A felfedezés új korszaka

Az Ébredjetek! egyik cikkírójától

LÁTTAD-E már a tévében, miként indítanak el egy űrrepülőgépet a magasba? Biztosan érdekelt, mekkorák lehetnek a gyorsítórakéták? És mennyi a hasznos tér az asztronauták számára az űrrepülőgépben? Nekem lehetőségem nyílt mindezt személyesen megtekinteni, amikor nemrég ellátogattam az amerikai Cape Canaveral űrbázisra, más néven a floridai Kennedy Űrközpontba.

Miután láttam a tévében különféle űreszközök világűrbe juttatását, és azt is izgalommal néztem végig, miként szállt fel az első Apollo-űrhajó a Holdra 1969-ben, érthetően igazi élmény volt eljutni e tevékenység központjába, amely alig egyórányi autózásra van Orlandótól keletre. Amint behajtottunk a parkolóba, már távolból megpillantottam azokat a kiállított rakétákat, amelyek a múltban embereket és űreszközöket juttattak az űrbe. És ott, a Rakéta-kerthez közeli felszállópályán parkolva, láthatók voltak a Föld körüli pályán használatos űrrepülőgépek és űrhajók eredeti méretű hasonmásai. Ezt Ambassadornak nevezik, és bár csak másolat, de impozáns látványt nyújt és méltó a lefényképezésre. A farkmagassága 17 méter, a szárny fesztávolsága pedig 24 méter.

Tavaly november 22-én, pénteken kíváncsian közeledtem a kilövőállomáshoz, különösen ahhoz, ahonnan az Atlantis űrrepülőgépet akarták indítani november 24-én, vasárnap. Több kilövőállomás is van, de ezek néhány mérföldnyi távolságra helyezkednek el a kiállítási területtől. Így hát én is felszálltam arra a buszra, amely elvitt bennünket a központi rakétaépülethez és a rakétaberendezések központjához.

Először annál az épületnél álltunk meg, ahol az űrlegénység kiképzése folyik. Itt láttuk a különféle üzemi és hajtóegységek és holdkompok pontos másolatait, amelyeket 1969-ben a történelmi holdraszállásnál alkalmaztak. A holdegység voltaképpen egy ormótlan alakú szerkezet; egyáltalan nem emlékeztetett egy szabványos űrhajó lágy vonalaira és alakjára. Első pillanatra úgy tűnt, mintha az egész valami kocka és gúla alakzatok egyvelege lenne, s mindegyik póklábakon állna. Az egyik lábpár arra szolgált, hogy két ember le tudjon szállni a Holdra.

Az Apollo—15 1971 júliusában szállt le a Holdra, és a két űrhajós, Scott és Irwin lebocsátotta a holdautót, ezt a holdjárművet. Valószínűleg ez a terepjáró holdautó vagy „holddzsip” volt a világ legdrágább autója: 15 millió dollárba került. Akinek kedve támadna beleülni s vezetni, mindössze annyi a teendője, hogy felmegy a Holdra — a holdautó ugyanis ott maradt fent a holdkomp holdraszálló részével együtt! Csak ne felejtsen el friss akkumulátorelemeket magával vinni. Tudniillik a dzsip elemei már régen kimerültek.

Körsétánk következő állomása a VAB (Vehicle Assembly Building, azaz Űrhajó Összeszerelő Épület). Egy űrközpontban mindenesetre hozzá kell szokni az embernek a mozaikszavakhoz — ilyen szavakkal jelölnek mindent. Chris, az Apollo-program egykori mérnöke, akivel később találkoztam, elmondta: „Egyszer egy másik részlegbe helyeztek át, ahol hónapokig sok mindent nem értettem meg, mert ez a rész az enyémtől eltérő mozaikszavakat használt!” Mi a különleges a VAB-ban? A mérete. Ugyanis több mint 160 méter maqas (ez megfelel egy 52 szintes felhőkarcolónak), 158 méter széles és 218 méter hosszú. Térfogatát tekintve feltehetőleg a világ legnagyobb épülete; 3 hektárnyi területen fekszik. Nagyságát az indokolja, hogy a felszálló űreszközöket itt szerelik össze s innen gördítik ki lassú, igazán fáradságos úton a kilövőállásokig. De erről bővebben majd később beszélünk.

Ahogyan ismertették velünk: a VAB olyan nagy, hogy négy Saturn—V rakétát is egy időben kényelmesen össze lehetne benne szerelni. Pedig ezek is 111 méter magas hordozórakéták, amelyeket az Apollo-űrhajó szállítására terveztek. A The Illustrated History of NASA című könyv így magyarázza: „Az összsúly, amelyet magasba emelt, fantasztikus volt: 2900 tonna. De a Saturn—V motorjai, amelyek közel 3500 tonna tolóerőt képesek termelni, játszi könnyedséggel emelték a magasba ezt az óriási súlyt.”

Amikor felnéztem e hatalmas épület tetejére, észrevettem, hogy fent egerészölyvek köröztek, amelyek kihasználják a felfelé áramló levegő erejét. De emlékeztetett arra is, hogy az űrközpont egy óriási nemzeti vadrezervátum közepén terül el, amely több tucat madár-, emlősállat- és csúszómászó fajnak ad otthont. Túránk során elhaladtunk egy két méter belméretű óriási sasfészek mellett is, amely egy fa tetején volt. Egy kicsit odaillőnek éreztük azt, hogy ott, ahol az ember a legnagyobb eredményeket érte el az űrrepülés tekintetében, legyenek sasok is.

Túránk következő állomása az a megfigyelőhely volt, ahonnan a távolból szemügyre vehettünk két kilövőpadot. De a nagy kérdés még mindig megválaszolatlan maradt: Hogyan vontatják ki azokat az óriási rakétákat az 5,5 km-re lévő kilövőpadig? Nos, a valaha látott legnagyobb lánctalpas traktorokkal! Lánctalpas szállítójárműknek nevezik őket, és 6,6 millió kg teher vontatására alkalmasak. E szállítójárművek mindegyike mintegy fél labdarúgópálya nagyságú és 2,7 millió kg a súlya. Persze nem lehet rekordsebességet várni ezektől a monstrumoktól. Teherrel óránként 1,6 km a legnagyobb sebességük, teher nélkül 3,2 km! A teher szállítására szolgáló rakfelület úgy van kiképezve, hogy négy óriási, dupla lánctalpakon mozgó vontatóra nehezedik. A szállítmánynak mind a négy sarkán egy-egy vontató áll. Mindegyik vontató lánctalpa 57, egyenként egy tonna súlyú láncszemből áll.

Ezek után képzeljük el, milyen különleges út szükséges ahhoz, hogy ez a monstrum el tudjon jutni a kilövőpadig. Ennek az útnak el kell bírnia a mozgó rakfelületet és a rajta levő rakéta és űrhajó súlyát.

És mi a helyzet, amikor az űrrepülőgép visszatér a földre? Az űrrepülőgépnek valahol le kell szállnia, és itt Cape Canaveralban ez a „valahol” nem közönséges repülőtéri leszállópálya, mert ez kétszer hosszabb és szélesebb, mint egy átlag repülőtéri kifutópálya. Ez 4600 méter hosszú, további 300 méter túlfutási lehetőséggel mindkét végén. Ha a leszállási feltételek nem kedvezőek, az űrrepülőgépet átirányítják a kaliforniai sivatagban lévő Edwards Légi Támaszpontra, amely több mint 3200 km-re van innen nyugatra.

Az egész létesítmény óriási volta nyomasztó volt. Egy csomó kérdést vetett fel bennünk. Mit sikerült az embernek elérnie az űrkutatással? Milyen haszonnal járt? És mik a távlatai egy bolygóközi utazásnak? Eljut-e az ember valaha a Marsra?