvánításától”.

Tom, két bájos kislány édesapja, megkérdezte kislányai tanítónőjét: „Miért nem mondja ki nyíltan előttük, hogy a házasságon kívüli nemi élet helytelen?” A tanítónő azt válaszolta, hogy ő szeretné ezt mondani, de az iskola nem sértheti meg a gyermekek házasságon kívüli kapcsolatban élő anyukáit és azok élettársát. Így az iskolákban majd azt mondják a diákoknak, hogy többféle választási lehetőségük van, de csak ritkán mondják meg, melyik a helyes választás.

’Majd veszek egy könyvet’

Más szülők esetleg ezt mondják: „Majd veszek nekik egy könyvet.” Előfordulhat, hogy egy jó könyv valóban hasznosnak bizonyul, de alaposan meg kell győződnöd arról, hogy összhangban van-e a nézeteiddel az, amit a könyv mond. E témakörben kevés könyv foglalkozik az erkölccsel, sőt azt sem említik meg, mi helyes, és mi helytelen. Egyes könyvek kifejezetten ajánlják az erkölcstelen viselkedést. Az olyan könyv pedig valóban ritka, amely azt mondja, hogy a nemi élet csak a házastársakra korlátozódjék.

Így hát a gyermekek erkölcsi nevelése azokra hárul, akikre Isten ezt elsősorban bízta — a gyermekeiket szerető szülőkre. A Biblia ezt parancsolta az apáknak: „Vésd azokat [Isten törvényeit] a te fiadba és beszélj azokról, amikor a házadban ülsz, és amikor úton jársz, és amikor lefekszel, és amikor felkelsz” (5Mózes 6:7).

Valójában a szülők lehetnek a gyermekeik legjobb tanítói. Egyetlen könyv vagy iskola sem tudja pótolni a szülők szilárd meggyőződését, vagy az egészséges család példamutató erejét. William J. Bennett így fogalmazott: „A tanulmányok azt mutatják, hogy azok a gyermekek, akik elsősorban a szüleiktől szerezték ismereteiket a nemi életről, kisebb valószínűséggel bonyolódnak szexuális tevékenységbe . . . A szülők mindenki másnál fontosabb szerepet játszanak.”

Egyes szülők azonban attól tartanak, hogy az ismeret kísérletezéshez vezethet. Ez természetesen nagymértékben attól függ, mire tanítjuk a gyermekeket, és milyen módon tanítjuk őket. A valóság az, hogy a fiatalok meg fogják szerezni az ismeretet a szexuális életről. Nem lenne-e messzemenően jobb számukra, ha helyes és tiszteletet parancsoló módon inkább az erkölcsös életet élő, szerető szüleiktől szereznék meg ezt a felvilágosítást, mintsem valaki mástól az utcán, vagy az iskolaudvaron, vagy éppen mocskos gondolkodású felnőttektől?

A kérdés persze továbbra is ez: Hogyan tudnád ezeket az ismereteket Istennek tetsző és tiszteletteljes módon átadni? Amikor a fiatalok azt hallják, hogy „mindenki ezt csinálja”, hogyan tudnád meggyőzni őket arról, hogy a legjobb és legboldogabb emberek nem így tesznek? Hogyan tudod megértetni velük, hogy a „tartózkodjatok a paráznaságtól” bibliai parancs szerinti élet nemcsak a legjobb és legboldogabb élethez vezet, hanem egyben ez az egyetlen életút, amely elnyeri Isten tetszését? A következő cikkek értékes válaszokat nyújtanak ezekre a fontos kérdésekre (1Thessalonika 4:3).

[Oldalidézet a 3. oldalon]

„Azok az értékek, amelyeket a szülők vésnek gyermekeik elméjébe, úgy tűnik, mindeddig a legfontosabbaknak bizonyulnak” (U.S.News & World Report).