Olvasóink írják
Emberrablás Nagyon köszönöm a „Don’t Do Anything Stupid, or I’ll Kill You!” című cikket (1991. november 22. [angolban]). Ez a cikk a könnyekig meghatott. Bár még sohasem éltem át ahhoz hasonlót, amin Lisa Davenport ment át, de volt idő, amikor én is lesújtva éreztem magam, és olykor azt kívántam, bárcsak meghalnék. A cikk alaposan elgondolkoztatott arról, milyen erőt tud adni Jehova Isten és mennyire segít minden alkalommal, amikor szükségünk van rá.
N. O., Japán
Szoros családi kötelék Nagyon örülök a „Families—Draw Close Before It’s Too Late” című cikksorozatnak (1991. szeptember 22. [angolban]). Könnyekkel telt meg a szemem, amikor megláttam a gyönyörű fedőlapot. Minden szó és minden mondat oly gondosan lett megválogatva, és oly nagy gyengédséggel íródott. Hálásan köszönöm, hogy emlékeztettek bennünket arra, mennyire fontos a szoros családi kapcsolat ápolása.
K. E., Egyesült Államok
Ezek a cikkek a legmegindítóbb cikkek közé tartoznak, amelyeket valaha olvastam. A legtöbben azt gondoltuk, hogy ha a gyermekeinkkel egyszerűen tanulmányozzuk a Bibliát, elvisszük őket a keresztény összejövetelekre és közösen részt veszünk a prédikálómunkában, ezzel sikeres szülőkké válhatunk. De ahogyan megfigyeltem, a sikeres szülők szoros, személyes kapcsolatot ápolnak a gyermekeikkel — olyan köteléket, amely biztosítja a gyermeket a szülei szeretetéről. Ennek fontossága már a korábbi cikkekben is súlyt kapott, de rám még soha nem volt ekkora hatással, mint most.
T. H., Egyesült Államok
A házasságkötésem előtt könyvelő voltam. Nagyon szerettem a munkámat. Amikor megszülettek a gyermekeim, elhatároztam, hogy abbahagyom a munkát és otthon maradok a gyerekekkel. Időnként úgy éreztem, semmit érő az életem és visszakívánkoztam a munkahelyemre. A cikketek elolvasása után megnövekedett felelősségérzettel vagyok a gyermekeim iránt.
S. M., Egyesült Államok
Szerencsejáték Köszönöm a „Fiatalok kérdezik . . . Csakugyan annyira helytelen a szerencsejáték?” című cikket (1991. november 8.). A mi iskolánkban nagyon népszerű a szerencsejáték. Az egyik szerencsejáték 20 yent fizet a győztesnek; vannak olyan osztálytársaim, akik 2000 yent hoznak magukkal az iskolába! Egyszer engem is hívtak, hogy játsszam velük. Elkezdtem gondolkodni azon, vajon csakugyan annyira helytelen a szerencsejáték, és kísértést éreztem, hogy csupán egyetlenegyszer én is kipróbáljam. A cikk elolvasása után azonban megértettem, hogy a szerencsejáték nem helyes, és ha egyszer megpróbálja valaki, akkor újból és újból játszani akar.
N. N., Japán
Becsületesség A „Megéri-e becsületesnek lenni?” című cikkel kapcsolatban írok (1991. november 8.). Mivel Jehova Tanúi nem helyeslik az iskolán kívüli sportfoglalkozásokat, úgy éreztem, ez a cikk ellentmondó üzenetet továbbít.
C. P., Egyesült Államok
A cikk egy fiatal baseballjátékosról szólt, aki dicséretet kapott azért, mert becsületes volt. Ezt a tapasztalatot a „Sports Illustrated” folyóirat mint dicséretes esetet közölte. A szóban forgó fiatalember tehát nem Jehova Tanúja volt. A cikket egyébként nem azért közöltük, hogy sporttevékenységekre buzdítsunk, hanem azért, hogy szemléltessük a becsületesség értékét. (Kiadók.)
Olvasóink írják Mindig szívesen olvasom az „Olvasóink írják” rovatot. Bámulatba ejt, milyen tapintatosan válaszoltok. Ha egy cikkben sajtóhiba, vagy netán tévedés fodul elő, alázatosan elismeritek. Bármennyire elragadtatja is magát valamelyik olvasó, ti soha nem visszakoztok Isten Szavának igazságától. Sőt humorézéknek sem vagytok híján! Jót kuncogtam az 1991. február 22-i [angol] számban a „Mistaken Identify” címszó alatt adott válaszotokon.
C. W., Egyesült Államok