Az ólommérgezés — Világméretű gond

SIR John Franklin expedíciója, amely a legendás Északnyugati átjárót kereste, veszélyben volt. Két hajóját körülvette a jég és a hosszú sarkvidéki tél még csak most kezdődött el. Egy tengerész már meghalt, eléggé furcsa módon — egyre esztelenebbül viselkedett, aztán hisztérikussá vált, végül teljesen elgyengült és meghalt. Ezután az őrület egyre terjedt. Többen meghaltak. Miután a halálos áldozatok száma a következő két évben huszonnégyre emelkedett, az expedíció túlélő tagjai eltökélték, hogy elhagyják hajóikat. Nekivágtak a dél felé vezető reménytelen útnak a fagyos pusztaságon keresztül, hatalmas szánokat húzva, amelyekre rengeteg szükségtelen holmit, még luxuscikkeket is felraktak. Az expedíció egyetlen tagja sem élte túl ezt a vállalkozást. Mindez 1848-ban történt. A közöttük kitört őrület okát 140 évig homály fedte. De az elmúlt tíz évben a haj- és csontmaradványok vizsgálata feltárta a mozaikkép hiányzó, kulcsfontosságú darabját, az ólmot. Az emberek olyan húst ettek, amit ólommal leforrasztott dobozokban konzerváltak. Az ólom megmérgezte őket!

Az ólommérgezés már jóval e végzetes expedíció előtt gondot jelentett, azóta pedig világméretű egészségügyi veszélyforrássá vált. Az elmúlt években köteteket írtak az ólommérgezés veszélyeiről. Az egészségügyi szervezeteknek világszerte gondot jelent, hogy miként küzdjenek meg vele. Márpedig egyre súlyosabb nehézséggé válik, különösen az olyan országokban, ahol kevésbé ügyelnek a környezet védelmére, mint például a latin-amerikai és a kelet-európai országokban. De a fejlett ipari országok is érintettek ebben a kérdésben.

Tíz évvel ezelőtt egyre sokasodó bizonyítékok mutattak arra, hogy az ólommérgezés széles körű ártalommá vált. Ennek hatására az ausztrál, a dán, a német, a mexikói, a skót és az amerikai egészségügyi hatóságok vizsgálatokat kezdtek annak meghatározására, hogy mekkora veszélyekkel jár az ólom legkisebb mértékű jelenléte is az emberi szervezetre, különös tekintettel a gyermekekre.

Mennyire veszélyes?

Feltételeznéd, hogy egy egyszerű, közönséges fém valójában ilyen veszélyes lehet? Dr. Richard Wedeen, a Poison in the Pot: The Legacy of Lead című tanulmány szerzője úgy gondolja, hogy az ólom igen nagy mértékben megfertőzheti az emberi szervezet minden biokémiai folyamatát. Ezért arra a következtetésre jut, hogy „az ólom kapcsolatba hozható a magas vérnyomással, az agyvérzéssel és a szívrohammal éppúgy, mint a vesebetegséggel”. Wedeen kifejti, hogy néhány ólommérgezésben szenvedő felnőtt még alkoholistává is válhat és elmegyógyintézetben végezheti.

A The World Book Encyclopedia felsorol még más tüneteket is, úgymint a vérszegénységet, az álmosságot, a görcsöket, a gyengeséget, a bénulást, a gyomorbántalmakat és a hányást. „Súlyos esetekben agykárosodás, kóma és epileptikus görcsök jelentkezhetnek, az ólommérgezés szélsőséges esetei pedig halált okoznak” — számol be az enciklopédia. A súlyos esetekből felgyógyult személyek jelentős hányada szenved el maradandó agykárosodást — írja egy ismert orvos.

Dehát mit tesz az ólom, amivel ezeket a tüneteket okozza? Valójában a szervezet összetéveszti az ólmot a kalciummal, ezért nem tesz erőfeszítéseket, hogy megszabaduljon tőle. Bekerülve a véráramba bajt okoz mindenhol, ahová csak eljut. A vérben akadályozza a hemoglobin képződését, és ezzel lerontja a vér oxigénszállító képességét. Az agyban és az idegrendszerben az enzimeknek nevezett kulcsfontosságú fehérjékhez tapad és használhatatlanná teszi azokat. A csontokban összegyűlik és elraktározódik az ólom, olykor csak sokkal később szabadul ki onnan, hogy még nagyobb kárt okozzon.

Két különleges jellegzetessége teszi nagymértékben veszélyessé az ólommérgezést. Egyrészt lehet titokzatos, nehezen észlelhető, lassan kialakuló betegség. Másodszor, az ólom — jórészt az ipari forradalom következtében — szinte mindenütt megtalálható a környezetünkben.

Mindenütt megtalálható fém

Napjainkban az ólom felhasználásának csak az emberi képzelet korlátai szabnak határt. Az 1920-as évektől egészen a közelmúltig például több millió tonna ólmot adagoltak a benzinhez, hogy megnöveljék a motorok teljesítményét. Széles körben alkalmazzák a festékgyártásnál, bár néhány ország már erősen korlátozta a felhasználását erre a célra.

Még ha olyan országban élsz is, ahol már régen tilos ólmot keverni a festékekbe és a benzinbe, még így sem lehetsz teljes biztonságban az ólomtól. Mert például lehet, hogy olyan házban vagy lakásban élsz, amelyet az ilyen törvények életbe lépése előtt festettek. Vagy talán a lakóhelyed környékén sok régi típusú autó van, amelyik még mindig ólommal kevert benzinnel működik, tehát még mindig ólomtartalmú füstöt bocsátanak ki, amely megfertőzi a levegőt és a talajt a környezetedben.

Azonkívül az ólom igen elterjedt a csőszerelés és a forrasztástechnika területén is. Ólom védőfelszereléseket használnak arra is, hogy megóvják a röntgentechnikusokat és az atomerőművekben dolgozókat a káros radioaktív sugárzástól. Még mindig használatban vannak olyan ivókutak, amelyek tartályait ólomtartalmú anyaggal forrasztották meg, csakúgy, mint ahogy haszálatban vannak azok a konzervdobozok is, amelyek hegesztése szintén ólomtartalmú anyaggal készült. Az ólomkristály a borospoharak és likőrös üvegek kedvelt anyaga, de még cumisüveget is készítenek belőle. Ólomlemezek vannak a gépkocsik akkumulátoraiban is. Megszámlálhatatlan milliók használnak ólomgolyókat és vadászpuska sörétet. A felsorolás végtelennek tűnik.

Bár a felnőttek körében előforduló ólommérgezés komoly gondot okoz az orvosi pályán dolgozók számára, ennek a betegségnek a legsebezhetőbb áldozatai a gyermekek. Miért pont ők? És hogyan tudod megóvni őket és magadat ettől a testileg-lelkileg legyengítő kórtól?

[Oldalidézet a 4. oldalon]

Vajon egy közönséges fém valóban ilyen veszélyes lehet?

[Oldalidézet a 4. oldalon]

Szabadon kóborolva a véráramlásban, az ólom károkat okoz mindenhol, ahová csak eljut

[Oldalidézet az 5. oldalon]

„Az ólom kapcsolatba hozható a magas vérnyomással, az agyvérzéssel és a szívrohammal éppúgy, mint a vesebetegséggel”

[Kép forrásának jelzése a 3. oldalon]

Fotó: Thomas Smith festménye, a Maritime Museum szíves engedélyével, Greenwich, England