A Bogoria-tó tollas csodái
Az Ébredjetek! kenyai tudósítójától
A BOGORIA-TÓ égbe nyúló szikláktól körülvett keskeny medencébe fészkelődve helyezkedik el. Egyesek Kenya legszebb tavának nevezik, s amikor hármasban közeledünk a helyszínhez kis teherautónkkal, nem nehéz rájönnünk, miért. Az elszaporodó algák miatt a tó vize borsózöldben villog. A pici növények a sok napfénynek és a tóba ömlő számos meleg vizű forrás melegítő hatásának köszönhetően szaporodnak. A Bogoria-tó ezért kedvenc táplálkozási helye az algát fogyasztó több tucat rózsaszínű flamingónak, amelyek a tó ékességei.
A flamingókon kívül természetesen még sok más madárcsodát is megszemlélhettem Paullal és feleségével, Paulával együtt ezen kempingtúránk során. Csak lassan tudunk haladni autónkkal a sziklás, száraz nyugati partvidéken. Közben forróvíz sugarak szöknek a magasba, melyek olyanok, mintha hófehér tollak lennének. Ezeken túl, a vízből kiálló egyik meredek sziklán a part közelében gubbaszt a bőséges algatáplálék egy másik haszonélvezője: az afrikai halászsas.
„Ebben a lúgos kémhatású tóban nincsenek halak — magyarázza Paul. — Akkor hát miből gondolod, hogy tanyáznak itt sasok?” — kérdezi. A válasz azonnal megérkezik egy magasban szálló sas formájában, amely éles karmaiban egy flamingót szorongat! Így mindjárt érthető számomra, miért tartják tisztes távolságban magukat a rózsaszín csodák a sziklákon gubbasztó ezen ragadozóktól!
A halászsast könnyen fel lehet ismerni. Tiszta fehér feje, háta, melle és farka éles ellentétben áll gesztenyebarna hasával és fekete szárnyaival. Lúgos kémhatású tavaknál, amikben nincs hal, a sasok szinte kizárólag flamingók húsával táplálkoznak. Egy saspár két-három naponként elfogyaszt egy flamingót. Édesvizű tavakban azonban a halászsas valóban halevő. Képzeld el, hogy egy afrikai édesvizű tó partján sétálsz, amikor eléd pottyan az égből a halebéd! Lehetetlen? Egyáltalán nem! Ezeknek a fehérfejű halászoknak síkos karmaik vannak és köztudomású, hogy le-lepottyantják halfogásukat a helyi lakosok nagy örömére!
A halászsas kitűnő repülő és pompás akrobatikus légi mutatványokra képes. Egy saspár 60 m magasan lebeg, majd hirtelen egymás karmaiba kapaszkodnak. Azután kitartott merev szárnyakkal izgalmas pörgésbe kezdenek, amelyet csak a víz felett 9 m magasan hagynak abba! E dugóhúzó csavar után ismét lebegni kezdenek, kihasználva a meleg, felszálló légmozgásokat, amelyekkel egyre magasabbra emelkednek.
Szárnyas táncosok
A tó déli szegélye körüli poros, sziklás út egyre jobban emelkedik, amin nehéz átvágni. A végső szakasz megtételekor elhaladunk egy koronás darupár mellett, amely csendesen szedegeti fel a rovarokat a magas fűszálakról. Már késő délutánra jár, így a megkönnyebbülés érzésével futunk be úti célunk végső állomására — a Fig Tree Camp-be. Délkeletre, a tó távoli csücskénél vár a fáradt utasokra ez a szívélyes oázis.
Éjszakai pihenésünk után körbeüljük a reggeli tüzet és forró kávét szürcsölgetünk. Majd hirtelen figyelmesek leszünk valamire! Csupán 1—2 méterre a fejünk felett egy hím paradicsom légykapó kering szorgalmasan fészket rakva egy fán alig egy méterre a táborhelyünktől. „Milyen szép hosszú fehér farka van!” — kiált fel Paula. Valóban hosszú. A hím hossza a faroktollak nélkül csak 18—19 cm. De a két faroktoll meglepő módon elérheti a 40 cm hosszúságot is. Bár a paradicsom légykapó viszonylag kicsi, mégis igazán harcias természetű. Még ha jóval nagyobb ragadozómadarak merészkednének is a madárfészek közelébe, a hím rögtön támadásba lendülne!
„Elég nehéz jó felvételt készíteni erről a madárról” — mondja Paul, miközben beállítja fényképezőgépét. A serény fészekrakó nem ül meg sokáig egy helyben; gyakori utat tesz egy elhagyatott, levelekkel telitömött pókhálóhoz egy magas fán. Milyen célból? Hogy ragasztóanyagot gyűjtsön magának a fészeképítéshez. A pókháló legjobb részeinek kiválogatása végett először itt majd ott lebeg, s gyors oldalazó mozgással a látványos farkával eszeveszetten csapkodni kezd. Nagyon élvezzük mutatós táncát! Majd az általa kiválasztott darabokkal visszatér fészekrakó helyéhez, s kecses farktolla mint valami hullám úszik mögötte.
Aznap reggel később egy másik koronás darupárt is észreveszünk. Úgy döntöttek, hogy a tó és a fügefaerdő között fekvő táborunk előtt lakmároznak a zöld réten. A koronás daru az egyik legnagyobb kelet-afrikai madár, amely majdnem 1 méter hosszú gólyálábhoz hasonló fekete lábakon áll. Tollazata a fehér, a vöröses barna, a fekete és a szürke gyönyörű keveréke. De legfeltűnőbb tollai a nyaka felett vannak. Bársonyos fekete homlokát fehér és piros színű — nagy húsos arclebernyeg szegélyezi. És a koronája? Egy szalmasárga, sörteszerű tollakból álló királyi bóbita. Nem csoda, hogy a szomszédos ugandaiak ezt választották nemzeti madarukká!
„Láttál már koronás darvakat táncolni?” — kérdezi a távolból tőlem Paul. Máris odafordulok abba az irányba. „Mit szólsz hozzá?” — kérdi suttogva, amint közeledünk feléjük. A darvak szembenéznek egymással, fejüket elegánsan megbiccentik, majd meghajtják magukat, mintha csak valami bizarr királyi ünnepségen lennének. A hátuk fölé emelt, több mint egy méter fesztávolságú kitárt szárnyukkal táncra perdülnek és percekig ünnepélyesen piruetteznek.
„Ez a násztáncuk?” — kérdezem suttogva.
„Nem, majdnem mindig táncolnak — feleli. — Nyugat-Kenyában száz vagy még annál is több táncoló darut láttam.”
A nászidényben a hím igazi gálát mutat be. (Hogyan is remélhetné különben, hogy elnyeri kedvese tetszését, ha csak a mindennapi táncát produkálná?) Hátát kissé begörbíti és előrehajol, egyik szárnyát felemeli, peckesen hátraveti fejét, csőrét az ég felé tartja, s krúgató basszús hangján nászra hívja a párját. Valóban lenyűgöző!
Az utolsó csoda
Vonakodva szedelődzködünk és készülünk elhagyni a tábort. Nem igen gondolunk arra, hogy még egy madárcsoda vár ránk. Hirtelen igen furcsa kinézetű szárnyas teremtmény húz el felettünk. Ez a hím paradicsomvida. Büszkén viseli 28 cm-es farktollát, amelyet főleg párzáskor ölt magára. A farktolla függőleges irányban jócskán kidomborodik, s ez egy turnűrös szoknyához teszi hasonlóvá tollát. Mivel a madár ilyen nehéz ’függőleges stabilizátorral’ rendelkezik, így hát nem csoda, hogy bár egyenes vonalban repül, mégis úgy tűnik, mintha hullámmozgást végezne repülés közben. Olyan repülőgéphez hasonlít, amely állandóan veszít sebességéből! Ennek ellenére valahogyan mégis mindig precízen le tud szállni a földre; szó szerint lepottyan az égből.
Utazásunk túl rövid volt ahhoz, hogy mindent megnézhessünk ezen a területen. Mindazonáltal felkeltette bennünk a Teremtő iránti mély értékelésünket és vágyat ébresztet bennünk az iránt az idő iránt, amikor a föld minden teremtménye tökéletes ökológiai egységben, békésen fog együtt élni az egész földön. (Hóseás 2:18 [2:17, Károli].)
[Térképek a 23. oldalon]
(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)
KENYA
Bogoria-tó
Nairobi
[Képek a 24. oldalon]
Búbos darvak
Flamingók
Paradicsomvida
Halászsasok