Fiatalok kérdezik:

Hogyan illeszkedhetek bele abba az új helyzetbe, hogy velünk laknak a nagyszüleim?

ÁLTALÁBAN jól kijössz a nagyszüleiddel. A velük töltött idő örömteli, különleges. Most azonban összeköltöztek a családoddal.

Amikor a nagyszülők odaköltöznek, az alkalmazkodást kíván minden érintett egyén részéről.a Mindannyiuknak alkalmazkodni kell egymáshoz. A helyzet azonban korántsem reménytelen. A bibliai alapelvek alkalmazása által segíthetsz a családodnak öszszébb húzódni, nem pedig széthúzódni.

A szeretet ereje

A családi feszültségek csökkentésének egyik módja az 1Korinthus 16:14-ben leírt alapelv alkalmazása: „Minden dolgotokat szeretettel végezzétek!” A keresztény szeretet „sok vétket elfedez” (1Péter 4:8). És amint a Family Relations című lap egyik tanulmánya rámutatott, az idősebb rokonok iránt tanúsított valódi szeretetnek és ragaszkodásnak gyakorlati értéke van; csökkenti a gondoskodásból származó feszültségeket és megterheléseket.

Sajnos nem minden fiatal érez ilyen ragaszkodást a nagyszülei iránt. Néhányan megvetéssel tekintenek rájuk, mint akik öregek és hasznavehetetlenek. A keresztény fiatalok azonban nem így tekintenek az idősekre. Ők emlékeznek a Példabeszédek 20:29 szavaira: „Az idősebb férfiak ékessége az ősz hajuk.” Igen, nagyszüleid érettséggel és tapasztalattal rendelkeznek. Ők a tanács és vezetés kitűnő forrásai lehetnek, különösen ha keresztények. És mint a legtöbb nagyszülő, ők valószínűleg sokkal mélységesebben törődnek veled, mint ahogy azt te fel tudod fogni (Példabeszédek 17:6).

Ha rokonaid eddig nem álltak a legközelebb hozzád, miért ne próbálnál változtatni ezen? Egy tizenéves lány úgy határozott, hogy tesz egy barátságos gesztust. Így emlékszik vissza: „Vásároltam a nagymamámnak egy pár olyan színű zoknit, amiről tudtam, hogy tetszeni fog neki. Bárki ment hozzá látogatóba, mindenkinek megmutatta azokat a zoknikat!” Te is megpróbálhatsz néhány percet mindennap arra szánni, hogy beszélgess velük. Vagy felajánlhatod nekik, hogy elvégzel valamilyen megbízatást. Ha így teszel, ezzel sokat tehetsz azért, hogy közelebb kerülj hozzájuk.

Igaz, a körülmények mindenkinek próbára tehetik a szeretetét. Nehéz lehet az időseknek az új környezethez igazodni. Talán betegek és nincsenek mindig a legjobb hangulatban. S ha esetleg némi kiigazítást kell véghezvinned az életmódodban — talán még áldozatokat is kell hoznod —, gondolj arra, hogy ez a nagyszüleid számára sem kellemes. Ezek valóban „vészterhes napok” számukra (Prédikátor 12:1 [12:3, Károli]). Értékeld, hogy ők gondoskodtak a szüleidről, amikor azok fiatalok voltak. Isten úgy tekinti a nagyszüleidről való gondoskodásodat, mint ’viszonzandó tartozást’ és mint az iránta való önátadásotok kifejezését (1Timótheus 5:4; Jakab 1:27).

A megegyezés művészete

A nehézségeket általában el lehet kerülni, ha önzetlen figyelmességet tanúsítasz nagyszüleid iránt (Filippi 2:4). Például, ha elmédben tartod, hogy az idősek általában nagyon érzékenyek a zajra; a hangos zene zavarhatja őket (Prédikátor 12:4 [12:6, Károli]). Az is zavarhatja őket, ha zajt csapsz, amikor a barátaid vannak nálad. Az ilyen esetek könnyen adhatnak okot a veszekedésre. A Biblia azonban arra emlékeztet minket, hogy „a felülről jövő bölcsesség . . . békeszerető, ésszerű” (Jakab 3:17).

Egy békeszerető egyén előmozdítja a békét. Hajlandó különleges erőfeszítést tenni — még személyes kényelme árán is —, hogy megőrizze a másokhoz fűződő jó kapcsolatait. Egy békeszerető ember azonkívül nem ragaszkodik mindig a saját útjához, hanem hajlandó engedni mások nézőpontjának. E gondolatokat az elmédben tartva próbálj higgadtan közeledni nagyszüleidhez. Ahelyett hogy a „jogaidat” követelnéd, próbálj kompromisszumokat kidolgozni.

Barátaid talán aznap látogathatnának meg téged, amikor a nagyszüleid bevásárolni mennek. Vagy türelmesebben viselnék a zajokat, ha a barátaid egy korábbi időpontban látogatnának meg téged. Természetesen nem mindig lehet megegyezésre jutni és jobb lenne az ő kedvükre tenni. Talán egy másik helyen fogadhatnád a barátaidat, vagy feltehetnéd a fejhallgatót, ha zenét akarsz hallgatni. Kellemetlen ez? Kétségtelen. De ha így teszel, segítesz fenntartani a békét.

A megegyezésre való készség hasznosnak is bizonyulhat, ha a nagyszüleidnek olyan szokásai vannak, amelyek zavarnak téged. Például, talán úgy tűnik, hogy nem tisztelik a magánéletedet. Esetleg beszélgetni akarnak veled, amikor a házi feladatod végzésével vagy elfoglalva. Ahelyett hogy kijönnél sodrodból, gondolj arra, hogy ők valószínűleg kicsit magányosak és egyszerűen csak a társaságodra vágynak. Ha elszigeteled magad vagy semmibe veszed őket, az csak súlyosbítja a helyzetet és az irántuk való tisztelet hiányát mutatja (Példabeszédek 18:1). A 19 éves Chris kidolgozott egy kompromisszumot. Azt mondja: „Én kezdeményezem a beszélgetést a nagymamámmal egy mindkettőnk számára megfelelő időben.”

Őrizd meg az egyensúlyt!

Mi a helyzet akkor, ha a nagyszüleid sok személyes figyelmet és törődést igényelnek? Nagyszüleid szeretete nem azt jelenti, hogy neked egyedül kell eleget tenned e felelősségnek. A Bibliából az derül ki, hogy az ilyen kötelességeket meg kell osztani a keresztény ’gyermekek és unokák’ között (1Timótheus 5:4). Ezért hát elsősorban a szüleid felelősek ebben a tekintetben és ők határozhatják meg, mi lenne a méltányos munkamegosztás. Azonkívül az 1Péter 1:13 arra sürgeti a keresztényeket, hogy ’teljesen őrizzék meg józanságukat’, vagy ahogy ennek a versnek a lábjegyzete [ÚV.] mondja: „őrizzétek meg az egyensúlyt”. Ha túl nagy részt vállalsz a munkából, az kimeríthet téged és hosszútávon a neheztelést táplálja.

A keresztényi egyensúly segíteni fog abban, hogy megküzdj a saját és a családtagjaid korlátaival. Igaz, mindenkinek különleges erőfeszítéseket kell tennie, hogy kinyilvánítsa ’Isten szellemének gyümölcsét’ (Galata 5:22, 23). A családtagok azonban a legjobb szándék ellenére is elveszíthetik türelmüket. Ne keseredj el, hanem fogadd el azt a tényt, hogy „mindannyian sokszor megbotlunk. Aki szóban nem botlik meg, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni” (Jakab 3:2). Az időnkénti családi súrlódás nem ad okot a komoly aggodalomra.

Bizalmas beszélgetés

Sok jót tehetsz, ha egyszerűen beszélsz a szüleiddel. „Tervek hiúsulnak meg ott, ahol nincs bizalmas megbeszélés” (Példabeszédek 15:22). Feszültséget és ingerlékenységet érzel amiatt, hogy nincs többé saját szobád? Aggódsz, mert úgy gondolod, hogy méltánytalanul nagy terhet viselsz azzal, hogy törődsz a nagyszüleiddel? Ne duzzogj és ne hangolódj le, inkább beszéld meg a szüleiddel, hogyan érzel.

Természetesen a szüleid is nyomás alatt lehetnek, és talán nincs erejük ahhoz, hogy változtassanak a dolgokon. Találj hát megfelelő időt, hogy nyugodtan, nem követelődző hangnemben beszéld meg velük, mi okoz neked gondot (Példabeszédek 15:23). Légy őszinte és egyértelműen határozd meg a téged zavaró dolgokat (Efézus 4:25). Ha egyszer a dolgok napvilágra jönnek, talán megértő fülekre találsz. S még az is lehetséges, hogy megtalálják a megoldást.

Talán van a házban egy olyan terület, amit a rendelkezésedre bocsáthatnak, amikor félre akarsz vonulni, hogy olvass vagy tanulj. Vagy több házimunkát meg lehetne osztani, ha fivéreid és nővéreid vannak. Az egyik családban úgy döntöttek, hogy a tizenéves fiú olvasni fog a nagymamájának — olyasmit, ami mindkettőjüket érdekli, és amit mindig alig vártak már. Két nővére azzal volt megbízva, hogy segítsen öltözködni és mosakodni a nagymamának.

Jutalommal járó tapasztalat

Nem kétséges, hogy ha nagyszüleid nálatok élnek, az új élményt jelenthet az életben — számukra és számodra is. De ha mindenki türelmet, szeretetet és hajlandóságot mutat a megegyezésre, az nagy jutalommal járó tapasztalatnak bizonyulhat. Lehetőséged nyílhat arra, hogy szívélyes, szerető köteléket alakíts ki két bölcs és tapasztalt egyénnel, akik valóban törődnek veled. Egy ilyen barátság sokkal kielégítőbbnek bizonyulhat, mint egy rövid életű kapcsolat egy veled egykorú társaddal. És ez segíthet az egyéniséged fejlődésében. Egy fiatal nő, név szerint Beverly ezt mondja: „Úgy tekintem a nagymamámnak nyújtott segítséget, mint lehetőséget arra, hogy megtanuljam azokat az önfeláldozó tulajdonságokat, amelyekre később szükségem lesz az életben.”

Egy Aaron nevű fiatal hasonló felfedezést tett. Azt mondja: „A nagymamámmal eltöltött idő megtanított, hogyan beszélgessek az idősebbekkel a gyülekezetben. Volt, amikor csak köszöntem nekik. Most időt szánok arra, hogy mindegyikükkel beszélgessek néhány percet. Nekem örömet jelent ez! S most úgy tekintek ezekre az idősekre, mint barátaimra.”

Tégy hát többet annál, mint csupán elviseled a helyzetet; tedd azt hasznos tapasztalattá! Idővel talán áldani fogod a napot, amikor a nagyszüleid hozzátok költöztek.

[Lábjegyzet]

[Kép a 19. oldalon]

A barátság, aminek a nagyszüleidhez fűződő kapcsolatban örvendesz, bőséges megelégedéssel járhat