Van, amit az Andrew hurrikán nem tudott elpusztítani

A HURRIKÁNOK pusztító ereje különböző.a Némelyek csak viharos szelek, amelyek heves esőzéssel járnak és fákat tépnek ki tövestül. Másrészt voltak olyanok, mint az Andrew hurrikán Dél-Floridában (1992. augusztus 24-én) és Louisianában (1992. augusztus 26-án), valamint az Iniki hurrikán Hawaiiban, Kauaiban (1992. szeptember 12-én) és az Ómár tájfun Guamban (1992. augusztus 28-án).

E hurrikánok több milliárd dollárnyi anyagi kárt okoztak. Több tucat ember meghalt Floridában. Több ezer család maradt hajléktalanul. A biztosító társaságok ügynökei a romok között keresték a tulajdonosokat, közben kárbecslést végeztek és fizették a kárt.

Jehova Tanúi Fort Lauderdale-i Segélybizottságának jelentése szerint Jehova Tanúi 1033 lakása közül 518 lakás lett kijavítva e vidéken. Ezt az arányt véve alapul, ez annyit jelent, hogy az Andrew hurrikán elvonulása után a lakásoknak legalább 50 százaléka romokban hevert. A hurrikán után azok, akik elég szerencséseknek mondhatták magukat, hogy lakásukban maradhattak, hozzáfogtak, hogy kiszárítsák bútoraikat, függönyeiket és eltakarították a mennyezeti fehér iszapot, amely az átázás következtében keletkezett, amikor a felhőszakadás súlya alatt összeroppant tető áteresztette a vizet. Sokan nem akartak hinni a szemüknek, látván romokban heverő lakásukat. Legmostohább sorsuk talán azoknak lett, akik kevésbé biztonságos lakókocsikban vagy utánfutókban laktak.

Az Andrew hurrikán senkit sem kímélt

Leonard és Terry Kieffer házaspár is ezek közé tartozott. Amikor elmentek a floridai lakókocsiparkba, hogy kocsijukat megnézzék, előbb igazolniuk kellett magukat egy katonai ellenőrző ponton és csak úgy léphettek be a területre. A lakókocsipark olyan látványt nyújtott, mintha több száz nagyerejű robbanóbomba hullott volna le — de úgy, hogy bombatölcsérek nem keletkeztek. A vihar fákat tépett ki tövestül. Szétroncsolódott aluminiumtáblák, amelyek korábban az otthonok falaként és tetőiként álltak, a fák köré tekeredtek vagy a fák törzsein lógtak, mint valami groteszk ünnepi díszek. Az elektromos vezetékek mindenütt leszakadtak, a villanypóznák mint valami gyufaszálak kettétörtek. Autókat forgatott fel és tört össze a vihar.

Bob van Dyk, akinek új otthonát lakhatásra alkalmatlannak nyilvánították, így írta le az eléje táruló jelenetet: „A mennyezet beomlott; minden, ami törékeny volt, összetört, ami hajlékony volt, összehajlott, és félelmet keltett bennük, riadt emberekben.”

A személyi ingóságok, játékszerek, ruhaneműk, fényképek, könyvek szanaszét hevertek, korábbi életek szomorú emlékeiként. Egy magányos fekete macska céltalanul kóborolt a romok között és csúfondárosan nézett vissza Kiefferékre. A kis gyíkok fürgén futottak át egy-egy tárgyon, ami korábban valakinek értékes ingósága volt. Az összetört hűtőszekrényekből kicsurgó romlott étel bűze messzire érződött. Mindenfelé a szőrnyű pusztítás nyomai látszottak — mindezt a viharos erejű szél okozta, amely több mint 260 km/ó sebességgel vágtatott végig.

Szívfacsaró látványt nyújtott a lakások tulajdonosainak és lakóinak. Évekkel vagy évtizedekkel azután, hogy a család itt nőtt fel és itt élt együtt e sajátságos fészekben, most a vihar után visszatérve azt kellett megállapítania, hogy minden össze volt zúzva és szét volt szóródva. Kiefferék egy korábbi látogatás során meg tudtak menteni egy-két holmit, de túl fájdalmas volt a romok közül gondosan kiválogatni a megmaradt házi eszközöket. Azért viszont nagyon hálásak voltak, hogy életben maradtak és tovább szolgálhatják Istent.

Az Andrew hurrikán semmit sem kímélt. Üzleti negyedek, gyárak, áruházak — kivétel nélkül mind a természet pusztító erőinek céltáblái voltak. A picike ember építkezési szabályrendeletei nem állták ki az idők viharát.

Kiütköztek az emberi természet jó és rossz oldalai

Az ország minden részéből özönlött a segítség Floridába, amikor beindultak a segélyezési akciók. Jehova Tanúi brooklyni Vezető Testülete gyorsan intézkedett és kijelölt egy segélybizottságot, amely a Fort Lauderdale-i Kongresszusi Teremből irányította a munkát. Jelentős összeget utaltak át anyagok, élelmiszerek és szükségállapoti tárgyak vásárlására. Elsőként Jehova Tanúi reagáltak a helyzetre, és önkéntes munkásokat hívtak össze. Sokan hívás nélkül is jelentkeztek.

Kaliforniából, Észak-Karolinából, Oregonból, Washington államból, Pennsylvániából, Missouriból és sok más helyről érkeztek a Tanúk dolgozni. A Virginia Regionális Építkezési Bizottság, amely rendszerint Királyság-termek építésével foglalkozik, egy 18 Tanúból álló csoportot küldött ki a tetők kijavítására. Az út Virginiától Floridáig 18 órát vett igénybe. A helyreállító munkában résztvevők fizetéses és fizetetlen szabadságot vettek ki és több ezer kilométert tettek meg, amíg az országon áthaladva eljutottak a szükségben lévő Tanú-társaikhoz.

Felbecsülhetetlen segítséget jelentett az a csoport, amely a dél-karolinai Charleston vidékéről érkezett. Az ottani Tanúk maguk is átéltek egy hurrikánpusztítást, amikor 1989-ben a Hugo hurrikán dühöngött. Így tudták, mire számíthatnak és rövid idő alatt megszervezték a segélyszállítmányokat — többek között áramfejlesztőket és építőanyagokat szállítottak a helyszínre. Két héten belül az önkéntesek közel 800 lakást szárítottak ki és számos tetőt javítottak meg.

Sok nem Tanú házastárs és szomszéd is javára fordította a helyreállítást végző önkéntes Tanúk munkájának az eredményét. A West Homesteadből származó Ron Clarke ezt mondta: „A hitetlen házastársakra igen jó benyomást tett az általunk nyújtott segítség. Könnyeztek és lenyűgözte őket, amit a Tanúk az érdekükben tettek.” Egy Tanú hitetlen férjéről a továbbiakban ezt mondta: „Áradozott örömében, hogy Tanúk vannak itt és az ő tetőjén dolgoznak.”

Egy másik Tanú a következőket mondta el nem Tanú szomszédairól, akikhez minden este elment, hogy megnézze, nincs-e valamire szükségük. Válaszuk ez volt: „Minden rendben van.” De az ötödik napon a feleség nem tudta visszatartani könnyeit és sírva mondta el: „Nincs pelenkánk a kisbabának. Fogytán van a bébieledelünk is. Nincs elég vizünk és élelmünk.”. A férjnek 20 liter benzinre volt szüksége, de sehol sem tudta beszerezni. Aznap a testvér minden szükséges dolgot meghozott nekik a Királyságterem segélyraktárából. A feleség sírt örömében és hálálkodott. A férj adománnyal járult hozzá a segélymunka folytatásához.

Meghatározó volt azoknak a gyülekezeti véneknek és kisegítőszolgáknak a szerepe, akik a különböző helyreállított Királyság-termekben a katasztrófa sújtotta területen segélyakciók szervezésében működtek közre. Fáradhatatlanul felkerestek minden Tanút és felmérték, kinek mire van szüksége. Ezzel szemben a légierőnél szolgáló egyik tisztviselő egy másik területen folyó segélyakcióról szólva kijelentette: „Itt midenki csak főnök szeretne lenni, és senki sem akar egy fűszálat sem odébb tenni; a piszkos munkát mindenki a másikra hárítja át.”

A katasztrófák felszínre hozzák a jó és rossz emberi tulajdonságokat. Az utóbbira jellemző példa: a fosztogatás. Egy Tanú-család elhatározta, hogy legalább a hűtőszekrényt és a mosógépet megmentik és a helyi Királyság-teremben lévő segélyközpontban használni fogják. Ezért elmentek a Királyság-terembe, hogy teherautót hozzanak. Mire visszatértek, már hűlt helyét találták a gépeknek, ellopták a fosztogatók!

Egy szemtanú így számolt be: „Amint végigmentünk az elhagyatott utcákon, a házak falain figyelmeztető táblákat vettünk észre ilyen feliratokkal: ’Fosztogatók, kérjük, kíméljenek bennünket!’ Egyes táblákon ez a felirat állt: ’Vesszenek a fosztogatók!’ és ’Lelőjük a fosztogatókat!’ Egy másik táblán ez volt: ’Két fosztogatót lelőttünk. Egyikük meghalt.’ Az áruházakat és az üzleteket is kifosztották.” A 82. Repülőszázad őrmestere elmondta, hogy egy fosztogató férfit a helybeliek elkaptak és meglincseltek.

Sok embert letartóztattak. Úgy tűnik, minden katasztrófa színhelyén feltűnnek a bűnöző elemek, és mint a héják lecsapnak a zsákmányra. Még az úgynevezett rendes embereket is elkapja a fosztogatás láza. A vallás, az etika és az erkölcs rögtön megszűnik, amikor valakinek módja van, hogy valamit ingyen elvigyen.

Az Ébredjetek!-nek azt is elmondták, hogy kezdetben néhány katonától a fegyveres fosztogatók még a töltetlen fegyverüket is elvették. Egyes katonák szerint a Királyság-termi segélyközpontok jelentették az egyedüli oázist a sivatagban, „mivel — ahogyan mondták — önök nem hordanak maguknál fegyvert”.

„Nem búslakodni kell, ölbe tett kézzel!”

Mit tanultak Jehova Tanúi a természeti katasztrófákból? Azt, hogy minél előbb fel kell ocsúdni a helyzetből, és hozzá kell kezdeni a szellemi ténykedéshez. Ed Rumsey, homesteadi felvigyázó elmondta az Ébredjetek!-nek, hogy egy kettős Királyság-terem már a hétfői hurrikán utáni szerdán összejövetelt tartott. A tetőszerkezet egy része tönkrement, a mennyezet beszakadt és így a víz becsurgott. Az önkéntesek gyorsan munkához láttak, és a Királyság-termek hamarosan visszanyerték összejövetelhez illő eredeti formájukat, és utána már központi helyként szolgáltak, és onnan irányították a segélyakciókat a katasztrófa sújtotta területen. Konyhákat állítottak fel és ételeket szolgáltak fel a bajbajutottaknak és a segélyakcióban részt vevő munkásoknak.

Fermín Pastrana, a princetoni spanyol nyelvű gyülekezet vénje arról számolt be, hogy 80 fős gyülekezetében 7 család teljesen elvesztette otthonát. Milyen megoldást javasolt a Tanú-társainak: „Szomorkodjatok, ha szomorkodnotok kell. Csak ne üldögéljetek ölbe tett kézzel siránkozva. Vegyetek részt aktívan mások megsegítésében, és amennyire lehetséges, menjetek ki a prédikálószolgálatba. Egyetlen keresztényi összejövetelt se mulasszatok el. Oldjatok meg mindent, amit meg tudtok oldani, de ne keseredjetek el, ha valami nem sikerül.” Ennek eredményeként a Tanúk hamarosan prédikálni kezdtek és házról házra vitték magukkal a segélydobozokat. Az Andrew hurrikán nem törte le lelkesedésüket.

’Legközelebb mi is elmenekülünk!’

Sharon Castro, Cutler Ridge városból (Florida) való 37 éves asszonyka így sorolta el történetét az Ébredjetek!-nek: „Édesapám elhatározta, hogy nem menekül el a városból. Úgy gondolkozott, hogy mivel a legutóbbi hurrikán is elkerülte ezt a vidéket, s irányt változtatva nem sújtotta Florida partjait, így az Andrew hurrikán is majd irányt változtat. Még az ablakokat sem deszkázta be. Szerencsére az öcsém ott járt nálunk és furnérlemezzel befedte az ablakokat. Nem kétséges, ez mentette meg életünket. Különben az ablakokat a szél kitépte volna és az üvegszilánkok darabokra vágtak volna bennünket.

Hajnal 4.30-kor kialudt a fény. Kivülről félelmetes zaj hallatszott. Mintha óriási tehervonat dübörgött volna el. Amikor egy-egy fa kidőlt vagy egy-egy épület összeomlott, hangos recsegést lehetett hallani. Később arra is rájöttünk, hogy hosszú szegektől származott az a félelmetes sziszegő hang, amit hallottunk, miközben összeomlott a tetőszerkezet. A padlásszobát a vihar letépte és a tető egyharmad részeit is. A dolog vége az lett, hogy 12-en, köztük rokkant édesanyám és 90 éves nagyanyám egy ablak nélküli középső szobában találtunk menedékre. De folyton az volt az érzésünk, hogy ott pusztulunk el.”

Mit tanult az átélt tapasztalatból? „Legközelebb, ha felszólítanak, hogy hagyjuk el a területet, mi is elmenekülünk — mindenféle kérdezősködés nélkül. Megszívleljük majd a figyelmeztetést. Továbbá azt is megtanultam, hogy szerényen is meg lehet élni, ha mindent megosztunk egymással. Rájöttem, hogy nem baj az, ha sírunk, szomorkodunk, de fontos, hogy szembe tudjunk nézni a valóságos helyzettel.”

A sajtó reagálása

Még a tömegtájékoztatás eszközei is megjegyezték: Jehova Tanúi jelesre vizsgáztak szervezésből. A Savannah Evening Press szalagcímként ezt közölte: „Jehova Tanúi örömmel tapasztalják, hogy szívesen látottak Dél-Floridában”, és a The Miami Herald kijelentette: „A Tanúk törődnek az övéikkel — és másokkal is.” Hozzáfűzte: „Homesteadben ezen a héten senki sem csapja be Jehova Tanúi előtt az ajtót — még ha volna is milyen ajtót becsapni előttük. Körülbelül 3000 önkéntes Tanú sietett az ország minden részéből a katasztrófa sújtotta területre, előbb azért, hogy segítsenek az övéiken, utána másokon is . . . Akármelyik katonai szervezet megirigyelhetné a Tanúk precizitását, fegyelmezett magatartását és eredményes működését.”

A Tanúk hozzászoktak a kongresszusokon és a körzetgyűléseken a tömegétkeztetés megszervezéséhez. Ezenkívül több száz Regionális Építkezési Bizottságot szerveztek az egész világon Királyság-termek és nagy kongresszusi termek építésére. Jól képzett munkaerő áll rendelkezésükre, hogy az értesítés után néhány órán belül akcióba lépjenek.

Persze van egy másik tényező is — a gondolkodásmódjuk. Ugyanez a jelentés így folytatódik: „Nincs semmiféle bürokrácia. Nincsenek konfliktusok közöttük önző érdekek miatt. Ehelyett a munkások nagyon vidámaknak és segítőkészeknek látszanak függetlenül attól, milyen meleg van, mennyire szurtosak és kimerültek.” Mivel magyarázható mindez? Az egyik Tanú így válaszolt: „Az Istenhez fűződő kapcsolatunkkal, amely arra indít bennünket, hogy kimutassuk egymás iránti szeretetünket.” Ez is olyasmi volt, amit az Andrew hurrikán nem tudott elrabolni — a Tanúk keresztényi szeretetét (János 13:34, 35).

Van egy érdekes összehasonlítás, amit a Tanúk úgy látszik a fáktól lestek el. Egy szemtanú erről ezt mondta: „Amikor körbejártam ezt a vidéket, észre kellett vennem, hogy több száz hatalmas fát (Ficus-t) a vihar gyökerestül kitépett és a földre döntött. Miért? Mert a fák lombozata nagy légellenállást fejtett ki a széllel szemben, ugyanakkor a gyökérrendszere bár szerteágazó, de csak épp talajszint alatti volt. Ezzel szemben a legtöbb karcsú pálmafa nem dőlt ki. A szél ugyan ide-oda hajlítgatta őket és egyes fák elveszítették lombjukat, de a legtöbb fa gyökere révén a földben maradt.”

A Tanúk hitük gyökereit mélyen Isten Szavába eresztik és rugalmasak, ha reagálni kell. Számukra nem a javaik és otthonaik a legfontosabbak és legértékesebbek. Annak örültek, hogy életben maradtak és tovább szolgálhatják Jehovát a nehézségek ellenére. Az Andrew hurrikán az életüket nem vette el.

Hogyan lehetett ez?

Az Anheuser Busch vállalat egy teherautó-rakomány ivóvizet adományozott. A sofőr [Miamiba] érkezve megkérdezte a tisztviselőktől, hová viheti vizet. Azt felelték: eddig egyedül Jehova Tanúi azok, akik megszervezték a dolgokat. És tényleg, egy héten belül az Andrew hurrikán elvonulása után közel 70 pótkocsis teherautó-rakomány érkezett Jehova Tanúi Fort Lauderdale-i Kongresszusi Termébe.

Egy ottani önkéntes eképpen számol be erről: „Így egy egész teherautó-rakomány ivóvizet kaptunk. Nyomban ezt is a többi élelmiszer közé soroltuk, amelyet a Királyság-termekben lévő elosztási központokba küldtünk. Mindent szétosztottunk a szükségben lévő testvérek és szomszédok között.” Washington államból egy papírgyár 250 000 papírtányért ajándékozott.

Kezdetben a városi hatóságok a nem Tanú önkéntes munkásokat a Királyság-termekbe küldték, azzal a megjegyzéssel: ’Egyedül náluk van kellő szervezettség.’ Később azután a katonák is bekapcsolódtak és kezdtek élelmiszer- és vízsegélyezési központokat felállítani, valamint sátorvárosokat építeni.

Eredetileg a Tanúk élemiszerelosztó központját a Fort Lauderdale-i Kongresszusi Teremben lévő segélybizottság állította fel. Ez körülbelül 60 kilométerre északra van a homesteadi katasztrófa sújtotta terület magvától. A súlyos munkaterhek könnyítése céljából egy központi székhelyet jelöltek ki Plant City Kongresszusi Termében, Orlando közelében, a katasztrófa sújtotta területtől mintegy 400 kilométerre északnyugatra. Odaérkezett zömmel minden segélyezésre szánt anyag, s ott osztották el, majd rakták csomagokba. A bizottság naponta jelezte igényét Plant City felé, és óriási kamionokat indítottak el az ötórás útnak Fort Lauderdale-be.

Ez a központi székhely látta el élelemmel, építési anyagokkal, vízzel, áramfejlesztőkkel és egyéb szükséges dolgokkal azt a három Királyság-termet, amelyet ki kellett javítani a katasztrófa sújtotta terület központjában. Ott aztán rátermett Tanúk megszervezték az építő és takarító brigádokat. Ezek több száz házba is elmentek, ahol volt javítani való munka. Konyhákat és étkeztetési sorokat alakítottak ki a Királyság-termek telkén. Mindenkit szívesen fogadtak, aki segélyért jött. Még egyes katonák is örömmel fogyasztották az ottani ételt. Később megfigyelhető volt, hogy ezek azután pénzt tettek az adományládákba.

Miközben a férfiak a házak helyreállításán serénykedtek, a nők főztek. Voltak, akik felkeresték a szomszédokat, és akivel csak tudtak, beszélgetni kezdtek arról, milyen magyarázatot ad a Biblia a természeti katasztrófákra. Ugyanakkor segélycsomagokat adtak át a szükségben lévőknek. Teresa Pereda is ezek közé tartozott. Otthona elpusztult, kocsijának ablakai betörtek, de maga a kocsi tele volt segélycsomagokkal, készen arra, hogy szomszédainak elszállítsa. Férje, Lazaro, az egyik Királyság-termen dolgozott serényen (Prédikátor 9:13; Lukács 21:11, 25).

Sok otthon nélkül maradt személy elszállásolására az Andrew hurrikán által nem sújtott Tanúk otthonában került sor. Mások erre a célra adományozott vagy kölcsönzött lakókocsikban tartózkodtak. Voltak, akik a katonák által létesített sátorvárosokba költöztek. Mások, miután otthonukat elpusztultnak nyilvánították, az ország egyéb területein élő barátaikhoz vagy rokonaikhoz költöztek. Ugynanis nem volt sem otthonuk, sem munkájuk. Nem volt víz- és áramszolgáltatás, nem volt megfelelő szennyvízelvezetés — így maguk részéről az elmenetelt választották.

Az egyik tanulság, amelyet mindannyian megtanultak, egy spanyol nyelvű Tanú szavaiban fogalmazódott meg: „Nagyon hálásak vagyunk azért, hogy megtanultuk, mi az élet igazi célja. Ugyanis az ember 15—20 évet eltölthet, míg felépít magának egy házat, vagy míg az anyagi helyzetét megalapozza, és azután mindez egyetlen röpke óra alatt tönkremehet. Ez segít felismernünk, mi az igazi célunk szellemileg: megtanultuk életünket leegyszerűsíteni és valóban csak arra gondolni, hogy Jehovát szolgáljuk.”

Sok minden kifejeződik Pál apostol szavaiban: „Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem” (Filippi 3:7, 8, Ö. f.).

A természeti katasztrófák a mai világban életünk részét képezik. Ha megszívleljük a hatóságok figyelmeztetését, legalább életünket megmenthetjük. Talán elvész az otthonunk, s odalesznek javaink, de a ’minden vígasztalásnak Istenével’ ápolt keresztényi kapcsolatunk megszilárdul. Még ha egyesek életüket vesztették is egy katasztrófa során, Jézus feltámadást ígért az ilyeneknek Isten új világában egy helyreállított földön — azon a földön, ahol soha többé nem lesz természeti katasztrófák által előidézett nyomor és halál (2Korinthus 1:3, 4; Ésaiás 11:9; János 5:28, 29; Jelenések 21:3, 4).

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 20. oldalon]

Teljesen elképedt

Egy 11 fehér bőrű Tanúból álló csoport Tampából (Floridából) a helyszínre utazott, hogy részt vegyen a segélyakcióban. Miután magukhoz vették az anyagokat, hozzáfogtak, hogy egy fekete bőrű Tanú házának tetőszerkezetét megjavítsák. Amikor a nem Tanú unokaöccs megérkezett, meglepetésében nem hitt a szemének — teljesen elképedt azon, hogy fehér bőrű Tanúkat talált itt, akik megelőzték őt, hogy rendbe hozzák nagybátyja házát. Mindez oly nagy hatással volt rá, hogy még az építkezési munkába is bekapcsolódott.

Azt mondta, ha legközelebb eljönnek Jehova Tanúi a házába, bibliatanulmányozást fog kérni. A tampai csoporttal való beszélgetésből az is kiderült, hogy ő is arról a vidékről való. E csoporthoz tartozó egyik vén haladéktalanul megbeszélt vele egy házi bibliatanulmányozást, már a következő hétre! Amint az egyik Tanú megjegyezte, ez azt bizonyítja, hogy nemcsak ajtókon kopogtatva történhet tanúskodás — hanem a tetőkön is lehet kopogtatni.

[Képek a 15. oldalon]

Az Andrew hurrikán semmit sem kímélt, kevés épület tudott ellenállni a pusztítás erejének

Kiefferék lakókocsi-otthona — ez maradt belőle

[Képek a 16. oldalon]

Rebecca Pérez, lányai és 11 további személy ezen a kicsiny helyen maradt életben

A fosztogatás megakadályozására bekapcsolódott a katonaság (fent jobbra); kifosztott üzletek (jobbra)

A hurrikán tetőket szakított le és gépkocsikat döntött fel

[Képek a 17. oldalon]

A segélyküldemények elosztását a Királyság-termeknél szervezték

Fák köré csavarodott lakókocsik; gyerekjáték hever árván a motoron; bibliai irodalom is van a romok között; a Tanúk, köztük Teresa Pereda is, segélycsomagokat szállítanak szomszédaiknak

Adományként kapott építőanyagok, ruhaneműk szétválogatása

[Képek a 18. oldalon]

Az Egyesült Államok egész területéről önkéntesek vettek részt a helyreállító munkában