Figyeljük a világot
A „Világ végét jelző óra” visszaállítása
A The Bulletin of the Atomic Scientists 1991. decemberi számának címlapján látható „Világ végét jelző órát” visszaállították — így most éjfél előtt 17 percet mutat. „Az óra — amely 1947-ben jelent meg először, jegyzi meg a U.S.News & World Report — a hidegháború jelképe és a nukleáris feszültséget mutatja azzal, hogy jelzi, hány perc van még hátra az Armegeddont jelentő éjfélig.” Amikor megszületett az óra gondolata, az óra éjfél előtt 15 percet jelzett, s készítői akkor azt gondolták, ennyi idő van már csak hátra az életünkből. Az utóbbi években a Kelet—Nyugat közötti kapcsolatok alakulásának függvényében az óramutatót 13-szor állították át, hol előbbre, hol hátra; volt úgy, hogy éjfél előtt 12 percet, s volt, hogy éjfél előtt 2 percet jelzett. Most a stratégiai fegyverek korlátozásáról szóló szerződéssel és a több ezer harcászati fegyver kivonásával a Bulletin kiadói úgy érzik, hogy új korszakba léptünk, amelyben felcsillan „egy új világrend” megteremtésének a reménye. „A világ azonban még mindig veszélyes hely — mondja a Bulletin. — Közel 50 000 atombomba és nukleáris robbanófej van még raktáron.”
Kambodzsai aknarobbanás okozta balesetek
„Kambodzsában élnek a világon a legnagyobb arányban fizikailag nyomorék emberek” — állapítja meg a The Economist. Miért? „Mert a kormánycsapatok és a gerillák válogatás nélkül telepítettek szárazföldi aknákat a polgárháborúban.” Mivel nem maradt pontos feljegyzés a telepítési helyükről, az aknák több sebesülést okoznak, mint bármilyen más fegyver. Két emberjogi bizottság, az Asia Watch és a Physicians for Human Rights elnevezésű csoport úgy véli, hogy azoknak az országoknak, amelyek [Kambodzsának] aknákat adtak el vagy utasításokat adtak arra, hogyan helyezzék el ezeket — Nagy-Britannia, Kína, Szingapúr, a volt Szovjetunió, Thaiföld, az Egyesült Államok és Vietnam — erkölcsi kötelessége gondoskodni az aknák felszedéséről. A bizottságok azt kérik az ENSZ-től, hogy tiltsák be az olyan eszközök használatát, amelyek „nem tesznek különbséget egy katona lépése és egy rőzsét szedő gyermek léptei között” — mondja a folyóirat.
Házasság és a várható élettartam
A francia National Institute of Demographic Studies jelentése szerint a házas emberek általában tovább élnek, mint az egyedül állók. A jelentés szerint mind a férfiak, mind a nők körében határozott összefüggés van a házas állapot és az illető várható élettartama között. A statisztikai adatok szerint a házas személyek érik el a legmagasabb átlag életkort, míg az elváltak, az egyedül állók és az özvegyek viszonylag rövidebb ideig élnek. Megfigyelték, hogy a férjezett és a nem férjezett asszonyok várható élettartama közötti különbség nem túl nagy, mivel a kutatók szerint a nők jobban tudnak alkalmazkodni a nem házas állapothoz.
Az Antarktisz megvédése
„Az Antarktisz végre védelmet élvezhet a környezete tekintetében” — jegyzi meg a New Scientist folyóirat. Az Antarktisz-szerződés tagországai „olyan jegyzőkönyvet írtak alá, amely legalább 50 évre megtiltja a bányászatot e kontinensen”. A jegyzőkönyv rendelkezései a szennyezéssel és hulladékelhelyezéssel kapcsolatos szabályokra is kitérnek, amelyek megkövetelik bármilyen tevékenység előzetes vizsgálatát a környezetre gyakorolt hatása szempontjából. Jelenleg a turizmus jelenti a legközvetlenebb veszélyt az Antarktisz ökoszisztémájára. A szerződés valamennyi tagországa felállított egy újonnan alakult környezetvédelmi bizottságot, amely részletes információkkal rendelkezik a környezetgazdálkodási eljárásokról és a környezetszennyeződés megfigyeléséről. A jegyzőkönyv csak akkor lép hatályba, ha a szerződés tagországai hivatalosan is ratifikálják az egyezményt, amelyre körülbelül két év múlva kerül sor.
Kolumbusz öröksége
Kolumbusz és más kutatók nemcsak felfedezték az amerikai kontinenseket, hanem gyökeresen át is alakították ezeket. Ma, írja Alfred Crosby történész, „egy botanikus könnyen akadhatna olyan rétekre [Amerikában], amelyeken alig találna olyan növényfajtát, amely már a Kolumbusz előtti időkben is nőtt itt”. A Wilson Quarterly-ben felsorolás található arról, milyen növényeket hoztak át az óhazából, ezek között szerepel a banán, a káposzta, a szászorszép, a réti perje, a citrom, a saláta, a mangó, a narancs, az őszibarack, a retek, a rizs, a cukornád, az ördögszekér és a búza. A behozott állatok között találjuk a szarvasmarhát, a csirkét, a házi macskát, a szamarat, a méhet, a lovat, a disznót, a patkányt, a juhot, a verebet és a seregélyt. A legpusztítóbbak azonban a behurcolt betegségek voltak. Ilyen volt többek között: a bubópestis, a bárányhimlő, az influenza, a sárgaság, a malária, a kanyaró, az agyhártyagyulladás, a mumpsz, a himlő, a mandullagyulladás és a szamárköhögés. Jóllehet számtalan állat és növény került Amerikából az óvilágba, állítólag mindössze egyetlen betegség került onnan vissza — a szifilisz.
Ganéjtúró bogarak
Naponta átlagosan minden tehén 10—15 nagyobb marhalepényt hagy hátra; az elefánt szinte minden órában 2 kg ürüléket. Ha ehhez vesszük még az egyéb állatok — és persze az ember — ürülékét is, csoda, hogy miért nem járunk még térdig érő ganéjban a földön. Itt lép be a ganéjtúró bogár. E bogarak naponta nagy mennyiségű állati ürüléket takarítanak el. Mihelyt az állat lepottyant egy ilyen lepényt a földre, máris több ezer ganéjtúró bogár terem ott, mintegy 120 féle fajt képviselve, és gyorsan arrébb görgetik. A kutatók egyetlen elefántürüléknél mintegy 16 000 bogarat számláltak meg, s mire a tudósok két óra múlva visszatértek, már teljesen eltüntették azt. Egyes fajták bizonyos állatok fartövénél lévő szőrön csüngenek, és már a lepottyanás pillanatában rávetik magukat a levegőben az állati ürülékre. Amit nem falnak fel, azt kis labdacsokká gyúrják, s betemetik, amelyet majd az utódaik használnak élelemként. Eközben egy másik igen hasznos szolgálatot tesznek az embernek: nitrogéntrágyát juttatnak a talajba. Sőt feltúrják azt és levegőt juttatnak a talajba, s a bogár lárvái azokból a kukacokból és élősködő férgekből táplálkoznak, amelyek az ürülékben tenyésznek, és amelyek betegségeket is terjeszthetnek. Az ősi egyiptomiak oly nagy becsben tartották a szkarabeuszokat [a galacsinhajtó bogarakat], hogy szent állatként tisztelték.
Dupla parkolás
A japán autógyártók, akik ontják a kocsikat és egy újabb kocsi vásárlásáról szeretnék meggyőzni a családokat, egy váratlan akadályba ütköznek: nincs hol parkolni. Az új parkolási szabályok előírják egy olyan címke felragasztását az autóra, amely bizonyítja, hogy az autó tulajdonosának van parkolási helye, akár otthon, akár a hivatala közelében; ez a követelménye annak is, hogy az autója forgalmi engedélyt kapjon. A parkolóhelyek azonban rendkívül drágák: Tokió belvárosában akár a havi 230 000 jent (1800 USA-dollárt) is elérhetik. Ezért az autógyárosak olyan gépek eladásába kezdtek, amelyek lehetővé teszik, hogy egyetlen parkolóhelyen két- vagy három sorban is parkolhassanak egymás felett az autók. Az első kocsival beállnak egy platóra, amelyet elektromos erővel felemelnek, majd a második (vagy a harmadik) kocsi beáll ez alá. Ennek egyik változata az otthoni parkológép, amely az első kocsit egy föld alatti aknába süllyeszti. Így az autóvásárlókat már megvásárolható parkolóhelyekről is tájékoztatni tudják.
Öngyógyító fogak?
A fogak meggyógyítják magukat, ha elegendő időt adunk nekik e feladat elvégzésére. Erről tájékoztat Tadashi Yamada professzor a Shikai Tenbo (Fogászati szemle) című japán orvosi lapban. Ha cukor kerül a szánkba, a mennyiségtől függetlenül 8—20 percig savanyú kémhatásúvá válik a fogakon lévő lepedék. Ez a savas lepedék a kalcium feloldódását idézi elő a fogakban, amit Yamada „miniszuvasodásnak” nevez. Yamada szerint a nyálban lévő kalcium azonban fokozatosan pótolja az elveszett kalciumot, így néhány óra után visszatér a fogak normális állapota. Mivel cukormaradványok majdnem minden élelmiszerben találhatók, Yamada azt javasolja, hogy mossuk rendszeresen fogat, különösen lefekvés előtt, és ne fogyasszunk édességet az étkezési idők között, hogy így a fogaknak legyen kellő idejük az öngyógyításra.
A Fekete-tenger tragédiája
„A Fekete-tenger évszázadok óta oly bőségben biztosított delfinbőrt, kaviárt és halakat, hogy senki sem gondolta: e bőségnek egyszercsak vége szakad” — jegyzi meg a The New York Times. Mindez mostanra megváltozott. Nemcsak a part menti valamennyi ipari üzem és város használja csatornának a Fekete-tengert, hanem egy 160 milliós lakosságot magába foglaló területről is több mint 60 folyó hord hulladékot a tengerbe. A négy legnagyobb folyó — a Duna, a Don, a Dnyeper és a Dnyeszter — olyan területen folyik keresztül, magával szállítva több tonna mérgező anyagot, amelyet a világ legszennyezettebb területének tartanak. A túlhalászás és a medúzák elszaporodása is leszedi a maga vámját; ez utóbbi állatok felfalják a többi hal ikráit és lárváit. Ennek eredményeként az 1970-ben még bőségben található árusításra alkalmas 26 halfaj közül ma már csak 5 található kereskedelmileg is eladható mennyiségben, s a fókák teljesen eltűntek. „Még ha valamiféle bűvészkedés folytán meg is tudnánk állítani minden szennyeződést — mondja Juvenali Zajcev biológus —, lehetetlen lenne visszaállítani az 1950-es évekbeli állapotokat. A természetnek is megvannak a maga törvényei.”
Védettséget élvező gyermekek
A világ minden 5 gyermeke közül 4 védettségnek örvend hat súlyos betegséggel: a diftériával, a kanyaróval, a gyermekbénulással, a tetanusszal, a tuberkulózissal és a szamárköhögéssel szemben — mondja az Egészségügyi Világszervezet. Tíz évvel ezelőtt ez az arány körülbelül 5-ből 1 volt. Most mindössze egy dollárba kerül egy-egy védőoltás, s ezekkel mintegy 3 millió gyermek életét mentik meg évente. Az Egészségügyi Világszervezet jelentése szerint azonban még mindig közel 2 millió gyermek életét követeleik évente az egyébként elkerülhető betegségek.