Az „utolsó ellenség” megsemmisül!

AMIKOR gyermek voltál, talán féltél a sötétségtől. Rémtörténetek, sőt még néhány tündérmese is szorongással tölthetett el. Mennyire megnyugtató volt, amikor édesanyád vagy édesapád égve hagyta a lámpát, míg megpróbáltál álomba szenderülni!

A halál hasonlóképpen megrémít sokakat. Mégsem kellene megrémítenie. Miért? A halál igazi mibenléte miatt.

Ismerd meg ellenséged

Az ókori Izrael bölcs királya, Salamon kijelentette: „az élők tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak” (Prédikátor 9:7). E szerint az Istentől ihletett gondolat szerint, amelyet megtalálhatsz a saját bibliádban, a halál egyszerűen az élet ellentéte. A halottaknak nincs tudatos létük.

A keresztény Pál apostol szemléletes módon a halálra utalva ezt írta: „Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?” Mi az a fullánk, ami halált eredményez? Pál ezt mondja: „A halál fullánkja pedig a bűn” (1Korinthus 15:55, 56; Hóseás 13:14). Miből ered tehát ez a halálos fullánk? Máshol az Írásokban Pál kijelenti: „egy ember által jött be a világra a bűn, és a bűn által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek” (Róma 5:12). Az apostol nem hagy kétséget annak az „egy embernek” a kilétét illetően, amikor ezt mondja: „Ádámban mindnyájan meghalnak” (1Korinthus 15:22). Igen, első ősatyánk, Ádám engedetlensége következtében mindannyian fogékonyak vagyunk a halál fullánkjára (1Mózes 3:1–19).

Ha jó az egészségünk, szerető család és kellemes környezet vesz körül bennünket, egyikünk sem szeretne meghalni. Ahogyan azonban a Biblia rámutat ’az idő és a körülmények’ elrabolhatják az életet tőlünk (Prédikátor 9:11, Újfordítású revideált Biblia, 1991). Valóban nem tudjuk, mi történik holnap az életünkkel (Jakab 4:14). Egy dolog biztos — mindannyian bűnt és halált örököltünk. Éppen ezért halál leselkedik ránk és lecsap, mint egy ellenség.

Hogyan birkózzunk meg egy szeretett személy halálával

A halál ellenségnek számít, különösen akkor, amikor elragadja egy szerettünket. „Neked rosszabb lesz” — mondta egy halálos beteg feleség férjének, amikor fontolóra vette a halál gondolatát. Miért mondhatta ezt? Mivel a Biblia ezt mondja: „Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincs a Seolban [az emberiség közös sírjában], a hová menendő vagy” (Prédikátor 9:12). A halott nem szenved többé. A bánat terhe azonban a túlélő rokonokra és barátokra nehezedik. Lehet valamit tenni ez ellen a szenvedés ellen?

Isten Szavának, a Bibliának oldalai sok vigasztaló szót tartalmaznak. Például az enyhülés egyik biztos forrása, ha a zsoltárokat olvassuk és elmélkedünk rajtuk. Valóban vigasztalóan hatnak az ehhez hasonló szavak: „Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene!” (Zsoltárok 68:20).

A vigasz egy másik forrása a keresztény gyülekezet. Az i. sz. első században Pál apostol ezt írta: „Az özvegyasszonyokat, a kik valóban özvegyek, tiszteld. Ha pedig valamely özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak [akik anyagilag tudnak róla gondoskodni], tanulják meg, hogy első sorban a maguk háza iránt legyenek istenfélők, és adják meg szüleiknek a viszont tartozást; mert ez szép és kedves dolog Isten előtt. Özvegyasszonyul hatvan éven alul levő meg ne választassék; egy férj felesége lett légyen, a kinek jó cselekedetekről bizonysága van; ha gyermeket nevelt, ha vendéglátó volt, ha a szentek lábait mosta, ha a nyomorultakon segített, ha minden jó cselekedetben foglalatos vala” (1Timótheus 5:3, 4, 9, 10). Jehova Tanúi ma hasonlóan segítenek az ilyen hívőtársaikon és vigasztalják őket.

Gyakran a legnagyobb kiigazítani való, amit az elhunyt hozzátartozóinak meg kell tenniük, érzelmi jellegű. „Annyira szerettem a feleségemet — írta egy férfi, aki két évvel azelőtt vesztette el társát. — Ez a legszomorúbb esemény életemben, és úgy érzem, nehéz elviselni.” Az a személy, aki már házasságban élt egy bizonyos ideig, a legbensőségesebb emberi kapcsolatban osztotta meg mással az életét. Ha az egyik házastárs meghal, a túlélő társ természetesen nagy veszteséget érez. Kihez fordulhat az ilyen ember segítségért?

Ilyen körülmények között a jó keresztények társasága építő lehet. „Minden időben szeret, a ki igaz barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére” (Példabeszédek 17:17). Egy özvegyasszonynak vagy özvegyembernek segítségre van szüksége — olyan társakra, akik igazi segítséget nyújtanak. A bölcs barátok arra buzdítják a bánattól sújtott személyt, hogy beszéljen, még akkor is, ha ettől könnyekre fakad. Talán egy olyan keresztény, aki már átélte társa elvesztésének szívreható fájdalmát, fel tudja ajánlani kedves segítségét. „Beszéljetek vigasztalóan a lehangolt lelkekhez” — tanácsolja a Biblia (1Thessalonika 5:14, NW). De ne feledd, hogy az özvegyasszonyoknak és az özvegyembereknek hiányzik a házastársuk. Éppen ezért az elhunyt hozzátartozójának csak olyan körülmények között kellene másokkal bizalmasan beszélgetnie, amely körülmények között mindegyikük meg tudja őrizni a tiszta viselkedését (1Péter 2:12).

A halál okozta fájdalom legjobb ellenszere az, ha elfoglaltak vagyunk mások megsegítésében — meglehetősen nagy kihívás ez azok számára, akik úgy vélik, hogy éppen ők azok, akik segítségre szorulnak! Itt játszik szerepet az önzetlenség. Ha önzetlenül teszünk meg dolgokat másokért, ez segít száműzni a szomorúságot és a bánatot, hiszen Jézus ezt mondta: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (Cselekedetek 20:35, Katolikus fordítás).

Győzelem a halál felett

A méhcsípés nagyon fájdalmas lehet, sőt még végzetes is. Általában azonban, ha kiszeded a rovar bőrödbe beágyazódott fullánkját, az segít abban, hogy enyhülést érezz. De milyen kilátások enyhítik a halált okozó fullánkot?

Pál, miután elmagyarázta, hogy a bűn a halált okozó fullánk, felkiáltott: „legyen hála Istennek, mert ő győzelemre segít minket, Jézus Krisztus, a mi Urunk által” (1Korinthus 15:57, K. f.). Hogyan kapcsolódik a halál felett aratott győzelem Krisztushoz? Jézus rámutatott, hogy ez így van, amikor önmagáról ezt mondta: „az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért” (Máté 20:28). Igen, azok számára, akik hitet gyakorolnak Isten fiában, Jézus Krisztusban és a váltságáldozatban, melyről Jehova gondoskodott rajta keresztül, az Ádámtól örökölt halál nem a végleges nemlét állapotával végződik (János 3:16).

Jézus szavai valóban bátorítóak: „eljő az óra, a melyben mindazok, a kik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát, és kijőnek; a kik a jót cselekedték, az élet feltámadására; a kik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására” (János 5:28, 29).

Évszázadokkal ezelőtt Isten prófétája, Ésaiás megjövendölte: „Elveszti [Jehova Isten] a halált örökre, és letörli az Úr Isten a könyhullatást minden orczáról” (Ésaiás 25:8). A Biblia a Jelenések 21:4-ben szintén ezt a csodálatos kilátást mutatja be: „Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” A halálalvásba merültekkel kapcsolatos ezen bibliai reménységtől megerősítve az elhunytak hozzátartozóinak nem kell ’bánkódniuk, mint a többieknek, akiknek nincsen reménységök’ (1Thessalonika 4:13).

Próbáld meg elképzelni, mit tartogat Isten az emberiség számára, amint az feltárul a Bibliában. A küszöbönálló „nagy nyomorúság” a jelenlegi gonosz rendszer végzetét jelenti (Jelenések 7:14). A hamis vallás gyakorlói életük végéhez érnek. A kapzsi politikai és gazdasági elemek, amelyek hozzájárulnak az éhínséghez és a háborúhoz, eltűnnek. Jézus ezt követően a mélységbe veti Sátánt, az Ördögöt, aki olyan sok embernek a halálát okozta. Ezután Krisztus megkezdi Milleniumi Uralmát, amely alatt felhasználja váltságáldozatának értékét az emberiség számára. A halottak visszatérnek a reménylett feltámadásban, és Isten Szavának világossága oly ragyogóan fénylik, hogy a halállal, az emberiség ellenségével kapcsolatos babonás nézetek nem léteznek többé. Akkor mindazoknak, akik élnek, megvan a lehetőségük, hogy megtanulják Isten útjait, és alkalmazkodjanak igazságos irányadó mértékeihez (Példabeszédek 4:18; Cselekedetek 24:15; Zsidók 2:14, 15; Jelenések 18:4–8; 19:19–21; 20:1–3).

„Aztán a vég — mondja Pál —, mikor [Krisztus Jézus] átadja az országot az Istennek és Atyának . . . Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti. Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál” (1Korinthus 15:24–26). Mindenféle fogyatékosság, amely Ádám bűnének eredménye, eltűnik. Egy utolsó próbára kerül sor, és az Istent szeretők keresztüljutnak rajta hűségben (Jelenések 20:4–10). Visszakapva a tökéletességet, ezek az engedelmes emberek nem csupán hetven esztendőt, vagy mennél feljebb 110 esztendőt élnek, hanem örökké. Micsoda ajándék ez Istentől, az ő szeretett Fián keresztül! (Róma 6:23).

Nos tehát, mennyi ideig élhetsz? Életidődet meghosszabbíthatod az örökkévalóságig. Ha e világ „végső idejében” élsz, mint ahogy abban is élsz, lehet, hogy sosem kell meghalnod (Dániel 12:4; János 11:25, 26; 17:3). Ha Isten akaratát cselekszed, akkor talán egyenesen Isten megígért új világába kerülsz (2Péter 3:13).

Ha azonban már igencsak előrehaladott korú vagy, akkor reálisan számolnod kell a halál lehetőségével. Kétségtelen, hogy a feltámadás reménye örömet szerez. De talán szeretnéd tudni, Jehova hogyan rendezi majd a családi életet a dolgoknak ebben az új rendszerében. Ne engedd, hogy ilyen dolgok nyugtalanítsanak, mivel Jehova a maradandó boldogságát keresi azoknak, akik örökké hűségesek hozzá.

Amint Sátán gonosz rendszerének ezen kritikus „utolsó napjai” gyorsan előrehaladnak, ne engedd, hogy a haláltól való félelem elrabolja tőled azt a kiváltságot, hogy már most szolgálhatod Jehovát (2Timótheus 3:1). Ha elveszted a halál miatt szerettedet, vigasztald magad azzal, hogy hatalma átmeneti természetű (Jelenések 20:13, 14). Bízzál a feltámadás reménységében. Akkor, akár a nagy nyomorúság túlélőjeként, akár a feltámadás által nyersz belépést az új világba, légy bizonyos az ihletett biztosíték felől, hogy a halál, az utolsó ellenség megsemmisül (Jelenések 7:9, 14).

[Kép az 5. oldalon]

A jó keresztény társaság szellemileg építheti az elhunyt hozzátartozóját

[Kép a 7. oldalon]

Ha elfoglalt vagy mások megsegítésében, ez enyhít a fájdalmon, amelyet szeretted halála okoz