Az elragadóan kedves kuszkusz
Az Ébredjetek! ausztráliai tudósítójától
NAGY, ártatlanságot sugárzó fényes szemekkel bámult ránk az elragadóan kedves kis teremtmény, amely láthatóan nem szokta meg, hogy a figyelem központjába kerüljön. Kerekded ábrázatának szembetűnő jellegzetességei a bundában megbújó fülek és a kiemelkedő orr. Ez a különös, csupasz farkú, sárga-fehér szőrcsomó a kuszkusz volt.
Amikor megközelítjük, hogy jobban megnézhessük, magasabb helyre húzódik vissza a fákon, mind a négy lábával és olykor a farkával ragadja meg az ágakat, hogy elvonuljon fennkölt magányába.
A koala unokatestvére
A kuszkusz azoknak a különös állatoknak az egyike, melyek kizárólag Új-Guinea szigetén, Ausztrália északi felén és a körülötte elterülő szigeteken élnek. Noha nem olyan közismert, mint híres unokatestvére, a koala, számos dologban hasonlítanak egymásra. Miként a koala, a kuszkusz is erszényes, ami azt jelenti, hogy a szülés után kicsinyeit — melyek száma kettő és négy között mozog — egy zsebben hordozza és gondozza. A kuszkusz is félénk, lassú mozgású, fán élő állat. Mindennapos megszokott tevékenysége alvást, alvást és még több alvást foglal magában. A napot a fa tetején, az ágak tövébe beékelődve tölti el, miközben rózsaszínű farka fordított kérdőjelként lóg alá a magasból, és semmi hajlandóságot sem mutat arra, hogy lent tegyen-vegyen valamit. Éjjeli állat lévén, éjszaka tevékenyebbé válik.
A kuszkusz természetes tápláléka főleg falevelekből, rügyekből, lágy héjú gyümölcsökből, valamint apró madarakból és rovarokból tevődik össze. Tudományos neve: Phalanger, ami azt jelenti: „ujjas”. Láttunk egy kuszkuszt, amint terjedelmes hátsó felén kuporogva finom mozdulatokkal hámozott egy banánt és úgy nyalogatta azt, ahogyan mi a fagylaltot a tölcsérből.
Egy rokonszenves otthoni kedvenc
A kuszkusz talán tanulékony természete miatt vált nagyon népszerű otthoni kedvenccé. Tagadhatatlan, hogy rokonszenves teremtés. Mindenekelőtt a színösszeállítása miatt. A bundájának némely része sárgásfehér, vörösesbarna, vagy a szürke különböző árnyalataitól kezdve majdnem a szinte teljes feketéig terjedhet. Némelyek foltosak, míg másoknak egy sötét csík fut végig a hátán. Gyapjas, kerekded külseje, állandó kíváncsi nézése, lassú, megfontolt mozdulatai — mindezek együttvéve teszik a kuszkuszt rokonszenves otthoni kedvenccé.
Ha mindig emlékezetben tartod, hogy a kuszkusznak karomszerű körmei vannak, még dajkálhatod is őt, akár egy macskát. A kuszkusz körölbelül 60 cm hosszúra nőhet, nem számítva ehhez a mintegy 30 cm hosszú farkát. A farok végén nincsen szőr, és érdes pikkelyek borítják, amelyek egy finoman szemcsézett csiszolópapír látványát és érzetét keltik — ez segítséget jelent a kapaszkodásnál.
Szórakoztató látvány volt számunkra az a mutatvány, amelyben egy kuszkusz bemutatta, hogyan eszik meg egy cső kukoricát. Mindkét mancsával megfogta, kirágott belőle hosszában egy sor szemet, és mielőtt hozzáfogott volna a következő sorhoz, gondosan végigszagolgatta a befejezettet, hogy meggyőződjön arról, nem maradt-e ki egy szem véletlenül. Amikor teljesen befejezte, tisztára nyalogatta a mancsait, majd jóllakottan és elégedetten elnyúlt egy vastag faágon.
A kuszkusznak az emberen kívül nincsen sok ellensége. A bennszülöttek a húsáért és gyönyörű bundájáért vadásszák ezt az állatot; a bundából gallérokat és sapkákat készítenek. Napjainkban az ember — területrendezéssel, bányászattal, turizmussal és más tevékenységekkel — megzavarta a kuszkusz természetes környezetét, az esőerdők világát, súlyosan veszélyeztetve az állat fennmaradását. Ez is újabb példa arra, hogy az ember tönkreteszi azt, amit Isten a gondjaira bízott (1Mózes 1:26; Jelenések 11:18).