Van célja az életnek?

„’Miért vagyunk itt?’ — ez a legfontosabb kérdés, amellyel szembekerül az ember . . . Vallom, hogy van értelme az életnek az általam látott értelmetlen halál ellenére is. A halálnak nincs értelme, az életnek van.”

EZEKET a szavakat Elie Wiesel ismert író írta, aki élve került ki a náci koncentrációs táborokból. Egyike volt annak a sok személynek, aki válaszolt a Life magazin által feltett kérdésre: „Miért vagyunk itt?” Jóllehet látta az élet legnyomorúságosabb oldalát, mégis meggyőződéssel vallotta, hogy az életnek van értelme.

Megállapításával azonban nem mindenki értett egyet. Egy José Martínez nevű taxisofőr ugyanerre a kérdésre így válaszolt: „Csupán azért vagyunk itt, hogy éljünk és meghaljunk. Én például taxizom. Időnként horgászom egy kicsit, aztán randevúzok a barátnőmmel, megfizetem az adót, egy kicsit olvasok és készülök a halálra . . . Az élet egy nagy szemfényvesztés.” José számára az élet nyilvánvalóan értelmetlen és céltalan.

Meglepő, de mintha sok művelt ember is inkább a taxisofőrrel és nem az íróval értene egyet. Richard E. Leakey és Roger Lewin evolucionisták az Origins című könyvükben ezt vetették fel: „Az emberi faj talán egy szörnyű biológiai melléfogás, s valószínűleg túljutott azon a ponton, amelyen túl már nem tud harmonikusan kijönni sem önmagával, sem a körülötte levő világgal.” Az emberi élet, legalábbis számukra, értelmetlen.

Hasonló értelemben írt Stephen Jay Gould evolucionista: „Azért vagyunk itt, mert az egyik különös halcsoportnak jellegzetes uszonya volt, amely anatómiailag át tudott alakulni lábbá a szárazföldi élőlények számára; . . . mert egy kicsiny és erőtelen fajnak, amely egynegyed millió évvel ezelőtt tűnt fel Afrikában, minden viszontagság ellenére sikerült életben maradnia. Talán ’fennköltebb’ válasz után sóvárgunk — de ilyen nincs.” Gould számára az emberi élet csupán értelmetlen véletlen.

Legalábbis egy dologban azért igaza van Gouldnak. Sokan sóvárognak annál ’fennköltebb’ válaszra, mint amit ő adni tud. Tragédiák alkalmával sokan úgy gondolkodnak, mint a 11 éves Jason. Ez a kisfiú ezt írta egy kis barátnőjének a haláláról: „Amikor a barátnőm, Kim rákban meghalt, megkérdeztem a mamámat, hogy ha Isten akarata volt a még csak hatéves Kim halála, akkor miért engedte, hogy egyáltalán megszülessen?” Jason ösztönösen érezte, hogy az életnek kell, hogy legyen célja, és kis barátnőjének szomorú halála úgy tűnt, meghiúsította ezt a célt.

A kérdés fontossága

Lényeges-e hát tudnunk, van-e célja az életnek, vagy nincs? Vajon ez csupán filozofikus kérdés, vagy olyan, amely komoly figyelmet érdemel? Sokan leélik az életüket anélkül, hogy ezen a kérdésen elgondolkodnának. És ha José Martíneznek igaza van, akkor eljárásuk követendő út lehetne.

De ha Elie Wieselnek van igaza, és az életnek csakugyan van értelme, akkor feltétlen meg kellene próbálnunk megtudni, mi az. Különben esetleg elmulasztjuk megérteni azon csodálatos élmény lényegét, hogy élünk. Ez olyan lenne, mintha elmennénk egy művészeti kiállításra, de egyetlen képet sem néznénk meg, vagy beülnénk egy vendéglőbe és nem rendelnénk semmiféle ételt.

Hogyan tudhatjuk meg, van-e célja az életnek, vagy nincs? A következő cikkben megvizsgálunk egy-két dolgot, amely segít e kérdés megoldásában.