Oly boldog vagyok, hogy élek!

„OLY boldog vagyok, hogy élek!” — lelkendezett Bernice, egy egészséges kilencéves kislány, aki Németország déli részén él. Különleges oka van az örvendezésre.

Egy napon, amikor még Bernice az édesanyja méhében fejlődött, a nővére megbetegedett. Rubeolát kapott! Édesanyja megrémült, mivel ezt a fertőző betegséget a terhesség alatt megkaphatja a meg nem született gyermek is, és súlyos fejlődési rendellenességet okozhat nála.

A vérminták megvizsgálása után az orvos azonnal azzal a határozott javaslattal állt elő, hogy szakítsák meg a terhességet. A vérelemzés alapján nem volt kétsége afelől, hogy az anya is, és a meg nem született gyermek is rubeolás. A vizsgálatok is azt mutatták, hogy a kisbaba nagy valószínűséggel torzszülöttként fog a világra jönni.

A szülők azonban hitték, hogy a terhességmegszakítás ellenkezik Isten törvényével. Mint Jehova Tanúi, elutasították ezt a megoldást. Mindazonáltal az orvos ragaszkodott álláspontjához, szörnyű képet festve arról, hova vezethet elutasító magatartásuk. Rámutatott azokra a következményekre, amelyek egy súlyosan nyomorék gyermek felnevelése kapcsán várhatók. A szülők azonban eltökéltek voltak és elmagyarázták bibliai nézőpontjukat a terhességmegszakítással kapcsolatban. Felkészültek arra, hogy szembenéznek a helyzettel, bármilyen legyen is az, és szeretni fogják a gyermeket tekintet nélkül arra, mi történhet.

Az orvosra mindez igen nagy hatást gyakorolt. Beismerte, hogy személy szerint, ő sem támogatja a terhességmegszakítást, mivel úgy hiszi, hogy az erkölcsileg helytelen. De kötelessége volt nagyon világosan előadni a tényeket és következményeket.

Kilenc évvel később az ép és egészséges Bernice-nek orvoshoz kellett mennie. A vérvizsgálatból kiderült, hogy sohasem volt rubeolás. A születése előtt készült diagnózis nyilvánvalóan téves volt. Milyen jó, hogy a szülei szilárdan megmaradtak a hitükben! Nem csoda, hogy Bernice elmondhatja: „Oly boldog vagyok, hogy élek!”