A Biblia nézőpontja

Vajon Isten titokzatosság?

„Mi a titokzatosság? Általánosságban szólva a titokzatosság olyan igazság, amelyet természetes módon nem lehet megérteni, vagy bizonyítani . . . Mi a vallási titokzatosság? Istennek egyik olyan igazsága, amelyet kötelesek vagyunk elhinni, noha sem megérteni, sem bizonyítani nem tudjuk. Melyek a legfontosabb vallási titokzatosságok? A Szentháromság, a Megtestesülés és a Megváltás titokzatosságai” (Abrégé de l’exposition de la doctrine chrétienne, 1901) (A keresztény tantétel kivonatos magyarázata).

A FENTI idézet szerint a XX. század kezdetén íródott könyv így összegezte a római katolikus egyház titkokkal kapcsolatos nézetét. Továbbá a nemrégen megjelent Guide des difficultés de la foi catholique (Útmutató a katolikus hit nehezen érthető részeihez, 1989) azt mutatja, hogy az ilyen hitelvi kérdések még mindig érdeklődésre tartanak számot, mondván: „Nem csupán a rejtett valóságok iránti személyes vonzalma miatt ismeri el a keresztény az egyházi hitvallásában létező bizonyos számú titokzatosságot. Ha hisz bennük, az pusztán az Isten Szaván alapszik.” De mit mond „Isten Szava”? Vajon Isten csakugyan titokzatosság?

Megtudhatunk-e mindent Istenről?

A Biblia sok részletet tár fel Istenről mint személyről, a tulajdonságairól és az emberiséggel kapcsolatos bánásmódjáról. De azt is világosan kifejti, hogy [Isten] bölcsessége és intelligenciája meghaladja az ember felfogóképességét. Ezért mondja Ésaiás próféta, hogy Isten útjai és gondolatai sokkal magasabbak az ember útjainál és gondolatainál (Ésaiás 55:8, 9).

Az a tény, hogy lehetetlenség megtudni minden egyes részletet Istenről, ne lepjen meg minket. Például, még ha a világegyetemről szerzett ismereteink folyton növekednek is, a tudósok elismerik, hogy valószínűleg sohasem fogunk a végtelenül apró és a végtelenül hatalmas dolgok titkai igazi megismerésének a végére jutni. Hogyan tudhatná hát bármely teremtmény teljesen megismerni Isten bölcsességének a mélységét, annak a személynek a bölcsességét, aki a Teremtő? Jób beismerte ezt Jehova előtt: „Nem értettem olyan dolgokat, amelyek túl csodálatosak számomra, amiket nem ismerek” (Jób 42:3; vö. Róma 11:33). Így tehát Isten teljes megismerése bizonyos tekintetben meghaladja a mi korlátozott felfogóképességünket. De sok egyház tanítása túlmegy ezen egyszerű megfigyelések által feltárt korlátokon.

Titokzatosabb, mint kellene?

A nemrég kiadott Théo katolikus enciklopédia ezt mondja: „Az egyházi tanításokban a titok kifejezés vonatkozhat arra, amit Isten önmagáról feltár, például a háromszemélyű létéről.” Számos más teológiai műben az ezzel kapcsolatos hallgatólagosan kialakult fogalom az, hogy ’mivel Isten megismerése elkerülhetetlenül titokzatos, ne lepjen meg bennünket, hogy Isten Szentháromság és hogy ez Szentháromság titokzatosság’. Vajon megállja a helyét az ilyen érvelés?

Először is, sok könyv, miként a The New Encyclopædia Britannica is, elismeri, hogy „sem a Háromság szó, sem a nyíltan megfogalmazott tantétel, mint olyan, nem fordul elő az Újszövetségben”. Ráadásul e tantétel történelme azt mutatja, hogy sok eszmét elegyített a pogány filozófiákból, amelyek évtizedekkel az apostolok halála után bekerültek az egyház hitvallásába. Tehát nincs szilárd bizonyíték arra, hogy a Háromság titokzatossága a Biblián alapul.a

Gondold csak át a következőket: Mivel úgyis lehetetlen mindent megtudni Istenről, ésszerű lenne-e Jehova részéről, ha elhomályosítaná a saját kilétét? Nem, ő azt kívánja, hogy minden ember megismerje őt (János 17:3; vö. Zsidók 8:11). És ésszerű lenne-e, ha azok, akik igazán az ő tetszésének az elnyerésére törekednek, elhomályosítanák az ő kilétét? Szemléltetésül vegyük a következő esetet: Ha valakinek egy gyönyörű vidéki táj megtekintésére csak annyi lehetősége nyílna, hogy ablakon keresztül nézze azt, bölcs eljárás lenne-e, ha bepárásítaná az ablakot, mondván: ’Nyugodtan bepárásodhat, úgysem láthatunk részleteket?’ Természetesen nem! A Biblia és a józan ész azt sugallja, hogy az Istenről szerzett ismeretünk szükségszerűen korlátozott. De ezek a korlátok egyáltalán nem indokolják azt, hogy az Istenről szerzett ismeretünket titokzatos tantételekké kellene átváltoztatnunk, mint amilyen a Szentháromság tana is, mivel ez csak arra szolgál, hogy összezavarja a róla szerzett ismeretünket.

Pogány és keresztény titokzatosságok

Amikor a „titokzatosság” szó megjelenik az Írásokban, a jelentése nem „rejtett ismeret”, mint ahogyan általában értelmezik. A Théo helyesen emlékeztet bennünket: „A titokzatosság szónak itt nem ugyanaz az értelme. A keresztényeknek valami olyasmit jelent, amely normális körülmények között számukra rejtett vagy hozzáférhetetlen, de Isten fel akarja nekik tárni . . . és meg akarja velük tapasztaltatni.”

A görög my·steʹri·on („titokzatosság” vagy „szent titok”) szót Pál apostol különleges értelemben, húszszor használja. Arra a szent titokra utalva alkalmazta, amely sokáig rejtve volt, de Isten feltárta azt, amikor Jézust a földre küldte. Jézus Krisztus, az emberiség Megváltója volt a megígért „mag” legfőbb eleme, akit Isten az emberiség váltságául használt fel, az a Személy, ’aki által áldásban részesül a föld összes nemzete’, és akinek az égben majd társörökösei is lesznek (1Mózes 3:15, 22:18; Róma 8:17). Ezek a rejtett vagy titokzatos tények rejtve voltak Isten azon szolgái előtt, akik Krisztus előtt éltek, de Jehova a kellő időben feltárta azokat (Efézus 1:9; Kolossé 1:26). És örömmel mondhatjuk, hogy ezt az ismeretet Isten nemcsak kiválasztott kevesek számára tartogatta — ahogyan az bizonyos vallásokban a vallási titokzatosságok esetében fennáll —, hanem személyválogatás nélkül annyi embernek hirdetik, amenynyinek csak lehetséges (Efézus 6:19, 20).

Istent igazságban imádni

A Biblia elegendő tájékoztatást ad nekünk ahhoz, hogy úgy imádjuk Istent, ahogyan az elfogadható előtte. A Biblia korántsem tanítja a háromságtant, ellenben világosan feltárja Jehova feljebbvalóságát és Jézus alárendelt helyzetét. Jézus például ezt mondta: „Az Atya nagyobb nálam” (János 14:28; 1Korinthus 15:28). A Biblia azt is kimutatja, hogy a szent szellem Isten tevékeny ereje, amely hű szolgáit vezeti (Cselekedetek 2:1–4).

Amikor Jézus egy szamaritánus asszonnyal beszélt, rámutatott, hogy Istent „szellemmel és igazsággal kell imádni” annak, aki tetszeni kíván neki. Majd hozzáfűzte: „Az Atya ilyeneket keres imádóiul” (János 4:21–24). Valamennyiünknek az a felelősségünk, hogy kutassuk ezt a pontos ismeretet, amely áldást hoz számunkra, ha Isten Szavára támaszkodunk ahelyett, hogy elfogadnánk az emberek által bevezetett titokzatos hagyományokat, amelyek meghamisítják az Isten Szavát.

[Lábjegyzet]

[Kép forrásának jelzése a 26. oldalon]

Minden jog fenntartva