Táncosként sztár akartam lenni
MINDÖSSZE tizenkét éves voltam, amikor szülővárosomban, Rómában táncosként debütáltam. Ekkor 1945-öt írtak. Éppen akkor fejeződött be a második világháború.
Képzeljétek el, milyen érzés lehetett nekem, gyermeknek, aki végigéltem a rettenetes mészárlás borzalmait, felnőni a táncparkettán és azt tenni, amit annyira szerettem — táncolni! Oda voltam a gyönyörűségtől!
Először tánckarban kezdtem, majd fokozatosan szólótáncos lettem. Ezután afro-kubai, keleti és hawaii táncokra specializáltam magamat, de tudtam rumbázni, csacsacsázni, tangózni és bugi-vugizni, és ismertem akkoriban divatos más táncokat is.
A tánc csodálatos világokba nyitott nekem ajtót. Az 1950-es években például szerepeltem olyan közismert filmekben, mint a Háború és béke vagy a Quo Vadis. Felvillanyozó érzés volt együtt táncolnom olyan hírességekkel, mint Elizabeth Taylor, May Britt, Eleanora Rossi Drago, Robert Taylor, Valentina Cortese és Gabriele Ferzetti.
„Sikeres” befutás
Siker utáni vágyódásomban beutaztam az egész világot: ellátogattam Adenbe, Fokvárosba, Londonba, Bangkokba, Teheránba és több ausztrál városba is. Végül megjött siker is. Még csak 19 éves voltam, és nagyon élveztem az úgynevezett csillogó világot.
Nagyon nehéz volt a kimerítő edzés és a szigorú bánásmód, amelyen keresztül kellett mennem, hogy jó formában maradhassak és megőrizzem vonzó alakomat. De amikor az elért sikerekre gondoltam és arra a célomra, hogy még híresebb legyek, zokszó nélkül tűrtem a szigorú életmódot.
Azokban a körökben, ahol megfordultam, a dúsgazdag és nagy tiszteletnek örvendő embereket tolvajok, kábítószer-eladók és maffiózók vették körül. Ez a világ elképzelhetetlenül erkölcstelen volt, tele kábítószerekkel, alkohollal, erkölcstelenséggel és erőszakkal. De mindez akkoriban nem nagyon aggasztott. Életem teljesen a táncra és a fényűző életmódra összpontosult, amelyben elmaradhatatlanok voltak a drága autók, ékszerek, ruhák és híres szállodák.
Bár sok pénzt kerestem, zöme a menedzsereim zsebébe vándorolt. Ahhoz, hogy ezt a megszokott életszínvonalat fenntarthassam, pénztárosként nappali állást vállaltam. És sajnos, meg kell mondanom, lealacsonyodtam odáig, hogy még saját elveimet is feladva erkölcstelen életbe keveredtem.
Hazatérésem
1965-ben jelentős külföldi szakmai sikerek után elhatároztam, hogy hazatérek Olaszországba. Az volt a célom, hogy itt korunk igazi nagy táncosa leszek. Azt gondoltam, hogy szakmai gyakorlatom és külföldi hírnevem révén nyitott kapuk várnak a hazámban. Ehelyett fájdalmasan csalódnom kellett. Hirtelen akadályok tűntek fel a sikerhez vezető úton.
Idővel züllött éjszaki lebujokban és diszkókban léptem fel. Nagyon magányosnak éreztem magam: hatással volt rám az engem körülvevő romlott környezet, s kénytelen voltam engedni mindenfajta erőszaknak és fenyegetésnek. Két abortuszon estem át, amelybe majdnem belehaltam. Micsoda árat kellett fizetnem azért a balgaságomért, hogy a sikerre vadásztam! Amikor a legmélyebb ponton voltam, olyasmit találtam, amely életemben a legnagyobb sikernek számított.
Életem egy emlékezetes napja
1980 nyarán egy délután útban voltam a lakásomhoz közeli úszómedencéhez Alessandriában. Közben összefutottam az egyik barátnőmmel, aki szokatlan kéréssel fordult hozzám: „Elkísérnél egy bibliatanulmányozásra, amelyet Jehova Tanúi folytatnak velem?” — kérdezte.
„Jehova? Hát ki az a Jehova?” — tudakoltam.
„Jehova az Isten neve” — felelte nekem.
Ezt egy élénk beszélgetés követte és én teljesen megfeledkeztem az úszásról. Autóval elvittem barátnőmet a Tanú hölgyhöz és megkérdeztem: bekapcsolódhatok-e a bibliatanulmányozásba? Úgy képzeltem, hogy valamilyen titokzatos légkört találok itt, talán lesz egy guru vagy egy szent, aki szokatlan és hátborzongató szertartásokat fog bemutatni nagy fényáradatban. Ehelyett ott találtam magam egy szokványos lakásban, a ház előtt várt egy mindennapi asszony, aki nagyon udvariasan betessékelt bennünket. A tanulmányozás tárgya Az igazság, mely örök élethez vezet könyv 3. fejezete volt, amelynek címe: „Ki az Isten?”
Amikor megtudtam, hogy Istennek van személyes neve, és hogy Isten neve „Jehova”, az rendkívüli felismerésként hatott rám. (Zsoltárok 83:18 [83:19, Károli].) Magamban ezt gondoltam: ’Ha az egyházak még Isten nevét is eltitkolták, ki tudja, talán más igazságokat is titokban tartanak!’ Megkérdeztem a hölgytől, mennyibe kerül az oktatás, s nagy meglepetésemre azt válaszolta, hogy a tanulás teljesen ingyenes. Abban a világban, amelyben én éltem, senkit sem ismertem, aki ingyen bármit is tett volna másért. A hölgy arra buzdított, kezdjem el a Biblia tanulmányozását.
Változások az életemben
Világi elfoglaltságaim miatt kevés szabad időm volt — különböző városokban léptem fel táncosként. De türelmetlenül vártam azt a napot, amikor a hölgy meglátogatott engem, annyira szerettem volna minél többet megtudni az igaz Istenről, Jehováról. Azonkívül, hogy megtanultam: Istennek van neve, azt is felismertem, hogy Jézus és Isten nem egy és ugyanazon személy. Nem egy háromság tagjai. Arra is rájöttem, mennyire helytelen volt az az elképzelés, hogy Isten halott! Ehelyett kezdtem felismerni benne az igazi Személyt, egy élő és a szándékait megvalósítani tudó Istent!
Azután az is tisztázódott előttem, mi az élet értelme! Mennyire hálás vagyok érte Jehovának! Elkezdtem járni Jehova Tanúi összejöveteleire. Itt még jobban felismertem e szerető és irgalmas Isten csodálatos tulajdonságait. Ez különösen vigasztalólag hatott rám, figyelembe véve azt, hogy milyen életet éltem. Amikor láttam a Királyság-teremben ülők arcán a nyugodt derűt, felismertem, hogy igazán szép világot találtam és elhatároztam, hogy ezt soha nem hagyom el. (Zsoltárok 133:1.)
Ugyanakkor arra is rájöttem, hogy ha ebben a világban szeretnék élni, néhány nagyobb változtatást kell eszközölnöm az életemben. Miután elmentem Jehova Tanúi egyik kongresszusára és meghallgattam a világosan kifejtett bibliai alapelveket, szilárdan elhatároztam, hogy változtatok életmódomon. Abbahagytam a táncot, amely életemben addig a legtöbb örömet jelentette. Szakítottam azzal a férfival is, akivel már hat éve együtt éltem és minden szálat eltéptem, ami a múltamhoz és ehhez a korrupt szórakoztató üzleti világhoz kötött. Sorra eldobtam impresszárióim és az úgynevezett barátaim címeit, s száműztem elmémből még az emléküket is.
Új élet
De ezzel munkanélküli és otthontalan lettem, ám megtanultam teljesen Jehovában bízni. Mivel anyagilag nehéz helyzetbe kerültem, eladtam értékes dolgaimat — a kocsimat, a bundáimat és az ékszereimet —, vagyis azokat a tárgyakat, amelyekről úgy gondoltam, hogy az igazi sikereket jelképezik. Világi munkaként lakóépületek lépcsőházainak takarítását vállaltam el és családokhoz mentem el takarítónak. Rájöttem, hogy az élet igazi sikereinek a mércéje nem a javak, vagy egy állás, hanem elsősorban az, hogy élvezzük-e Jehova áldását vagy sem.
1983. április 23-án mint Jehova egyik Tanújaként alámerítkeztem. Azon a napon nem nyüzsögtek körülöttem fotóriporterek, csupán Tanú-társaim voltak ott, akik boldogan üdvözöltek soraikban mint Jehova egyik új dicsőítőjét. Nem sokkal ezután elutaztam Ausztráliába azzal a céllal, hogy segítsek az öcsémnek, hogy ő is megismerhesse az általam már megtanult csodálatos igazságokat. Bár ő és gyermekei nem osztották a bibliai igazság iránti lelkesedésemet, ausztráliai tartózkodásom mégis nagyon gyümölcsözőnek bizonyult.
Hamarosan teljes idejű szolgálatba léptem mint úttörő és sok Ausztráliában élő olasszal tanultam az igazságot, akik érdeklődtek a Biblia iránt. Idővel több sikeres bibliatanulmányozást vezettem. 1985-ben aztán ismét visszatértem Olaszországba. Először nehéz volt otthont találnom, de most már van egy kis lakásom és nyugdíjasként élek. Ez lehetővé teszi, hogy teljes idejű evangéliumhirdetőként szolgáljak és ott legyek minden gyülekezeti összejövetelen.
Sok éven át az volt a szívem vágya, hogy mint táncos világsztár legyek. Azt gondoltam, hogy a hírnév és a dicsőség minden. Megpróbáltam utánozni azokat, akiket bálványoztak. Mennyire más most minden! A tánc természetesen nagyszerű dolog, de rájöttem arra, hogy az életben az igazi siker nem a saját dicsőségünk hajszolásából ered, hanem abból, ha megtanítjuk másokkal, mik Jehova Isten csodálatos ígéretei.
Bizalommal várom a következő csodálatos ígéret beteljesülését is: „Reménykedjél Jehovában és tartsd meg útját, és ő felmagasztal téged, hogy birtokba vedd a földet. Meglátod, amikor kivágják a gonoszokat.” (Zsoltárok 37:34 [37:34, Károli]; 2Péter 3:13.) (Edvige Sordelli elbeszélése nyomán.)
[Oldalidézet a 13. oldalon]
Szerepeltem olyan közismert filmekben, mint a Háború és béke és a Quo Vadis