Olvasóink írják
Szerencsejáték. A „Szerencsejáték — vajon megéri?” című cikksorozat (1992. június 8.) nagyszerűen rámutatott a szenvedélyes szerencsejáték következményeire, de a cikk nem kiegyensúlyozott szemléletet tükrözött. Szemléltetésül: A részegség rossz dolog, de önmagában a szeszesital-fogyasztás még nem helytelen. Hasonlóképpen a szerencsejáték sem elítélnivaló tevékenység, ha valaki nem merül bele. Az alkalmi szerencsejátékos nem feltétlenül lusta vagy tisztességtelen haszonra vágyó ember.
J. R., Egyesült Államok
Nem tudunk egyetérteni azzal, hogy az alkalmi szerencsejátékot a mérsékelt alkohol-fogyasztáshoz lehetne hasonlítani. Az utóbbit a Biblia nem ítéli el. Ellenben a Biblia kategórikusan elítéli mind a mohóságot, mind a „Jószerencse istenéhez” való könyörgést (Ésaiás 65:11; 1Korinthus 6:9, 10). Az, aki — akár csak alkalmilag is — szerencsejátékot folytat, kiteheti magát annak a mohó kívánságnak, hogy valamit mások rovására megszerezzen. A tapasztalat azt mutatja, hogy a szenvedélyes szerencsejáték gyakran alkalmi időtöltésként kezdődik. Ezért a keresztények bölcsen kerülik a szerencsejáték minden válfaját. (A kiadók.)
Varázsvesszős vízkutatás. Szeretném hálámat kifejezni a „Varázsvesszős vízkutatás — tudományos vagy okkult?” című ragyogó cikkért (1992. április 22.). Édesapám időnként foglalkozott vízkutatással. Vesszejének minden egyes meghajlása a vízforrás felszín alatti mélységét jelezte lábakban kifejezve. Dél-Amerikai tartózkodásom során szemtanúja voltam hasonló módon végzett vízkutatásnak. Ott a vessző minden egyes meghajlása 1–1 métert jelzett. Mi okozta ezt a hosszmértékben bekövetkező változást? Nyilvánvalóan az, hogy a vízkutatás mögött meghúzódó intelligencia démoni eredetű.
W. B., Egyesült Államok
Idegenek. Hálás vagyok a „Segítsetek! — idegenek vagyunk” című cikksorozatért (1992. május 8.). Három évvel ezelőtt elhatároztam, hogy Japánba költözöm, de képtelen voltam rá. Mégis mindig az volt az érzésem, hogy jobb lett volna, ha elmentem volna. Cikketek elolvasása után rádöbbentem, hogy nem voltam kellően felkészülve az útra, mivel sem a nyelvet, sem az ottani kultúrát nem ismertem.
D. G. A., Brazília
A cikk emlékeztetett saját tapasztalatomra. Bár az Egyesült Államokban születtem, néhány évvel ezelőtt olyan területre költöztem [az Egyesült Államokon belül], ahol szükség mutatkozott evangéliumhirdetőkre. Jómagam is tapasztaltam, hogy az idegeneknek milyen nehéz a beilleszkedés. Meg kellett tanulnom, hogy szélesebb látóköröm legyen, és ne hasonlítsam új otthonomat a megszokott régi otthonomhoz, ahol felnevelkedtem. Még az ottani növény- és állatfajtákat is meg kellett ismernem. A cikk nagy segítségnek bizonyult számomra, és biztos vagyok benne, hogy másokat is mélyen érintett érzelmileg.
K. H., Egyesült Államok
Hitetlen szülők. Nagyon buzdítólag hatott rám a „Fiatalok kérdezik . . . Mit tegyek, ha a szüleim nem támogatnak a hitemben?” című cikk (1992. január 8.). Szüleim az ősök tiszteletének lelkes gyakorlói és tőlem azt kívánják, hogy mondjak le hitemről és ne legyek Jehova Tanúja. Gyakran elcsüggedtem emiatt, de amikor elolvastam a cikk bevezető szavait, felismertem, hogy nem csak én vagyok ilyen helyzetben.
Y. M., Japán
Szüleim katolikusok, és nem engedik meg, hogy eljárjak Jehova Tanúi összejöveteleire. Már azzal is fenyegetőztek, hogy elzavarnak otthonról. Ezért nagyon megörültem, amikor az egyik barátom elhozta ezt a cikket az iskolába, hogy elolvashassam. A cikk újabb erőt öntött belém a kitartáshoz, és most már tudom, hogy erőfeszítéseim nem hiábavalók.
H. W., Egyesült Államok
Soha jobbkor nem érkezhetett volna ez a cikk! Mivel csak egyedül én vagyok Jehova Tanúja a családban, sok próbán mentem keresztül szüleim részéről. Cikketek felismertette velem, milyen nagy segítséget jelenthet a keresztény testvérek és testvérnők támogatása, és azt is, hogy segítségükkel miképp tudom jó szellemiségemet megőrizni.
D. H., Egyesült Államok