Figyeljük a világot
Vallás Kanadában
„A kanadaiak rekordszámban hagyják el a vallási nyájukat” — közli a The Vancouver Sun. Kanadában a felnőttek fele egyáltalán nem vesz részt istentiszteleten, legfeljebb évente egyszer. A legújabb statisztikai adatok azt mutatják, hogy az elmúlt 10 évben majdnem a duplájára emelkedett azon kanadaiak száma, akik azt mondják magukról, hogy nem vallásosak. Jim Hodgson, az ökumenikus oktatással és kommunikációval foglalkozó Canadian Council of Churches titkárhelyettese ezt mondta: „Sokan az anyagiasságban és a fogyasztók érdekeinek előmozdításában találják meg életük mozgatórugóját.” Majd hozzáfűzte, hogy „az üzleti negyed vélhetőleg fontosabb helyet foglal el a legtöbb ember életében, mint az egyház”.
Nigéria új fővárosa
Az elmúlt 77 évben Lagos volt Nigéria fővárosa. 1991. december 12-én viszont a nigériai Ibrahim Babangida elnök és felesége búcsút intett a lagosi éljenző tömegnek, repülőgépre szállt és az onnan 500 km-re az ország belsejében elhelyezkedő Abujába repült, amelyet hivatalosan az ország új fővárosává kiáltottak ki. A kormányzati székhelynek Abujába való áttelepítéséről 1976-ban döntöttek Nigéria olajipari gazdasági tevékenységének fellendülésekor. A nigériai Newswatch folyóirat szerint a döntést az a kívánság vezérelte, hogy a főváros az ország szívében legyen, és hogy tehermentesítsék Lagost a túlzsúfoltságtól.
Ausztráliát aszály fenyegeti
„Ausztrália vidéki területei közel 50 év óta a legsúlyosabb aszályt élik át” — állítja a sydneyi The Weekend Australian Review. Új-Dél-Walesben 1991. október végén e térség 65 százalékát minősítették aszály sújtotta területnek. Északi szomszédja, Queensland állam több mint kétharmad részét szintén aszály sújtja. Mire a kontinensre beköszöntött a legutóbbi nyári szezon, Kelet-Ausztrália 60 százalékán már több hónapja az átlagnál jóval kevesebb csapadék hullott, de voltak olyan területek is, ahol a valaha létező legkevesebb csapadékot jegyezték fel. A Review megjegyezte, „a kérdés csak az, hogy vajon ez az a Nagy Aszály, amelyből 100 évente csak egy van”.
Egészségtelen ideál
A Tufts University Diet and Nutrition Letter-ben nemrégiben megjelent beszámoló szerint „az a női szépségideál, amelynek elérésére mostanában ösztönzik a nőket, a legtöbb esetben természetellenes, elérhetetlen és egészségtelen”. Ma a legtöbb nő szemében a szépség elválaszthatatlan a soványságtól. A hírközlő eszközök is ezt a kívánalmat támogatják azzal, hogy állandóan szélsőségesen vékony modelleket alkalmaznak. „De a nők — jegyzi meg a beszámoló —, nemcsak hogy nem arra hivatottak, hogy úgy nézzenek ki, mint a kisportolt fiúk, a legtöbbjük számára — bármennyire igyekeznek — ez lehetetlen is.” Úgy tűnik, a nők látszólag természetszerűleg több zsírt raktároznak el, mint a férfiak; a legtöbb lány testének mintegy 17 százalékát zsír alkotja, mielőtt megkezdődne náluk a menstruációs ciklus. A terhesség is növeli a test zsírkészletét. Ezért, kultúrára vagy országra való tekintet nélkül, sok középkorú nő testsúlyának közel 40 százalékát zsír teszi ki.
A demográfiai robbanás lelassítása
A föld lakossága 1991 derekán elérte az 5,4 milliárd lélekszámot. Ha a növekedés ebben az ütemben folytatódik, írja a State of World Population 1991 jelentés, a világ lakossága 2050-re eléri a 10 milliárd főt. Az UNFPA (az ENSZ Népesedési Alapja) lassítani kívánja ezt a növekedési ütemet, különösen Afrikában, ahol átlagosan 6,2 szülés esik minden nőre. Az UNFPA azt tűzte ki célul 2000-re, hogy világszerte 50 százalékkal megemeli a modern születésszabályozó módszerek alkalmazását. Az UNFPA szerint e cél megvalósítása évi 9 milliárd dollárba fog kerülni. Egyesek úgy vélik, hogy megéri ezt az összeget. Indiában például a hivatalos számítások szerint 1979 óta közel 106 millió születést gátoltak meg a születésszabályozással. Ezzel 742 milliárd dollárt takarítottak meg az oktatás és az egészségügyi kiadások területén.
A papság hírneve
Az Egyházak Világtanácsának hírközlő szerve, az EPS (Ecumenical Press Service) szerint egy nemrég készült felmérésből az derült ki, hogy a németországi papságról kialakult kép „igen kedvezőtlenné vált”. Az EPS azt mondja, hogy a Német Evangélikus Szövetség információszolgálata megjegyezte: „Első ízben fordult elő, hogy az egyház szolgái nem kerültek a legjobb hírnévnek örvendő hivatások listáján az első tíz közé.” 1987 óta a volt Kelet-Németország papjai a 19. helyre csúsztak vissza a körkérdésben szereplő 25 hivatás közül, míg volt nyugatnémet kollégáik az 5. helyről a 12. helyre estek vissza.
Mellrákos férfiak
Az Utah állambeli Provo (USA) városkában egy férfi levelet írt az American Health című folyóiratnak és ezt kérdezte: „Kaphat-e egy férfi mellrákot?” „Igen, de rendkívül ritkán fordul elő” — hangzott a válasz. Az Egyesült Államokban 1991-ben a várhatóan több mint 170 000 új mellrákos beteg közül valószínűleg csak mintegy 900 lesz a férfibetegek száma. A folyóirat felsorolta a rizikófaktorokat a férfiak esetében: „Ha a család történetében volt már mellrákos férfi; vagy Klinefelter-féle tünetegyüttes esetén, illetve gynaecomastiával (a férfi emlőmirigy káros megnagyobbodásával) járó genetikai megbetegedés; és fokozott ösztrogén-termelés esetén.” Az American Health a továbbiakban azt mondja, hogy „mivel a férfi mellrák rendszerint már annak észlelése előtt kifejlődik, az orvosok rendszerint emlőeltávolítást javasolnak”.
A vér és a betegség
Az indonéz egészségügyi miniszter azt állítja, hogy mintegy 2500 személyt fertőzhetett meg az AIDS az országban, jelenti a The Jakarta Post. Az indonézek körében most egyre nagyobb felvilágosítási kampányt folytatnak, hogy felhívják a figyelmet az AIDS veszélyére. Tudván, hogy a szörnyű betegség vérátömlesztés útján is terjedhet, különleges erőfeszítést tesznek, hogy átvizsgálják Indonézia vérkészletét. A The Jakarta Post arról tudósít, hogy a véradók esetében eddig még egyetlenegyszer sem fedeztek fel HIV-vírust. Ugyanakkor az eddigi vizsgálatok során a véradóktól származó vér 2,56 százalékában fedezett fel az Indonéz Vöröskereszt szifilisz spirochétákat és hepatitis-B vírust.
Növényi elefántcsont
Az elefántcsont iránti igény majdnem a kipusztulás szélére juttatta az elefántokat. „Dél-Amerika esőerdeiből olyan természetes termék állítható elő, amely talán segít ezen kereslet kielégítésében — mondja az International Wildlife magazin. — A neve tagua, és eltérően az elefántagyartól, fákon nő.” A növényi eredetű elefántcsontot a Dél-Amerikában található pálmák kiszárított és kifényesített kókuszdióiból készítik. Kifaragás után kinézetre és érzésre figyelemre méltó hasonlóság figyelhető meg e között és az állati elefántcsont között, sőt annak még porozitását is utánozza. Nem kétséges, hogy ezért nevezik Phytelephas-nak, „elefántcsontpálmának”. Csak a méretét illetően van hátrányban, mivel alig több mint 2,5 cm, ami korlátokat szab a belőle készíthető árucikkeknek. A növényi elefántcsont felhasználása nem újkeletű; már több mint 100 éves múltra tekinthet vissza. Gombokat és más dolgokat készítettek belőle. A II. világháború után azonban az újonnan kifejlesztett és olcsó műanyagok versenye kiszorította a tagua-ipart, s szinte a feledés homályába merült. A tagua felhasználása egyre nagyobb méreteket ölt Japánban, Franciaországban, Olaszországban, Németországban és az Egyesült Államokban.
Házasságtörés Argentínában
Az argentin Clarín újság tudósítása szerint Argentínában a magánnyomozók szolgálatait igénybe vevő emberek 90 százaléka a házastársuk házasságtörésére keres bizonyítékokat. A Clarín kijelenti, hogy „az ügyfelek zöme (körülbelül 75 százaléka) nő; általában 40 év körüliek”. A magánnyomozók az esetek 80 százalékában elegendő olyan közvetett bizonyítékot találnak, amely alátámasztja a házasságtörés gyanúját.
Változó magatartásformák
Japán a II. világháború óta kiemelkedett a szegénységből, és ma már széles körben úgy ismerik, mint a világ egyik gazdasági óriását. Az átlag japánokra azonban ez nincs hatással. Egy nemrégiben készült tanulmány feltárta, hogy „a japánoknak csupán 27 százaléka jelentette ki, hogy büszke az ország nagyvállalataira”, jegyzi meg a Mainichi Daily News. A tíz országra kiterjedő felmérés szerint a japánok minden tekintetben a legkevésbé patrióták. Csupán a japánok 10 százaléka mondja, hogy meghalna az országáért. Ez jelentősen eltér a II. világháború derekán tapasztalt magatartástól, amikor is a Kodansha Encyclopedia of Japan szerint a férfilakosság 92 százaléka csatlakozott önként a háborúhoz.
A malária elleni küzdelem megtorpan
„Gyászos napokat élünk a malária ellen folytatott harcban” — írja a Science című folyóirat. Az Institute of Medicine legfrissebb jelentése szerint az 1940-es és az 1950-es évek előrehaladása után az emberek ma meghátrálnak a parazitákkal szemben. 102 országban több mint egymillió ember, többnyire gyermek hal meg évente maláriában. A bajt csak súlyosbítja, hogy a forgalomban lévő maláriaelleni szerek valamelyest vesztettek hatékonyságukból, az új védőoltások kikísérletezése terén tett erőfeszítések pedig nem jártak kellő sikerrel. Az afrikai országokban folytatott hadviselés — itt van a legtöbb haláleset — szintén nehezíti e betegséggel szemben folytatott harcot, ugyanakkor a gazdagabb nemzetek csökkentették a malária elleni kutatásra szánt összeget.