Jehova megmentő tettei ma

A BIBLIA ezt mondja nekünk Jehováról: „Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr”, és „meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekből, a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartani” (Zsoltárok 34:20; 2Péter 2:9).

Hogyan siet segítségére Jehova az embereknek, amikor szorult helyzetben vannak? Nem a természet erőinek csoda útján történő megváltoztatásával vagy valamilyen egyéb természetfeletti tettel — ahogyan sokan gondolják, hogy megtehetné —, hanem egy másik erővel, amelyet a legtöbb ember nem ért meg igazán — a szeretettel. Igen, Jehova szereti népét, és olyan erős szeretetet nevelt beléjük egymás iránt, amely által szinte csodával határosnak tűnő dolgokat képes megvalósítani érdekükben (1János 4:10–12, 21).

Néhányan talán azzal érvelnek, hogy a vész idején élelemre, orvosságra és felszerelésekre van szükség — nem pedig szeretetre. Természetesen az élelem, az orvosság és a felszerelés fontos. Pál apostol azonban így érvelt: „ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból” (1Korinthus 13:2, 3).

Gyakran olvasunk rakparton veszteglő, rothadó segélyszállítmányokról vagy olyanokról, amelyeket rágcsálók esznek meg, mialatt szükséget szenvedő emberek halnak meg betegség és éhezés miatt. Vagy ami még rosszabb, ezek a termékek kapzsi és lelkiismeretlen emberek kezébe kerülhetnek, akik személyes hasznot húznak belőle. Így az csupán az érem egyik oldala, hogy segélykészlet áll rendelkezésre, de az már a másik oldal, hogy a szükséget szenvedők hasznát látják-e. Az igazi szeretet és törődés jelentheti köztük a különbséget.

A cselekvő szeretet

1992 szeptemberében az Iniki hurrikán sújtotta Hawaii 55 000 lakosú szigetét. Óránkénti 210 kilométeres széllel és óránkénti 260 kilométeres szélrohamokkal a hurrikán megölt 2 embert és 98-at megsebesített; az otthonok 75 százaléka kárt szenvedett, 8000 ember maradt fedél nélkül, és a becslések szerint 1 milliárd dollár értékű kárt okozott. Ezen a kis szigeten élők között mintegy 800-an voltak Jehova Tanúi, hat gyülekezetben. Hogyan boldogultak?

Mielőtt az Iniki lesújtott volna, a gyülekezeti vének az utazófelvigyázó irányítása alatt már felvették a gyülekezetek minden tagjával a kapcsolatot, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy biztos helyen, biztonságban vannak-e, készek-e a hurrikán támadására. Ez a szerető törődés közrejátszott abban, hogy a Tanúk körében nem volt súlyos sérülés vagy halál. (Vö. Ésaiás 32:1, 2.)

Annak ellenére, hogy a kommunikációs és közlekedési eszközök súlyosan megrongálódtak, a Watch Tower Bible and Tract Society honolului fiókhivatalából három képviselő ott volt azok között, akik elsőként a helyszínre érkeztek a hurrikánt követően, és különleges engedélyt kaptak a polgári védelemtől, hogy Kauaira repüljenek. Azonnal felvették a kapcsolatot a helyi Tanúkkal, és a következő reggelen összejöttek, hogy megtervezzék a segélyezés stratégiáját. Egy segélyezési bizottságot állítottak fel, hogy felmérje a szükségleteket, és hogy beszerezze a szükséges dolgokat a honolului fiókhivatalon keresztül. Megállás nélkül dolgozva ők irányították a munkát, hogy eljussanak a szállítmányok a szükséget szenvedőkhöz, és hogy kitakarítsák és helyrehozzák a kárt szenvedett otthonokat.

A többi szigeten élő Tanúk hamar reagáltak testvéreik szükségét látva. Amint a kauai repülőtér megnyílt, 70 Tanú érkezett repülőn, hogy segítsen. 100 000 dollár értékű segélyszállítmányt hoztak, beleértve generátorokat, tábori főzőket, lámpásokat és élelmet. A sziget egyik Királyság-termét használták raktárként, egy kicsit azonban féltek attól, hogy kifoszthatják. Majd néhány katonai teherautó állt meg a Királyság-terem parkolójának területén, és a sofőrök megkérdezték, parkolhatnának-e ott a teherautóikkal. A teherautók védelmére kivezényelt katonák azt a veszélyt is elhárították, hogy valaki ellopja a segélyszállítmányokat.

A testvérek a generátorokat házról házra szállították, minden otthonban két-három órát működtették, hogy az emberek fagyasztója használható maradjon. Testvérekből álló csoportokat küldtek számos otthonba, hogy segítsenek a romok eltakarításában és a kár helyreállításában. Amikor az egyik testvérnő házán dolgoztak — akinek a férje addig erőszakosan ellenségeskedett a feleségével szemben — a férj annyira meghatódott, hogy semmi mást nem tudott tenni, csak figyelte őket és sírt. A kontinensről odalátogató egyik emberre, aki látta a Tanúk egy másik csoportját dolgozni, olyan mély benyomást tett a viselkedésük és a szervezettségük, hogy odament hozzájuk és megkérdezte tőlük, mi teszi őket annyira mássá. Amikor az egyik testvér elmagyarázta, hogy az Istenük és a keresztény társaik iránt érzett szeretet teszi, az ember így reagált: „Hogyan ismerhetem meg Istent?” (Máté 22:37–40). Majd hozzáfűzte: „Önök annyira szervezettek, hogy mire visszatérek Floridába, valószínűleg valaki otthon már várni fog rám!”

Mindent egybevetve Jehova Tanúi Kauain 295 otthon kitakarításában és helyrehozásában segédkeztek. Ezek közül 207 kisebb javításra szorult, de 54 súlyosan megrongálódott, 19 pedig teljesen romba dőlt. Munkájukhoz tartozott az is, hogy felkerestek minden Tanút, akiről tudtak a szigeten, hogy megbizonyosodjanak róla, mindenkiről gondoskodtak. Amikor segélyt vittek az egyik testvérnőnek, egy buddhista szomszédja megjegyezte, hogy ő még csak egy teafiltert sem kapott a saját csoportjától. Egy másik hölgy, akinek a Tanúk egy csoportja kitakarította otthonát ezt mondta: „Már hosszú ideje járnak az ajtómhoz, és én úgy gondoltam önökre, mint jó felebarátokra, de a felebaráti szeretetnek ez a kinyilvánítása megmutatta nekem, hogy milyen is az önök szervezete. Köszönöm a kemény munkájukat.”

Amellett, hogy törődtek minden keresztény társuk fizikai szükségletével, a segélyezéssel megbízott személyek a szellemi jólétükről is gondoskodtak. Nem egészen két nappal a hurrikán után már számos gyülekezet megtartotta összejöveteleit. Hamarosan újra kis könyvtanulmányozási csoportok működtek. A többi szigetről tíz vén jött Kauaira, hogy segítsenek a helyi véneknek, hogy a szigeten minden Tanúnál pásztori látogatást végezhessenek. A következő vasárnap mind a hat gyülekezet megtartotta az Őrtorony-tanulmányozást és a Segélyezési Bizottság egyik tagja egy harmincperces előadást tartott a segélyezési eljárásokról, majd a Fiókbizottság egyik tagja, aki ezért jött Honoluluból, egy harmincperces előadással fejezte be. Egy szemtanú beszámolója így hangzik: „Mindannyian vigaszt merítettek a kapott nagyszerű irányításból, és szellemileg készeknek érezték magukat arra, hogy megbirkózzanak a fennmaradó nehézségeikkel. Kevés szem maradt szárazon a hallgatóság sorai között, amikor a program befejeződött, és önkéntelen taps tört ki.”

Egy világméretű testvériség

Ez a fajta szeretet és törődés jellemzi Jehova népét a világon mindenütt. Amikor a Val-ciklon végigsöpört Nyugat-Szamoán körülbelül egy évvel ezelőtt, meglehetősen nagy kárt okozott, azonban Jehova Tanúi a világ más tájairól gyorsan a segítségükre siettek ottani testvéreiknek. Később, amikor az állam minden vallás számára — beleértve Jehova Tanúit is — anyagiakról gondoskodott, hogy helyreállítsák épületeiket, a Tanúk visszaküldték a pénzt egy levéllel együtt, leírva benne, hogy már minden kárt szenvedett épületet rendbehoztak, és a pénzt talán néhány állami épület rendbehozására használhatnák fel. Tettüket a helyi újságban közölték. Felfigyelve erre, egy állami tisztviselő elmondta az egyik Tanúnak, hogy igencsak szégyelli magát a saját egyháza miatt, mivel az elfogadta a pénzt az államtól, bár a ciklon által megrongált minden épületnek a helyreállítási költségeit a biztosító fizette.

Ehhez hasonlóan 1992 szeptemberében, amikor az Ouvèze folyó Dél-Franciaországban elárasztotta és elpusztította Vaison-la-Romaine-t és még tíz környező községet, a Tanúk gyorsan reagáltak. Egy éjszaka leforgása alatt az árvíz 40 életet követelt, 400 otthont tett tönkre, több száz másikat megrongált, és emberek ezrei maradtak víz és áram nélkül. Másnap kora reggel a helyi gyülekezetből való Tanúk voltak az elsők, akik az árvízkárosultak segítségére jöttek. Akiknek menedékre volt szükségük, azokat szeretetteljesen befogadták a környéken lakó Tanú családok. Tanúk százai jöttek mindenfelől, hogy felajánlják segítségüket. Egy segélyezési bizottságot állítottak fel a közeli Orange városában, hogy koordinálja a négy, önkéntesekből álló csapat erőfeszítéseit, akik eltávolították a sarat, házakat takarítottak ki, sárral átitatódott ruhák hegyeit mosták ki, ételt készítettek és szállítottak ivóvízzel együtt az érintett területekre mindenütt. Még a helyi iskola és néhány városi épület kitakarítására is önként jelentkeztek. A községekben élő testvéreik és a többi ember egyaránt nagyra értékelték fáradhatatlan erőfeszítéseiket.

Sok más területen szenvedtek el Jehova Tanúi katasztrófákat, például árvizeket, viharokat és földrengéseket ugyanúgy, mint mindenki más. Megértve, hogy ezek az előre nem látható és megelőzhetetlen körülmények következményei, ezért nem hibáztatják Istent vagy bárki mást (Prédikátor 9:13). Ehelyett bizonyosak benne, hogy testvéreik önfeláldozó szeretete segítségükre lesz, bármilyen szörnyű helyzetbe is kerüljenek. Ez a szeretetteljes cselekedet annak a hitnek az eredménye, amelyben mindannyian osztoznak. Jakab tanítvány kifejti: „Ha pedig az atyafiak, férfiak vagy nők, mezítelenek, és szűkölködnek mindennapi eledel nélkül, és azt mondja nékik valaki ti közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, a mikre szüksége van a testnek; mi annak a haszna? Azonképen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában” (Jakab 2:15–17).

Az igazi védelem forrása

Jehova Tanúi ahelyett, hogy az isteni beavatkozás valamilyen formájában csodákat várnának, inkább felismerik, hogy a védelmet világméretű keresztény testvériségükön belül találják meg. Tulajdonképpen amit ez a testvériség meg tud valósítani a gyötrelmek idején, csodával határos. Emlékeznek Jézusnak a Máté 17:20-ban található szavaira: „Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek.” Igen, a hegyként tornyosuló akadályok eltűnnek, amint az igaz keresztény hit a szeretettel párosulva működésbe lép.

Jehova népének tagjai a világon mindenütt érzik Istenük védelmező kezét ezekben az ingadozó, veszélyes időkben. Úgy érzik, ahogyan a zsoltáríró érezte: „Békességben fekszem le és legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást” (Zsoltárok 4:9). Figyelmüket határozottan a jelen feladatra összpontosítják: „az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég” (Máté 24:14). És bizonyára már nagyon várják, hogy Jehova megvalósítsa a békés, igazságos új világgal kapcsolatos ígéretét, ahol nem élnek át többé semmiféle ember okozta vagy természeti katasztrófát (Mikeás 4:4).

[Képek a 12. oldalon]

Tanúk jöttek mindenfelől, hogy segítsenek az árvízkárosultakon