Jehova Tanúi első nemzetközi kongresszusa Oroszországban
SZENTPÉTERVÁR (Oroszország) közismert a „fehér éjszakáiról” — így nevezik az ott lakók azt a körülbelül három hétig tartó időszakot júniusban, amikor az égbolt sohasem sötétedik be teljesen. De 1992. július 26—28. között különösen így volt.
Jehova Tanúi ezekben a napokban rendezték meg a kongresszusukat, amely a figyelmet nem Szentpétervár szó szerint is éjjel-nappal fényben fürdő városára, hanem az igaz keresztényeken visszatükröződő szellemi fényre irányította. A kongresszus jeligéje következésképpen: „Fényhordozók!” volt
A volt Szovjetunióban Jehova Tanúi most tartottak első ízben nemzetközi kongresszust. A világ körülbelül 30 országából, többek között Nagy-Britanniából, Kanadából, Dániából, Finnországból, Németországból, Olaszországból, Japánból, Hollandiából, Norvégiából, Svédországból, Svájcból és az Egyesült Államokból érkeztek küldöttek.
A volt Szovjetunióból további 29 000 Tanú volt jelen. Egyesek Észtországból, Grúziából, Lettországból, Litvániából, Moldavából és Ukrajnából érkeztek. Ez a nagyszámú együttlét különösen azért volt figyelemre méltó, mert az ország éppen nehéz gazdasági átalakuláson ment keresztül. Különösen nagy teljesítmény volt az orosz küldötteknek eljönni, akik mintegy 8000 kilométert tettek meg Vlagyivosztoktól és Oroszország egyéb keleti partvidékétől idáig.
A legnagyobb számú külföldi küldöttséget a közeli Finnnországból érkező testvérek alkották, több mint 10 000 képviselővel. A stadiont két részre osztották — egy orosz nyelvű és egy finn nyelvű szektorra. Mindkét résznek külön színpada volt, onnan hangzottak el a programok.
Előkészületek
A kongresszus helyszíne a 42 éve épült Kirov-stadion volt, amely a Kresztovszkij-szigeten helyezkedik el, Szentpétervár központjából mindössze néhány kilométerre. A 60 000 férőhelyes stadion a volt Szovjetunió második legnagyobb stadionja. A háttérben a Finn-öbölbe ömlő Néva folyó vize látható.
A stadion felújításra szorult. A szennyvízelvezetőket ki kellett tisztítani, és további vécéhelyiségeket kellett építeni. A stadion közel 30 kilométernyi lépcsőzetes üléseit tartalmazó területet kellett átfesteni. Ezenkívül a stadion körüli bokrokat is meg kellett nyesni, a füvet pedig le kellett vágni. A munka több hetet vett igénybe.
Utazás és elszállásolás
A közel 17 000 külföldi küldött utaztatása és elszállásolása óriási feladatnak bizonyult. Az orosz hatóságok nagyon készségesen együttműködtek nemcsak a különböző követségeken, hanem a határátkelőhelyeken és a szentpétervári nemzetközi repülőtéren is.
A 17 000 küldött többségét sikerült 32 szállodában elhelyezni. A volt Szovjetunió különböző helyeiről érkező 29 000 küldöttet 132 iskolában és napközi otthonban szállásolták el. A küldötteket naponta el kellett szállítani a kongresszus színhelyére, e célból körülbelül 390 buszt béreltek.
Sok külföldi küldött a saját szállodájában étkezett. Néhány hónappal a kongresszus előtt a szentpétervári hatóságok aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy nem tudnak kellő élelemről gondoskodni a sok ezer küldött számára, akik a volt Szovjetunió különböző országaiból érkeznek. Kijelentették, hogy nem lesz elegendő élelem a városban, ezért a Tanúk máshonnan hozzanak élelmet.
Pontosan így tettek. Az Őrtorony Társulat néhány fiókhivatala nagy mennyiségű élelmiszerrel járult hozzá. Csupán a finn fiókhivatal 200 tonna élelmiszert adományozott a kongresszusnak! Ezenkívül a legtöbb külföldi küldött kis csomagokban konzervhúst, szárított gyümölcsöt és diót, kenyeret és egyéb tartós élelmiszert hozott magával. A kongresszus utolsó napján az élelmiszerekkel megrakott teherautókról élelmiszercsomagokat osztottak szét a stadionban a volt Szovjetunióból érkező küldötteknek, hogy legyen élelmük a hazautazáshoz.
Igazi hirdető kampány
Szentpétervár közel öt millió lakosával Oroszország második legnagyobb városa. Jehova Tanúi Oroszországban első ízben kaptak engedélyt, hogy igazi hirdető kampányba kezdjenek.
Ez a példa nélküli kampány már hetekkel a kongresszus előtt elkezdődött. Körülbelül 1 millió szórólapot nyomtattak ki orosz nyelven, amelyet elterjesztettek. A szórólap előoldala meghívást tartalmazott a szombat délutáni nyilvános előadásra. A hátlapon a vasárnapi teljes programot lehetett olvasni. Ezenkívül közel 750 000 példányt osztottak szét Szentpétervár lakosainak a Mit hisznek Jehova Tanúi? című traktátusból. Ez a traktátus a Tanúk tanításaival ismertette meg a lakosokat.
A küldöttek nagy része már 1-4 nappal a kongresszus előtt megérkezett Szentpétervárra. Ezekben a napokban több ezer küldött terjesztette az orosz nyelvű szórólapokat vagy kínált fel traktátust és egyéb könyveket, irodalmakat. Ezenfelül, több nagy plakátot is elkészítettek és Szentpétervár belvárosának a legforgalmasabb utcáin helyezték el azokat. Egy-egy hirdetőtábla mérete: 3 méter magas és 1,5 méter széles volt. Mindkét oldalán a nyilvános előadásra szóló színes meghívó volt látható. Egyes plakátokat a legforgalmasabb metróállomások bejáratainál helyezték el.
A program
Végre elérkezett a kongresszus nyitó napja, amelyen több mint 40 000-en voltak jelen! A program igazodott a finnül és oroszul nem tudó küldöttekhez is, hogy ők is javukra fordíthassák a programot. Több előadás például angolul hangzott el, amelyet lefordítottak finnre és oroszra. Jehova Tanúi Vezető Testületének jelen lévő hét tagja több előadást is tartott.
A kongresszus minden napján a többi országból származó beszámolókat és tapasztalatokat mondták el, amelyek kiemelték, Jehova mennyire megáldja a prédikálást azokban az országokban. Ezek a beszámolók a sok tapasztalattal együtt angolul hangzottak el, majd lefordították finnre és oroszra.
Az orosz szektorban lévő orosz emberek számára igen nagyfontosságú kérdést feszegetett a nyilvános előadás: Valóban törődik velünk Isten? címmel. Az előadás befejezésekor a küldöttek örömmel vehették át a Valóban törődik velünk Isten? című füzetet oroszul és finnül.
A Jehova Tanúi összejövetelein használatos énekeskönyv még nem jelent meg orosz nyelven. Ezért az Őr Torony Társulat egy kis füzetet nyomtatott ki a kongresszusra, amely a kongresszus alatt énekelt valamennyi ének szövegét tartalmazza. Az orosz küldöttek a stadionba érkezésükkor vehettek át egy-egy személyes példányt. Milyen lelkesítő volt, amikor felhangzott a 30 különböző országból érkező 46 000 testvér együttes éneke, aki mind Jehovát dicsőítette a maga nyelvén, így oroszul is!
Több évtizeden át az evolúciós elméletet tanították a világ számos országában, így a volt Szovjetunió területén is. Jehova Tanúi ezekben az országokban most jobban felszereltek, hogy lerántsák erről az elméletről a leplet, és terjeszthessék az élet Teremtőjéről szóló igazságot. Milyen izgatottak voltak a küldöttek a vasárnap délelőtti program befejezésekor, amikor a Vezető Testület egyik tagja bejelentette Az élet — hogyan jött létre? Evolúció vagy teremtés útján? című könyv megjelenését orosz nyelven! Mindenki kapott ajándékba egy példányt.
A külföldi küldöttek már a kongresszus előtt értesültek arról, hogy az oroszországi testvérek közül soknak nincs Bibliája. Így sok ezer orosz nyelvű Bibliát hoztak magukkal ajándékképpen. Ezeket a Bibliákat egy helyre összegyűjtötték, majd elvitték Jehova Tanúi azon gyülekezeteibe, ahol szükségük volt rá.
Igencsak meglepődtek!
Szombaton egész délelőtt és kora délután állandóan özönlöttek a nem Tanú látogatók a stadionba. Kíváncsiak voltak és saját szemükkel akartak meggyőződni arról, mi történik itt. Sokan elámultak. Legtöbbjük a nyilvános előadásra szóló meghívás előtt semmit sem hallott Jehova Tanúiról. Mások a televízió hírműsorából értesültek a kongresszusról. A kongresszuson jelenlévők csúcslétszáma 46 214 fő volt.
Egy pravoszláv hitű fiatalasszony ezt mondta: „Nagyon jó benyomást tettek rám a Tanúk. Békés, udvarias, méltóságteljes emberek”. Egy másik látogató ezt mondta: „Reméljük, hogy Jehova Tanúi még sok kongresszust rendeznek itt, Szentpéterváron.” Az orosz rendőrség vagy milícia egyik főtörzsőrmestere, aki a kongresszusi helyszínen dolgozott, azt mondta, hogy szívet melengető érzés volt itt lenni a kongresszuson”.
Egy helyi tisztviselő megjegyezte, hogy akadnak olyanok, akik ’Jehova Tanúit még mindig egy földalatti szekta tagjainak tekintik, akik sötétben ülve bántalmazzák a gyermekeket és egymást. Én viszont normális, mosolygós embereket látok, még jobbak is, mint sokan mások, akiket ismerek. Békés, csendes emberek és nagyon szeretik egymást.’ — Hozzáfűzte még: — „Képtelen vagyok felfogni, miért terjesztenek az emberek ilyen hazugságokat Önökről.”
Szombat délután néhány ellenséges érzületű személy megpróbálta megzavarni a kongresszust. Nagy zászlókat hordoztak, rajta hamis vádak voltak Jehova Tanúi ellen. Amikor a tüntetők tömege nagyobb és hangosabb lett, a rendőrség erősítést kért a kongresszusi küldöttek védelme céljából. A tiltakozók nem léphették át a bejárati kapukat. Mire a nap lenyugodott, csalódottan távoztak.
Az egyik kongresszusi küldöttre, aki látta a történteket, különösen nagy hatást tett a milícia készséges együttműködési szelleme. „Egyszerűen nem akartam hinni a szememnek, amikor azt láttam, hogy ez a milícia, milyen különleges erőfeszítést tett az érdekünkben. Ugyanis néhány évvel ezelőtt Jehova Tanúit még az állam ellenségeinek tekintették. Most viszont a milícia a védelmébe vett bennünket.” Az egyik rendőrtiszt több küldött előtt őszinte érzését fejezte ki ezekkel a szavakkal: „Nem akarjuk, hogy féljenek tőlünk. Azért vagyunk itt, hogy megvédjük Önöket és biztosítsuk, hogy minden rendben menjen”.
És csakugyan minden szép rendben zajlott le. Még az időjárás is kedvezett. A kongresszus minden napján száraz, meleg és tiszta volt az idő.
Ezrek merítkeztek alá
A kongresszus fénypontja sokak számára kétségtelenül a több ezer személy alámerítkezése volt. Az egyik szentpétervári 254 hírnökből álló gyülekezet 108 alámerítkezőt jelentett. Nehéz szavakba önteni azt a meghatóan szép érzést, amikor a küldöttek látták, amint a 3256 alámerítkezésre jelentkező felállt. A szónok két kérdést tett fel a Jehova Istennek tett önátadásukra vonatkozóan, amelyre dörgő „dá” (igen) volt a válasz.
Ezután ima következett, majd a nők az egyik irányba, a férfiak pedig a másik irányba indultak el, hogy átöltözzenek. Amint százával hagyták el a küzdőteret, a hallgatósággal kölcsönös integetéssel üdvözölték egymást.
A hallgatóságból sokan sírtak örömükben. Mások kisebb megszakításokkal több mint 45 percig tapsoltak. Egy finn küldött nem tudott érzésein úrrá lenni, ő is sírni kezdett. Ezt mondta: „1943-ban besoroztak a finn hadseregbe, hogy harcoljak az oroszok ellen. Rettenetes háború volt. És most, ezen a kongresszuson, azt látom, hogy több ezer orosz testvér átadja az életét Jehovának! Amikor megláttam, hogy egyesek tolókocsiban vannak, mások sántikálnak, sírni kezdtem. Ezt kérdeztem magamtól: ’Lehetséges, hogy ők is veteránok? Talán épp finn katonák sebesítették meg őket?’ Jehova talán segít nekem, hogy ezután az orosz testvéreim segítségére lehessek.”
Vajon értékelték-e az oroszul beszélő testvérek Jehovának ezt a három napos szellemi lakomáját, ezt az első nagy szentpétervári kongresszust, amelyet részükre készített? Amikor az utolsó szónok befejező szavait intézte a hallgatósághoz, többek között ezt mondta: „Mindenekelőtt Jehova Istennek köszönjük ezt a csodálatos kongresszust.” A hallgatóság felállt és több mint öt percig lelkes tapsban tört ki. Ez maradandó tetszésnyilvánítás volt Jehovának!
Jehova Isten, a világosság Forrása minden bizonnyal továbbra is támogatja a volt Szovjetunióhoz tartozó országokban a több ezer fényhordozót. Több mint 70 évi betiltás és üldözés után vitathatatlan az a tény, hogy Jehova e hosszú időszakban is beteljesítette az Ésaiás 60:22-ben tett ígéretét, ahol ezt mondja: „A kevés ezerré lesz, és a kicsiny hatalmas nemzetté. Én, Jehova, felgyorsítom ezt a maga idejében” (New World Translation).
[Kiemelt rész a 27. oldalon]
Egyéb kongresszusok
Az elmúlt nyáron összesen hat kongresszust tartottak Jehova Tanúi a volt Szovjetunióban. A jelenlévők összlétszáma 91 673 fő volt, és 8562-en merítkeztek alá. Ez azt jelenti, hogy a kongresszusi jelenlévők 9,3 százaléka merítkezett alá. Természetesen ez a százalékarány még magasabb lett volna, ha nem lett volna jelen a szentpétervári nemzetközi kongresszuson közel 17 000 külföldi küldött.
A Lvivben (volt Lvovban) megjelenő Visoki Zamok megjegyezte: „Igazi kedvesség és őszinteség uralkodott a stadionban a kongresszus mind a három napján. A sok jelenlévő ellenére a pályák még mindig olyan tiszták, mint a kongresszus előtt. Példaadó rend és békesség uralkodott mindenütt”.
Most, hogy Jehova Tanúi szabadon gyakorolhatják istenimádati jogukat a volt Szovjetunióban, sok embernek első kézből van alkalma meggyőződni arról, milyenek is igazában a Tanúk. A Krasznojarszkij Komszomolec nevű orosz újság ezt mondta: „Vonzó, nagyon barátságos; a politikától teljesen mentes nép; a szorgalmas életre intenek, nem a ’könnyű pénzkeresetet’ utáni hajszára”.
Kongresszusok a volt Szovjetunióban
DÁTUM VÁROS CSÚCSLÉTSZÁM ALÁMERÍTKEZÉS
Június 26—28. Szentpétervár, Oroszország 46 214 3256
Július 10—12. Lviv, Ukrajna 15 011 1326
Alma-Ata, Kazahsztán 6 605 829
Július 17—19. Harkov, Ukrajna 17 425 2577
Július 24—26. Irkutszk, Szibéria 5 051 536
Tallinn, Észtország 1 367 38
ÖSSZESEN: 91 673 8562
[Kép a 24. oldalon]
A kongresszust hirdető plakátok
[Képek a 25. oldalon]
Egy orosz küldött átveszi saját Biblia példányát.
A küldöttek külön ez alkalomra készített énekesfüzetet használtak
[Képek a 26. oldalon]
A 3256 személy impozáns látványt nyújtó alámerítkezése