Fiatalok kérdezik:

Miért költöztek hozzánk a nagyszüleink?

MEGSZOKTAD a hálószobád nyújtotta meghittséget. De most meg kell osztani a szobádat a húgoddal vagy az öcséddel. Ide mindig meg tudtad hívni a barátaidat. Most nem teheted, mert esetleg ’túl nagy zajt csapnátok’. Megszoktad, hogy van időd a játékra és a pihenésre. De most ezt sem teheted, mert sok időt kell eltöltened a ház körüli teendőkkel. A szüleid is gyakran elvonultak pihenni és egy kicsit beszélgetni. De most ők is ingerlékenyek, türelmetlenek. Igen, hozzátok költöztek a nagyszüleitek, és a dolgok nem a megszokott kerékvágásban mennek.

Természetesen szereted a nagyszüleidet. De velük együtt lenni nem mindig könnyű. Egyszer csak azt veszed észre magadon, hogy elveszíted a türelmedet és bosszankodsz viszonylag jelentéktelen dolgok miatt is. Egy Victoria nevű fiatal lány ezt így fogalmazta meg: „Az idősebbeknek sajátos viselkedési módjuk van. Anyai nagymamám azt kéri, hozzak neki egy zsámolyt, jóllehet ez be van építve a tolókocsijába. Előfordul, hogy fáradtan érkezem haza, s le akarok egy kicsit feküdni, de ő beszélgetni akar velem. A nagymamám mindig akkor akar beszélgetni, amikor mi a tévét nézzük. Ha ő néz televíziót, mindent félreért, s ezért kénytelenek vagyunk kiigazítani.”

Ha az egyik vagy mindkét nagyszülő hozzátok költözik, valószínűleg jómagad is tapasztalsz majd némi feszültséget és izgalmat. De próbáld lazán venni — végtére is ettől még nem hullik szét családod. Csupán egy nehéz helyzethez kell alkalmazkodni. És sokat tehetsz annak érdekében, hogy biztosítsd boldogságodat és lelki békédet, ha 1. megérted és elfogadod családi kötelezettségeidet, és 2. igazi „együttérzést” fejlesztesz ki magadban szüleid és nagyszüleid iránt (1Péter 3:8).

Keresztényi kötelezettség

Nemcsak a te családod néz szembe ilyen helyzettel. Az Egyesült Államokban például a legtöbb idős személyt bizonyos mértékig segítik és támogatják a felnőtt gyermekeik; viszonylag kevés idős személy kerül szociális otthonba.a Arlene S. Skolnick The Intimate Environment című könyvében ezt írja: „Az öregek túlnyomó többsége rendszeres kapcsolatban áll gyermekeivel, gyakran meglátogatják őket, és gondoskodnak róluk a nehezebb helyzetekben.”

Bár a szülők iránti kötelesség természetes érzés, a keresztények Isten iránti kötelessége jóval nagyobb. Pál apostol mondta: „Ha pedig valamely özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, ezek tanulják meg, hogy elsősorban saját házuk népe között gyakorolják az isteni önátadást, és viszonozzák, amivel szüleiknek és nagyszüleiknek tartoznak, mert ez elfogadható Isten előtt. Ha pedig valaki övéinek és főleg családja tagjainak gondját nem viseli, megtagadta a hitet, és rosszabb a hitetlennél” (1Timótheus 5:4, 8; Márk 7:10–13). Jegyezd meg, hogy a gyermekek és az unokák kötelesek az ’övéikről’ gondoskodni.

Jézus Krisztus jó példát mutatott e tekintetben. Bár Jézus már haldoklott a kínoszlopon, félretette saját gondjait és idős anyjáról gondoskodva unokatestvérének, Jánosnak a gondjaira bízta őt. Bár Jánosnak fontos apostoli teendői voltak, „ettől az órától fogva” befogadta Jézus anyját az otthonába (János 19:26, 27).

A szülők iránti tisztelet tehát keresztényi kötelesség és kiváltság (Efézus 6:2). Nem szabad eltaszítani a szülőt csak azért, mert megöregedett vagy mert különleges ápolásra szorul (Példabeszédek 23:22). A Biblia a továbbiakban azt parancsolja, hogy tiszteljük az időseket bölcsességükért és tapasztalataikért (3Mózes 19:32; Példabeszédek 16:31). Maga Jehova is kedvesen bánik az idősebbekkel és felhasználja őket szolgálatában! (Vö. Jóel 2:28; Cselekedetek 2:17.)

’Nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz’

Mindezekre való tekintettel bizonyára jobban meg tudod érteni, miért hívták meg a szüleid nagyszüleidet, hogy lakjanak veletek. Kezdetben kétségtelenül megpróbáltál bizakodó vagy legalábbis elfogulatlan lenni mindennel szemben. Tudtad, hogy szükség van némi változtatásra — sőt még áldozathozatalra is. De mivel mindig is jóban voltál a nagyszüleiddel, úgy gondoltad, hogy ez a jó kapcsolat ezután is fennmarad. Most viszont, hogy ideköltöztek, sokkal nehezebbnek tűnik a helyzet, mint ahogyan azt elképzelted.

Ebben nincs semmi szokatlan. Sok országban rendszerint három nemzedék — a nagyszülők, a szülők és a gyermekek — él együtt egy fedél alatt. A beteg vagy magatehetetlen szülőkkel való törődés hozzátartozik a kultúrájukhoz és nem tekintik súlyos tehernek. De a nyugati országokban, ahol a családok általában külön otthonokban laknak, az idősekkel való összeköltözés gyakran nagy törést hoz a család életébe. Ezért nyugodj meg: nem te vagy az első, akinek felbolydult az élete. Megeshet, hogy a szüleidnek és a nagyszüleidnek nagyobb megpróbáltatást jelent ez a helyzet, mint neked.

A szüleidre nehezedő nyomás

Vedd szemügyre először is szüleidet. Véleményed szerint hogyan éreznéd magad, ha látnod kellene szüleid megöregedését és végignéznéd testi, értelmi és érzelmi leépülésüket? Hogyan érintene téged, ha azok, akik eddig eltartottak, most hirtelen nem tudnák többé ellátni önmagukat? Nem lenne fájdalmas és szívfacsaró érzés számodra? Akkor el tudod képzelni, miként éreznek a szüleid, amikor ezt az ő szüleik esetében látják. Érthető módon időnként talán szomorúnak vagy feszültnek látszanak.

Talán a szüleid is úgy vélik, hogy nem mindig könnyű a nagyszüleiddel kijönni. Az idősek gyakran úgy kezelik felnőtt gyermekeiket, mint a kisgyermekeket. (Más szóval, talán te vagy a házban az egyetlen, akinek megparancsolhatják, hogy ’maradj csendben!’) Vannak idősek, akik szeretnek panaszkodni az ellátásukra, olykor még a kötelességtudó gyermekeiket is hanyagsággal vádolják. Egyesek szeretik hangoztatni véleményüket a gyermeknevelés kérdésében, azzal vádolva a felnőtt gyermekeiket, hogy túl engedékenyek vagy túl szigorúak gyermekeikhez. Szüleid valószínűleg tisztában vannak azzal is, hogy a nagyszüleid igazában nem akarnak rosszat, és nem akarnak kegyetlenek lenni. De miután a szüleid sok mindenről lemondtak az érdekükben, talán neheztelve fogadják bírálgatásukat. És ha nem valami szeretetteljesen vagy türelmesen beszéltek a nagyszüleiddel, talán bűntudatot éreznek és haragszanak magukra.

Előfordulhat, hogy a szüleid sem örülnek az életmódjukban bekövetkezett kényszerű változásoknak. Lehet, hogy a családi költségvetés is alig fedezi a kiadásokat. Ha mindkét szülő dolgozik, a gondozással és ápolással együttjáró gondok kimerítik őket és kifáradnak. Esetleg kénytelenek lemondani bizonyos kikapcsolódási vagy szórakozási lehetőségről, amelyet korábban megengedhettek maguknak. És akkor még nem is beszéltünk a házastársi feszültségről, amely mindebből támadhat, különösen akkor, ha az egyik szülő úgy érzi, hogy méltánytalanul nagyobb terhet cipel, mint a másik.

A nagyszülők helyzete

Persze a nagyszülőknek sem könnyebb a helyzete. A Biblia ’nemszeretem napoknak’ nevezi az idős kort (Prédikátor 12:1–7; [12:3–9, Károli]). Valóban nem valami jó dolog látni saját egészségük tönkremenését, s ehhez még tegyük hozzá, milyen stresszhatást jelent, hogy hirtelen egy új környezetben találják magukat. A legtöbb idős ember jobban szereti az egyedüllétet és a függetlenséget. A The Intimate Environment című könyv így idézi két szakértő véleményét: „A legtöbb idős ember vágyik gyermekei szeretetére és figyelmességére, de nem feltétlenül az anyagi támogatás, a lakás vagy egyéb jótékonysági gesztus érdekli őket. Egyesek jobban szeretik, ha ők tehetnek valamit gyermekeikért vagy unokáikért, mintsem hogy értük tegyenek valamit.”

Roppant nehéz elviselni nagyszüleidnek a függetlenségük elvesztését — hozzászokni ahhoz, hogy most ők szorulnak azokra, akik valamikor tőlük függtek. Ne lepődj meg tehát, ha olykor kicsit nehéz velük bánni. És mivel sok éven át élvezték az otthonukat — s a békét és a csendet —, talán nehéz elviselniük a kirobbanó életkedvű tizenéveseket. A hangos zene és beszélgetés is idegesítheti őket.

Egy valami nyilvánvaló: mindenki számára kihívás az új helyzet elfogadása. De más keresztény családok is hasonló nehézségekkel néznek szembe, és sikeresen felülkerekednek a bajokon. (Vö. 1Péter 5:9.) A kulcsmegoldás az, hogy intenzíven törekedj megteremni a ’szellem gyümölcseit’ és ’az új egyéniséget’ kialakítani! (Galátzia 5:22, 23; Efézus 4:24; Kolossé 3:13, 14). A családi széthúzás helyett inkább a családi összébb húzódásra kell törekedni. A következő számunkban arra térünk ki, miképpen lehet ezt megvalósítani.

[Lábjegyzet]

[Kép a 20. oldalon]

A nagyszüleitekkel való összeköltözködés a saját szoba meghittségének elvesztését jelentheti