A Biblia nézőpontja
Keresztényeknek való a tánc?
„EZT nem bírom nézni. Ki kell mennem” — súgta a fiatalember a feleségének, miközben felkelt a székéről, és elhagyta a szobát, hogy egy sétát tegyen a hűvös éjszakai levegőn. Zavarban volt.
Barátaiktól meghívást kaptak a feleségével egy társas összejövetelre. A házigazdák úgy döntöttek, hogy szórakoztató műsorokba kezdenek, melyekbe az is beletartozott, hogy három nő táncolt. A közönség többi tagját látszólag nem zavarta. Vajon a fiatalember túl érzékeny volt? A táncolók vajon nem csak a belső érzelmeiket fejezték ki, és nem csak a tánc szabadságát élvezték? Próbáljuk megérteni a táncot keresztény szemszögből.
A tánc kommunikáció
Az emberek többek között taglejtésekkel vagy mozdulatokkal kommunikálnak. Sok látogató például, amikor külföldön tartózkodik, meglepődve értesül róla, hogy az általa ártatlannak vélt mozdulat ott teljesen mást jelent — talán valami nemkívánatos dolgot. Egy volt misszionárius, aki a Salamon-szigeteken, Malajziában és Pápua Új-Guineában szolgált, ezt így magyarázta: „Némely területen a szexuális mellékértelmek bizonyos testmozgásokhoz kapcsolódnak. Hogy egy példát említsek: amikor egy nő a földön ül, helytelennek tartják, ha a férfi átlép a nő lábai felett. Ehhez hasonlóan éppolyan tapintatlannak tartják, ha egy nő megy el egy földön ülő férfi előtt. Mindkét esetben rögtön szexuális mellékértelmet éreznek ki belőle.” Akár tudatában vagyunk, akár nem, a testmozgásunk beszél. Következésképpen nem is kell meglepődnünk azon, hogy a táncot a történelem során is egyfajta kommunikációként alkalmazták.
Érzelmek teljes sorát lehet táncban kifejezni — az örömtől és egy ünnep kiváltotta túláradó érzelmektől kezdve a vallásos szertartás és hagyomány komolyságáig (2Sámuel 6:14–17; Zsoltárok 149:1, 3). A The New Encyclopædia Britannica kijelenti: „A táncos két különböző módon kommunikál a közönséggel: vagy azáltal, hogy a teste, valamint az arca révén önti ki érzelmeit, vagy a mimika és a taglejtés összetett nyelvezete által.” Némelyik táncnál a kommunikáció talán a napnál is világosabb. Másfajta táncoknál lehet, hogy csak néhány jól értesült személy érti meg a nyelvezetet. A klasszikus balett esetében például a szívre tett kéz a szeretetet jelzi, míg ha a bal kéz gyűrűsujjára mutatnak, az a házasságot fejezi ki. A kínai operában ha körbe-körbe mennek, az utazást jelent, míg ha úgy mennek körbe a színpadon, hogy vízszintesen tartanak egy ostort, az lovaglásra utal; a színpadon keresztülhúzott fekete zászló vihart jelent, míg a világoskék zászlót szél jelzésére használják. Tehát a táncban a mozdulatok és a taglejtések közben a test kommunikál. De vajon mindig helyes, amit közöl?
Tánc — a megfelelő és a helytelen
A tánc a szórakozás és a testmozgás örömteli formája lehet. Tiszta és nyílt kifejeződés lehet, mely a valódi életöröm miatti boldog fizikai reakciót vagy a Jehova jósága iránt érzett értékelést mutatja ki (2Mózes 15:20; Bírák 11:34). Némelyik csoportos tánc vagy népitánc élvezetes lehet. A tékozló fiúról szóló példázatában Jézus még egy tánccsoportra, nyilván az ünnep részeként felfogadott táncegyüttesre is utalást tett (Lukács 15:25). Tehát kétségtelen, hogy a Biblia nem ítéli el önmagában a táncot. Viszont óva int attól, hogy helytelen gondolatokat ébresszünk, és helytelen vágyakat gerjesszünk valakiben. Ebből a szempontból mondhatjuk, hogy bizonyos táncfajták szemérmetlenek lehetnek, sőt veszélyt jelenthetnek az egyén szellemiségére (Kolossé 3:5). Ősidők óta előfordul, hogy a tánc erotikus, és káros célokra használják. (Vö. Máté 14:3–11.)
Ellenfelünk, Sátán, az Ördög tudja, hogy a táncmozdulatok és a helytelen gondolatok kombinációja erőteljes fegyver a kezében. (Vö. Jakab 1:14, 15.) Nagyon is tudatában van a mozgásban lévő test érzéki vonzásának, és annak, hogy ez miként ébreszthet erotikus gondolatokat. Pál apostol figyelmeztette az embereket, hogy Sátánnak eltökélt szándéka, hogy elcsábítson minket, hogy ’a gondolataink megrontassanak és eltávolodjanak a Krisztus iránt való egyenességtől’ (2Korinthus 11:3). Képzeld csak el, hogy örülne az Ördög, ha azáltal, hogy szemérmetlen táncot nézünk vagy ilyenben veszünk részt, engednénk, hogy az elménk erkölcstelen gondolatokba merüljön. Azonkívül el lenne ragadtatva attól, ha féktelen vágyaink elszabadulnának, és belegabalyodnánk a helytelen viselkedés hálójába. Régen is ezzel a célzattal használta fel a mozdulatokat és a táncot. (Vö. 2Mózes 32:6, 17–19.)
Ahogyan meghatározhatjuk, hogy megfelelő-e vagy helytelen
Ennélfogva tehát, akár csoportban, akár párban vagy egyedül táncol valaki, ha a mozdulatok tisztátalan gondolatokat ébresztenek benned, akkor a tánc káros rád nézve, még akkor is, ha másoknak talán nem az.
Néhányan megjegyezték, hogy sok mai táncban a partnerek nem is érnek egymáshoz. De tényleg az érintésről van itt szó? A Britannica úgy foglalja össze a dolgot, hogy „a végeredmény ugyanaz — fizikai élvezet a táncolásban, és az, hogy az ember észreveszi partnere érzékiségét, akár a karjai között van, akár félig tudatosan figyeli”. Bölcs dolog-e észrevenni a „partner érzékiségét” a házasság kötelékein kívül? Jézus kijelentése szerint nem: „aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében” (Máté 5:28, Újfordítású revideált Biblia).
Hogy táncolsz-e vagy sem, azt neked kell eldöntened. Ha elmélkedsz a következő kérdéseken, az segíthet bölcsen döntened. Mi a célja ennek a táncnak? Milyen hírneve van? Mit hangsúlyoznak a táncmozdulatok? Milyen gondolatokat ébreszt bennem, és milyen érzelmeket gerjeszt bennem? Milyen vágyakra sarkallja a partneremet, vagy azokat, akik néznek? Az embernek bizonyára reagálnia kell a lelkiismeretére, ahogy a bevezetőben említett fiatal férj tette, függetlenül attól, hogy mások mit tesznek.
A Biblia rámutat, hogy a Teremtő azt szeretné, ha élveznénk a szépség, a ritmus és a báj adományát. Igen, élvezd őket — de ne feledkezz meg arról, hogy amikor táncolsz, a tested beszél. Emlékezz Pálnak a Filippi 4:8-ban adott irányelveire: „a mik csak igazak, a mik csak tisztességesek, a mik csak igazságosak, a mik csak tiszták, a mik csak kedvesek, a mik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok.”
[Kép forrásának jelzése a 26. oldalon]
Picture Fund/Courtesy, Museum of Fine Arts, Boston