Mennyire súlyos az AIDS-helyzet Afrikában?
Az Ébredjetek! afrikai tudósítójától
VALÓSZÍNŰLEG hallottad a jóslatokat. Hátborzongatóak. Az afrikai kontinensen milliók kapják meg az AIDS-et. Az emberi immunrendszer összeomlik és a szervezet védtelenné válik a rettenetes betegségek támadásaival szemben. Miként a bubópestis járvány esetében, amely a XIV. században dúlt Európában, hasonló példátlan méretű pusztulásnak és elhalálozásnak leszünk a tanúi.
Aztán egy kis ’szélcsend’ következett. A tömegtájékoztatási eszközök elteltek az effajta hírekkel és a közvélemény is belefáradt a szenzációnak számító, végítéletet sejtető jóslásokba. Valóban ennyire kilátástalan lenne a helyzet? Voltaképpen mekkora mértékű az AIDS-járvány Afrikában?
„Senki sem tudja, hányan lesznek a jövőben még AIDS-esek” — mondja dr. Andre Spier AIDS-kutató. De nem túl optimista. „Számuk tekintélyes lesz és az egész társadalomra nézve igen pusztítólag hat majd.” 1988-ban egy stockholmi nemzetközi AIDS-konferencián dr. Lars Kallings is megjósolta, hogy „ez a szám néhány éven belül . . . ijesztően magas lesz”.
Immár több mint „néhány év” eltelt a jóslata óta. E jóslatok zöme most ijesztő valóságot öltött. A statisztikai adatokból ma már tényleges elhalálozási számadatok lettek. És a legrosszabb még hátra van.
A halottak és a haldoklók
A halál és a nyomában járó pusztulás nagy rendeket vág a szub-szaharai afrikai országok lakosságában. „Bizonyos városközpontokban — mondja a Nature tudományos folyóiratban nemrég megjelent egyik beszámoló — az AIDS áll az első helyen a felnőttek halálozási okainak sorában, és a csecsemőhalandóságnak is ez az egyik fő oka.” Az egyik afrikai városban a papok igen szorongatott helyzetbe kerültek — nem győzik temetni az AIDS-ben meghaltakat.
A Brit Nemzetközösség Hararéban (Zimbabwe) összegyűlt kormányfői 1991 októberében rosszat sejtető jelentést kaptak kézhez az afrikai AIDS-helyzetről. Ebből kiderült, hogy egyes afrikai országokban az összes kórházi ágy 50—80 százalékán jelenleg AIDS-betegek feküsznek. Ugandáról, erről a súlyosan érintett országról dr. Stan Houston AIDS-szakértő elmondta, hogy az AIDS-nek szerte Ugandában már több halálos áldozata van, mint ahányan a polgárháború utóbbi 15 évében pusztultak el ebben az országban.
Ugyanilyen riasztó megállapítást tettek az elefántcsontparti Abidjan város orvosai és tudósai. Néhány hónapos időszakon át megvizsgálták a város két legnagyobb hullaházában a holttesteket. Az eredmény? A Science folyóirat, amelyben a beszámoló megjelent, feltárta, hogy Abidjan felnőtt férfilakosságánál a „legfőbb halálozási ok” az AIDS volt. Az újság hozzáfűzi, hogy az idézett számok „valószínűleg alábecsülik azoknak a valóságos számát, akik HIV-[humán immunelégtelenséget okozó vírus] fertőzésben haltak meg”.
Még a WHO (Egészségügyi Világszervezet) is, amely világszerte figyelemmel kíséri e betegség terjedését, egyetért abban, hogy ez csak a jéghegy csúcsa. A New Scientist újság szerint a WHO „meg van győződve arról, hogy Kelet- és Közép-Afrika sok országából az AIDS-es eseteknek csak mintegy 10 százalékát jelentik . . . A jelentés azért pontatlan és azért nem teljes, mert maga a betegségellenőrzés is kezdetleges”.
A lappangó fertőzés
Az AIDS esetében a betegség teljes kialakulását jelző tényleges fizikai tüneteket megelőző hosszú lappangási idő a legborzasztóbb. Előfordulhat, hogy a vírushordozó akár 10 évig is hordozza szervezetében a halálos HIV-vírust. Az illető talán egészségesnek látszik és jól érzi magát. Hacsak nem megy el AIDS-szűrésre, egészen addig nem tud halálos betegségéről, míg a tünetek meg nem jelennek! A lakosságnak ez a látszólag egészséges, ugyanakkor fertőzött rétege tudtán kívül terjeszti az AIDS-et.
A HIV-fertőzést kimutató vizsgálatokból kiderül, milyen széles körben terjed e halálos kór Afrikában. Az African Affairs című újság például kimutatja, hogy a „Viktória-tó környéki sűrűn lakott területeken . . . [a HIV] nagyon gyakori . . . a felnőtt lakosság fertőzöttsége 10—18 százalék, amit alacsonynak vagy átlagosnak tartanak ahhoz képest, hogy a nagyszámú szexuális partnerkapcsolatot fenntartók körében ez az arány 67 százalék.” A Nature című újság becslése szerint „az átlag felnőtt lakosság körében 1984 óta folyton emelkedik a fertőzés száma, s ez a legsúlyosabban fertőzött városokban eléri a 20—30 százalékot”. Gondolj csak bele — a felnőtt lakosság csaknem egyharmadát tíz éven belül utoléri a halálos ítélet!
Azok a kormányok és vezetők, akik egykor nem akarták nyilvánosságra hozni az AIDS terjedésének mértékét, most végre ráébrednek a járvány teljes borzalmára. Egy volt afrikai elnök csak akkor adta beleegyezését az AIDS elleni harchoz, miután a fia is belehalt e betegségbe. Egy másik kormányfő nemrég arra hívta fel a figyelmet, hogy országában 500 000 a HIV-fertőzött személy. Ezek többsége nem tudta, hogy halálos beteg, és e csapást tovább terjesztette válogatás nélküli szexuális élete révén.
„Mondjátok el nekik, mi történt itt!”
Ahogy a HIV-vírussal fertőzött emberek száma állandóan emelkedik, azok száma is drámaian növekszik, akik a betegség súlyosabb szakaszába lépnek és végül meghalnak. A betegség nyomában kimondhatatlan szenvedés és bánat jár. Az AIDS-sújtotta ugandai—tanzániai határon is ez esett meg az 59 éves Khamluával. 1987 óta 11 gyermekét és unokáját temette el — valamennyien AIDS-ben haltak meg. „Kürtöljétek világgá a fájdalmamat — mondja sírva, a csapás súlya alatt roskadva. — Mondjátok el nekik, mi történt itt!”
Az AIDS terjedésének módjaira való tekintettel, ami Khamluával történt Afrikában, ugyanúgy megtörténhet mással is a világ bármely részén. ’De — kérdezhetnéd — miért éppen Afrika viseli e sok nyomorúság és szenvedés legnagyobb részét?’
[Oldalidézet a 3. oldalon]
Egyes fejlődő országokban „1993-ra az AIDS lesz a legfőbb halálozási ok” (The World Today, Anglia).