A Biblia nézőpontja
Vajon minden vallásos ünnep tetszik Istennek?
A város főterén 20 000 hithű ember vesz részt egy különleges ünnepi misén. Amikor az istentisztelet véget ér, elkezdődik a körmenet. A hívők tömege most 60 000-re nő, az utcák felé veszik útjukat, mindannyian követve Nossa Senhora Aparecida, Brazília „védőszent”-jének képmását. Délben hangos durranások hallatszanak a szentély közelében, amint a zarándokok egy kápráztató tűzijátékba kezdenek.
AZ ILYEN vallásos ünnepek, körmeneteikkel együtt sok országban megszokottak. De vajon mi készteti a tömegeket arra, hogy csatlakozzanak a körmenetekhez? A hagyomány és az áhítatosság két alapvető indíték a katolikusok, a buddhisták és más vallási meggyőződésűek számára. Továbbá, amint a múltban, a szórakozás ma is egy fontos elem lehet. A The World Book Encyclopedia azt mondja, hogy a középkorban „sok vallásos ünnep a szórakozást hangsúlyozta ki. Lehetőséget adott az embereknek arra, hogy elfelejtsék mindennapi életük nehézségeit.” Gyakran ugyanez igaz napjainkban is. Például Salvador és Brazília jól ismert a vallásos és népszerű ünnepeiről, ahol különböző ünnepeken a miszticizmus és a vigadozás keveredik, és a mulatozások a karneválban érik el csúcspontjukat. Mindazonáltal amíg némely vallási körmenet hangulata talán vidám, a többi komoly hangulatú.
„A képmást és a papokat követve, néhányan egy egyházi éneket énekeltek, mialatt mások csendben követték őket — figyelte meg egy látogató egy jellegzetes brazíliai felvonulás alkalmával. — De ami uralta a helyszínt, az a komolyság vagy inkább a szomorúság volt, mintha a tömeg egy temetésen vett volna részt.” Lúcio, aki Brazília északi részén lakik ezt mondja: „Amint valamikor én is tettem, az emberek kétségbeesetten keresnek egy gyógyírt vagy megoldást a családi vagy gazdasági nehézségeikre. A pártfogó ’szent’ iránti odaadás gyakran magában foglalja, hogy az ember megcsókolja a képmást, térden csúszva felfelé haladjon a lépcsőn, vagy kővel a fején hosszú gyalogutat tegyen meg.”
Az ilyen önként vállalt áldozatok talán különösnek tűnnek a hitetlenek számára. A résztvevők azonban úgy érzik, hogy ezek az áldozatok tetszenek Istennek. De vajon így van-e ez? A Biblia segít nekünk megérteni, hogy vajon az ilyen vallásos ünnepek és felvonulások tetszenek-e Istennek vagy nem.
Isten helyeslését eredményezik-e?
A történelem elmondja nekünk, hogy az ősi Izrael mind az évenkénti, mind az időszakos ünnepségeken örvendezéssel ünnepelt. Az ilyen ünnepek tiszteletet szereztek Jehovának (5Mózes 16:14, 15). A bibliai ünnepekkel kapcsolatban a The Illustrated Bible Dictionary ezt mondja: „A kifejezett öröm szívből jövő volt. A vallási elkötelezettség nem volt összeegyeztethetetlen az Isten ajándékaiként értelmezett világi dolgokban levő örömmel.” A vallási ünnepek ellenére Izrael népe és a papok elhanyagolták a szellemiségüket (Ésaiás 1:15–17; Máté 23:23). Most azonban a kérdés az: a vallásos felvonulások részei voltak-e az első századi keresztényiségnek?
Bár Jézus Krisztus megtartott bizonyos zsidó ünnepeket, sem Jézus, sem az apostolai nem vezettek be vallásos felvonulásokat. A The Encyclopædia Britannica ezt mondja: „Úgy tűnik, a felvonulások nem sokkal azután jöttek divatba, hogy Konstantin az i. sz. IV. században a keresztényiséget a birodalom vallásaként ismerte el.” És a The World Book Encyclopedia kijelenti: „Az egyházi ünnepek [körmeneteikkel együtt] sok pogány szokást vettek át, új értelmezést adva azoknak.”
A keresztények nem kötelesek csatlakozni ilyen vallási ünnepekhez és felvonulásokhoz. Azokra az ünnepekre hivatkozva, melyeket Isten törvénye követelt meg az ősi Izraelben, Pál apostol ezt írta: „Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában: Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé” (Kolossé 2:16, 17). A Kolosséban élő keresztények Isten előtti állapotát senki sem ítélhette meg a mózesi törvény ünnepeinek megtartása alapján.
Valami jobb, mint a felvonulások
Ha a Kolosséban élők szertartásokkal azonosították volna keresztény hitüket, ez a hitük visszafejlődését jelentette volna. Pál így érvelt: Miért követnéd az igazságnak csak az árnyékát? A valódi igazság Krisztusban van. Ezért ha valaki egy prófétai árnyékhoz ragaszkodik, azzal elhomályosítja azt a szellemi valóságot, amire ezek a prófétai árnyékok előre mutattak. Miért? Mert amint Pál mondta: „A valóság a Krisztusé.” Ezért ezek a mai vallási szertartások nem képezik részét az igaz keresztényi imádatnak.
A keresztények számára tehát többé nem követelmény ezeknek az isteni eredetű szokásoknak a megtartása, és természetesen kerülniük kell a pogány eredetű ünnepeket, amelyek talán képmások használatát és mulatozásokat is magukban foglalnak (Zsoltárok 115:4–8). Pál apostol erre figyelmeztetett: „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel? És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal?” (2Korinthus 6:14, 15). Más szóval, ha tetszeni akarunk Istennek, nem keverhetjük össze az igaz imádatot a hamissal. Hogyan hagyhatnánk figyelmen kívül Isten akaratát, ugyanakkor azt képzelve, hogy mégis tetszünk neki? (Máté 7:21).
Nem, Isten nem helyesli a pogány vallásos ünnepeket, sem azok felvonulásait. Amint azt Isten Szava előre megmondta, ezek az ünnepek valójában mind eltűnnek majd minden olyan szokással együtt, amelyek gyalázatot hoznak Jehovára. A Jelenések 18:21, 22-ben a hamis vallás és annak vallási gyakorlatai kapcsolatban állnak Babilon pogány városával. Ezt olvashatjuk: „Egy erős angyal egy nagy malomkőhöz hasonló követ felvőn és a tengerbe veté, ezt mondván: Ilyen módon nagy sebességgel vettetik el Babilon, ama nagy város, és többé meg nem találtatik. És hárfásoknak és muzsikásoknak, és síposoknak és trombitásoknak szava te benned többé nem hallatik.” Felismerve, hogy a babiloni vallásos ünnepek nem tetszenek Istennek, mit fogsz most tenni?
Képzeld el, hogy útban vagy egy fontos célállomás felé, és eltévedtél az úton. Ha valaki kedvesen megmutatja hogyan érhetsz biztonságosan a célállomásodhoz, nem lennél hálás azért, hogy megtaláltad a helyes utat? Ehhez hasonlóan, miután megtudtad hogyan tekinti Isten a vallásos felvonulásokat, miért nem tekintesz továbbra is az ő Szavára, hogy meglásd, mi tetszik neki? Ha aszerint cselekszel, amit a Bibliából megtanultál, az hozzájárul majd az Istennel való jó kapcsolat kialakításához — ami messzemenően felsőbbrendű élmény, mint a vallásos ünnepek megtartása és a részvétel a felvonulásokon (János 17:3).
[Kép forrásának jelzése a 20. oldalon]
Holland húsvéti körmenet, Harper’s, XIX. század