A szerencsejáték új hívei — A fiatalok!

HITETLENKEDVE rázod a fejed amiatt, hogy milyen mélyre süllyedt a felnőtt lakosság, férfiak és nők egyaránt, a szerencsejáték-függőségben? Nehezen tudod felfogni, amikor olyan szerencsejátékos felnőttekről olvasol, akik feladják életük művét és elért eredményeiket — állást, üzletet, családot és néhányan az életüket — a szerencsejáték kedvéért? Meg tudod érteni, mi az ésszerű magyarázat arra, hogy egy érett, művelt felnőtt, miután 1,5 millió dollárt nyert szerencsejátékon, tovább játszott, míg ugyanazon az estén el nem veszített 7 millió dollárt? Sok esetben a kapzsiság az ok, hajsza a bizonytalan dollárok után. Legtöbbször azonban magával a szerencsejátékkal járó izgalom.

Ha fiatal gyermekek szülei vagytok, azzal a gondolattal vigasztaljátok magatokat, hogy a szerencsejáték érett felnőttek játéka? Akkor gondoljátok át még egyszer. Vegyétek figyelembe a fiatal újakat, akik a kulisszák mögött várakoznak, vagy már kinn is vannak a színpadon. A tények meglepőek lehetnek számotokra.

A következő képaláírások a közelmúlt újságjainak és folyóiratainak cikkeiben jelentek meg: „Jó esély van arra, hogy a szerencsejáték lesz a 90-es évek tizenéveseinek a bűne”. „Egyre több fiatal akad a szerencsejáték horgára”. „»A 90-es évek crackje«: a szerencsejáték horogra kapja a gyerekeket”. „A fiam nem tudta abbahagyni a szerencsejátékot”.

Most olvasd el az alábbi szalagcímeket. „A hatóságok nagyrészt az állam és az egyház által támogatott szerencsejáték elburjánzását teszik felelőssé a válsághelyzet miatt” — írta az egyik újság. „A fogadás ma elérhetőbb a sebezhető fiatalok számára, mint korábban bármikor. A szakértők pedig arra figyelmeztetnek, hogy a szenvedélyesen játszó felnőtteknek több mint a 90 százaléka tizennégy éves kora előtt szokik rá a játékra” — jelentette ki ugyanaz az újság. „Korábban úgy volt, hogy a legtöbb szenvedélyes játékos körülbelül tizennégy éves korában kezdett részt venni a szerencsejátékban. Most pedig úgy tapasztaljuk, hogy már kilenc- vagy tízéves korukban kezdenek játszani” — közölte egy kutató. „Miért? Mert megvan rá a lehetőségük” — tette hozzá. „A gyerekeket . . . mindenütt szerencsejáték-reklámokkal bombázzák. A társadalom által elfogadott szórakozásról van szó.” „A helyzet gyorsan romlik — jelentette ki a Névtelen Szerencsejátékosok nevű csoport szóvivője. — A gyerekek egyre fiatalabb korban kezdenek játszani, és többen esnek bele a szerencsejáték csapdájába, mint korábban bármikor.”

Egy tanulmány szerint az egyik amerikai államban élő tizenéves szerencsejátékosoknak körülbelül a 3,5 százaléka potenciálisan szenvedélyes szerencsejátékos; további 9 százalékuk pedig valószínűleg olyan szerencsejátékossá válik, aki bármit hajlandó kockáztatni. „Jellemző, hogy a számadatok szerint a fiatalok körében magasabb a szerencsejátékosok aránya, mint az átlagos felnőtt lakosság körében” — állapította meg William C. Phillips, az egyik amerikai főiskola tanácsadó szolgálatának koordinátora. „A következő mintegy tíz évben több problémánk lesz a fiatalok szerencsejátékban való részvételével, mint a kábítószer-használattal — különösen a tiltott kábítószer-használattal” — jelentette ki egy másik tanácsadó, aki a függőségekkel foglalkozik. Henry Lesieur professzor kutatást végzett középiskolás diákok körében. A The Los Angeles Times jelentése szerint „megállapításai feltűnően hasonlítanak a főiskolások körében végzett kutatásokhoz: országszerte a tizenéves lakosságnak átlagosan körülbelül 5 százaléka minősül »kóros« vagy »szenvedélyes« szerencsejátékosnak — olyan embernek, aki már nem tudja ellenőrzése alatt tartani részvételét a szerencsejátékban”.

A szerencsejátékosokkal foglalkozó kezelőorvosok egyetértenek abban, hogy nem annyira a szerencsejátékban részt vevő fiatalok száma nyugtalanítja őket, hanem inkább „az a magatartás, melyet a gyerekek, a szülők, sőt a nevelők tanúsítanak a tizenévesek szerencsejátékban való részvétele iránt . . . Sok gyerek a szüleivel együtt »ártalmatlan szórakozásnak« tekinti a szerencsejátékot, melynek jóval enyhébb következményei vannak, mint a kábítószerezésnek, az ivásnak, az erőszaknak vagy a válogatás nélküli szexnek.” Ám Durand Jacobs viselkedési tanácsadó arra figyelmeztetett, hogy a szerencsejáték a bűnözés, az iskolakerülés, és a könnyen szerezhető pénz utáni vágy káros hatásainak teheti ki a fiatalokat.

Vizsgáld meg például egy középiskolai tanuló esetét, aki egészen fiatal korában kezdett részt venni szerencsejátékokban. A tanítási idő alatt sok tanórán a többi diákkal játszott. Amikor veszített, és elfogyott a zsebpénze, abból a pénzalapból lopott, amit a tanulók a rászoruló családok számára, élelmiszeres kosarakra adtak össze. Azt remélte, hogy ha felteszi a lopott pénzt valamilyen szerencsejátékra, vissza tudja vásárolni a családja tévékészülékét és egy ónixgyűrűt, amiket azért zálogosított el, hogy ki tudja fizetni szerencsejátékból eredő korábbi adósságait. Mire a középiskola első osztályába került, már húsz napot töltött gyermekotthonban, mivel ellopott 1500 dollárt, és mélyen benne volt az egy dollár kezdő téttel működő pókerben és az öt dollár kezdő tétű pool-biliárdban. „Ahogy idősebb lettem, az összegek nőttek” — mesélte. Nemsokára a szomszédaitól lopott, hogy ki tudja fizetni a szerencsejátékból származó adósságait. Az édesanyja kétségbeesett. A fiú tizennyolc éves korára szenvedélyes szerencsejátékos lett.

A szociológusok közlik, hogy Angliában a szerencsejátékra vonatkozó engedékeny törvények lehetővé teszik, hogy a gyermekek játékautomatákon játsszanak. A repülőtereken és a játékautomata-sorokon játszó rengeteg gyermek úgy szerez pénzt a függősége fenntartásához, hogy lop a szüleitől vagy az üzletből.

„A fiatalok körében az általános iskola felsőbb osztályaiban, a középiskolában és a főiskolán a szerencsejátéknak az a legnépszerűbb és leggyorsabban terjedő formája, amikor [a tanulók] egymás között kötnek sportfogadásokat, néha a helyi bukmékerek támogatásával — mondta Jacobs. — Véleményem szerint nagyon kevés olyan középiskola és főiskola van, ahol ne lenne jól szervezett sportfogadás nagy tétekben.” Emellett ott vannak a kártyajátékok, a lottó különböző fajtái és az olyan kaszinók, ahová sok tizenévest beengednek, mivel idősebbnek néznek ki.

„Egy lényeges dolog, amit tisztáznunk kell — mondta Jacobs —, az, hogy a legtöbb ember azért vált szenvedélyes szerencsejátékossá, mert amikor tizenévesként elkezdett játszani, akkor mindig nyert.” „A fiatalok »óriási többségét« a szülei vagy a rokonai vezették be a szerencsejátékba, azáltal hogy szórakozásnak és játéknak fogva fel, elnézték azt” — folytatta a The Los Angeles Times, Jacobsot idézve. Egy másik tanácsadó, akinek a különböző anyagokkal való visszaélés a szakterülete, ezt erősíti meg, amikor megjegyzi: „A szülők ugyanazzal a régi kérdéssel kerülnek szembe, mint amikor az alkohollal és a kábítószerekkel volt dolguk. Úgy gondolom, hogy minél inkább kiterjesztik a szerencsejátékot, annál több új híve lesz a szenvedélyes szerencsejátéknak.” A szenvedélyes szerencsejátékosokkal foglalkozó szakemberek azt állítják, hogy ugyanúgy, mint a kábítószerek és az alkohol esetében, a szerencsejáték horgára akadt fiatalok egyre többen úgy igyekeznek pénzt szerezni függőségük fenntartásához, hogy lopnak, kábítószereket terjesztenek, és áruba bocsátják magukat. Lehet, hogy a szülők „szórakozásnak és játéknak” tekintik a szerencsejátékot, a rendőrök viszont nem tekintik annak.

„A játékautomaták horgára akadt gyerekek . . . a megrögzött felnőtt szerencsejátékosokra jellemző összes ártalmas vonást felmutatták. Azok a serdülők, akik ezeknek a játékautomatáknak a rabjaivá lettek, talán kilenc- vagy tízéves korukban kezdtek el játszani. Elherdálták a zsebpénzüket, az ebédpénzüket, és azt az aprópénzt, amit a lakásban elszórva találtak. Eltelt egy-két év, és a fiúk elkezdtek lopni. Mindent eladtak, ami a szobájukban volt: ütőket, könyveket, még olyan kincseket is, mint a lemezjátszó; más gyerekek meg azt vették észre, hogy az ő játékaik is eltűntek. A házban semmi sem volt biztonságban. Moody olyan elkeseredett anyákról hallott, akik mindenüket összehordták egy szobába, hogy ott őrködjenek felette, vagy akiknek a retiküljüket az ágynemű alá kellett rejteniük, amikor lefeküdtek. Rémes, de az ilyen anyák nem értették jobban, mi történik a csemetéjükkel, mint amennyire a fészekrakó madarak, akiket meglopott egy kakukk. A gyerekeknek még így is sikerült valahonnan lopniuk. Tizenhat éves korukban már a rendőrség kopogtatott az ajtónál” (David Spanier: Easy Money: Inside the Gambler’s Mind [Könnyen jött pénz — a szerencsejátékos gondolatvilága]).

Ahogyan ezekben a cikkekben rámutattunk, sok felnőttet és fiatalt az egyháza vezette be a szerencsejátékba: legyen az bingó, lottó stb. Vajon a vallásos szervezeteknek és vezetőiknek, akik Krisztus követőinek vallják magukat, szabad lenne támogatni vagy előmozdítani a szerencsejáték bármely formáját, vagy részt venni abban? Aligha! A szerencsejáték összes válfaja az egyik legcsúnyább emberi tulajdonságra alapoz: arra a vágyra, hogy semmiért valamit kapjon az ember, magyarán a kapzsiságra. A szerencsejáték előmozdítói azt akarják elhitetni az emberekkel, hogy helyes dolog mások veszteségeiből hasznot húzni. Vajon Jézus előmozdítana ilyen tevékenységet, amely a családok felbomlásához, szégyenhez, megromlott egészségi állapothoz, és egy ember életének a tönkremeneteléhez vezet? Soha! Sőt, Isten ihletett Szava világosan kijelenti, hogy kapzsi személyek nem öröklik Isten Királyságát (1Korinthus 6:9, 10).

A szülőknek már akkor meg kell tanítaniuk gyermekeiknek, amikor azok még kicsik, hogy a szerencsejáték minden formája rossz. Ne tekintsd szórakozásnak és játéknak, hanem inkább a lustaság, a hazudozás, a csalás és a becstelenség kezdetének. Sok városban segélyprogramokat szerveztek, mint amilyen a Névtelen Szerencsejátékosok nevű csoport. Ha valamilyen nehézséged van, még fontosabb, hogy ihletett tanácsot keress, melyet Isten Szava, a Biblia tartalmaz. Néhányan, akik öngyilkosságot fontolgattak, kijelentik, hogy annak köszönhetik az életüket, hogy megfogadták ezeket az ihletett tanácsokat.

Érdekes, hogy Jehova Tanúi sokaknak segítettek megszabadulni szokásuktól, akiket a szerencsejáték-szenvedély csapdája tartott fogva. Egy korábban szenvedélyes szerencsejátékos ezt írta, miután évekig bűnös tevékenységekben vett részt, beleértve a nagymértékű szerencsejátékot is: „Azonnali és drámai változások következtek be a viselkedésemben, ahogyan a barátnőmmel együtt Jehova Tanúival tanulmányoztuk a Bibliát. A szerencsejáték rabságban tartott, és ezzel volt a legnehezebb megküzdeni. Jehova segítségével és a barátnőm támogatásával — tanulmányozással, imával, és különösen Istennek a kapzsiságról alkotott nézetén való elmélkedéssel együtt — ellenőrzésem alá tudtam vonni szerencsejáték-függőségemet, és a barátnőmmel együtt, aki most már 38 éve a feleségem, átadtuk életünket Jehovának. Jóllehet évek óta a teljes idejű szolgálatban vagyunk, és ott szolgálunk, ahol nagyobb a szükség, én pedig a Watchtower Society utazó képviselőjeként szolgálok, még mindig jelen van a függőségem, és csak Jehova segítségével és útmutatásával tudom ellenőrzésem alatt tartani.”

Ha a szerencsejáték gondot okoz neked, megszabadulhatsz ettől a függőségtől? Igen, ha továbbra is élsz Isten segítségével, és felajánlod azt másoknak is, akiknek talán szükségük van rá.

[Oldalidézet a 9. oldalon]

Nemsokára több gondot fog okozni a fiatalok szerencsejátékban való részvétele, mint a kábítószerek

[Oldalidézet a 11. oldalon]

Kapzsi személyek nem öröklik Isten Királyságát

[Kiemelt rész a 10. oldalon]

Las Vegas katolikus szentélyében szívesen fogadják a szerencsejátékban használt zsetonokat

A Legszentebb Megváltó Szentélybe látogatók gyakran a következő kéréssel fordulnak a paphoz: „Atyám, imádkozna értem, hogy nyerjek?”

Milliók látogatnak el évente a Nevada államban levő (USA) Las Vegasba a világ minden tájáról, hogy szerencsét próbáljanak. A római katolikus egyház meleg fényű templomában, ahol szobrok sorakoznak a fal mellett Krisztus születéséről, az utolsó vacsoráról és a keresztre feszítésről, a szerencsejátékban szerzett nyereményeket a templomi padok között használják fel: a hívek beleteszik kaszinózsetonjaikat a gyűjtőperselybe.

„Előfordul, hogy valamelyik perselyben 500 dollárnak megfelelő zsetont is találunk” — közölte Leary atya, a szentély papja enyhe ír kiejtéssel.

Egy római katolikus templom a Las Vegas-i üzleti sáv feljebb eső részén évtizedekig kiszolgálta a híveket, de amikor az üzleti sáv déli végénél megépült a négy hotel-kaszinó, melyek a világ legnagyobbjai közé tartoznak — az MGM Grand, a Luxor, az Excalibur és a Tropicana —, az új Legszentebb Megváltó Szentélyt csupán egyetlen háztömbbel arrébb építették meg.

Amikor a paptól megkérdezték, miért került erre sor, így felelt: „Miért ne? Az emberek itt vannak.”

És a pénz is itt van. Akkor hát miért ne?

[Kép a 9. oldalon]

A szerencsejáték rossz társasághoz vezet