A halál fullánkjának eltávolítása

A HALÁLT legtöbbször természetes és normális dolognak tüntetik fel. Pedig a Biblia szerint nem az. A halál a bűnből eredő ellenség. „Egy ember által jött be a világba a bűn és a bűn által a halál, és ilyenformán a halál minden emberre átterjedt, mert mindannyian vétkeztek” — mondja a Biblia a Róma 5:12-ben.

Mivel Isten nem akarta, hogy az emberek meghaljanak, szeretettel kivezető utat készített. Megengedte, hogy Fia meghaljon értünk, s így gondoskodott a megfelelő váltságdíjról a halálbüntetés elkerülésére (Máté 20:28; 1János 2:2). Isten ígéretet tett egy földi Paradicsomra és egy teljesen új kormányzatra is, amely az egész emberiséget fogja kormányozni. Ez a kormányzat teljesen megszünteti a bűn hatásait és a halált (Lukács 18:30). A Biblia a Jelenések 21:3, 4–ben ezt mondja: „És maga Isten lesz velük. És letöröl szemükről minden könnyet, és halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé. Az előbbi dolgok elmúltak.” De mi lesz azokkal, akik már meghaltak?

Nekik reményük van a feltámadásra — arra a kilátásra, hogy újra élhetnek emberként a paradicsomi földön, tökéletesen egészséges testtel és elmével. Igen, „eljön az óra, amelyben mindazok, akik az emléksírokban vannak, meghallják az ő szavát és előjönnek” (János 5:28, 29). Jézus Krisztus, akit Isten az emberiség visszavásárlására küldött, a továbbiakban erről biztosít bennünket: „Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy aki látja a Fiút és hitet gyakorol benne, örök élete legyen, és én feltámasztom azt az utolsó napon” (János 6:40).

Ez a feltámadási reménység öntött lelket azokba, akik elvesztették szeretett hozzátartozójukat. Tudják, hogy szeretteik csak „halálalvásban” nyugszanak és ezért ’nem szomorkodnak, mint a többiek, akiknek nincs reménységük’ (1Thesszalonika 4:13, Ökumenikus fordítás). Örömmel várják azt az időt, amikor Isten megígért új rendszerében újra találkozhatnak velük. Hisznek tehát a vigaszt és reménységet adó Istenben (Róma 15:4, 13; 2Korinthus 1:3; 2Thessalonika 2:16).

Ezért van az, hogy Jehova Tanúi temetési szertartásai különböznek másokétól. A Tanúk kerülnek minden olyan gyakorlatot, amely ellenkezik Isten Szavával, a Bibliával, hogy ezzel méltónak bizonyuljanak Isten kegyére. Kerülik az olyan szokásokat és díszítéseket, amelyek nem bibliai tanításból eredő felfogásban gyökereznek. Mivel csak az egyedüli igaz Istent, Jehovát imádják, nem hajlandók szinte imádatteljes hódolatban részesíteni az elhunytat. Másrészt nem akarnak a vagyonukkal vagy a társadalmi rangjukkal kérkedni, mivel tudják, hogy ez nem tetszik Istennek (1János 2:16). Temetési szertartásaik egyszerűek és méltóságteljesek; segítenek, hogy megnyugodjon az életben maradottak szíve. A halott emlékére tartott temetési beszédben elmondják a bibliai reménységet. Gyászolnak, de nem viszik túlzásba.

Jehova Tanúi tudják, hogy Isten hamarosan eltávolítja az ’utolsó ellenséget, a halált’ is. Akkor beteljesednek az alább megjövendölt szavak: „Elnyeletett a halál örökre. Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod?” (1Korinthus 15:26, 54, 55).