Mi az oka a családon belüli erőszaknak?

„A család — ahelyett, hogy menedékhely lenne a stresszhatásoktól, a feszültségektől és a családon kívüli irracionalitástól — gyakran a feszültségek forrása vagy éppenséggel fokozója” (The Intimate Environment​—Exploring Marriage and the Family).

A CSALÁDON belüli erőszak témakörének vizsgálata viszonylag újkeletű törekvés. Csupán az utóbbi évtizedekben végeztek behatóbb kutatásokat és felmérést e tekintetben. E kutatások eredményei nem mindig egyértelműek, de sikerült egy-két alaptényezőt megállapítani arról, mi is váltja ki valójában a családon belüli erőszakot. Vizsgáljunk meg ezek közül néhányat.

Mi a családi háttér szerepe?

Számos kutató megfigyelését így foglalja össze: „Minél brutálisabb volt a házaspár, akit megkérdeztünk, annál nagyobb mértékű brutalitást mutattak gyermekeik is; brutálisak voltak egymáshoz és szüleikhez is.”

Egy fiatalra nagy hatással van, ha szemtanúja a családi veszekedésnek és verekedésnek. „Az a gyermek, aki azt látja, hogy édesanyját ütlegelik, úgy éli át ezt az eseményt, mintha őt magát bántották volna” — jegyzi meg John Bradshaw, aki szakgyógykezelést folytat. Egy Ed nevű fiatal gyűlölettel nézte, miként ütötte-verte az apja édesanyját. De anélkül, hogy ennek tudatában lett volna, beleivódott a gondolat: a férfiak dolga a nők feletti uralkodás, és ennek érdekében szükséges a nőt tettlegesen bántani, becsmérelni és félelemben tartani. Felnőtté válva, Ed is ugyanilyen durván, kegyetlenül bánt a feleségével.

Egyes szülők elővigyázatosságból nem engedik meg gyermekeiknek, hogy krimifilmeket nézzenek a tévében, és ezt jól teszik. De mennyivel elővigyázatosabbaknak kellene lenniük, amikor saját viselkedésük a szerepminta fogékony gyermekeik számára.

Milyen szerepe van a stressznek?

Terhesség, munkanélküliség, valamelyik szülő elhalálozása, költözködés, betegség és anyagi nehézségek mind feszültségekhez vezetnek, miként egyéb dolgok is. Legtöbb ember a stresszhatásokat valahogy leküzdi, anélkül hogy erőszakhoz folyamodna. Egyeseknél azonban a stressz erőszakcselekményeket vált ki, különösen akkor, ha ez más tényezőkkel is párosul. Például egy idős szülő eltartása — különösen, ha a szülő beteg is — gyakran vezet bántalmazásokhoz, főleg olyankor, ha az eltartó agyon van terhelve egyéb családi gondokkal is.

A gyermeknevelés is stresszel jár. A család nagyságával arányosan szaporodik a gyermekverési esetek valószínűsége. De a szülők egymás között is veszekedhetnek a gyermekek miatt, hiszen „a leginkább éppen a gyermekek miatti konfliktus vezethez botrányos jelenetekhez” — olvashatjuk a Behind Closed Doors című könyvben.

A nemekről alkotott téves nézet

Dan Bajorek, aki egy kanadai tanácsadó csoport vezetője, azt mondja, hogy az erőszakos férfiaknak téves nézeteik vannak a nőkről: „Bármilyen kultúrkörből származnak is, abban a hiszemben nőnek fel, hogy a férfiak a legkülönbek.” Hamish Sinclair, aki tanfolyamot vezet azzal kapcsolatban, hogyan kell az erőszakos férfiakat kezelni, azt mondja: „ezek a férfiak abban a felfogásban nőnek fel, hogy különbek a nőknél”, ennélfogva joguk van őket „megbüntetni, megfegyelmezni és megfélemlíteni”.

Sok országban jogosnak tartják, hogy a férfiak eszközként vagy tulajdonként kezeljék feleségüket. Felesége feletti uralkodását vagy a felesége irányítását férfiassága jeleként és a férjnek kijáró tisztelet megnyilvánulásaként fogják fel. Gyakran alaposan helybenhagyják vagy többféle módon is bántalmazzák a feleségüket, ám a jogrendszer semmit sem tesz ez ellen, mivel ilyen a törvény ezekben az országokban. A férfi felsőbbrendű, a nő alsóbbrendű; ennélfogva a nő köteles mindenben engedelmeskedni a férjének, függetlenül attól, milyen tiszteletlenül, erőszakosan, perverz módon, vagy önzően viselkedik is a férj.

A CBS televízió riportere, Morley Safer, az egyik dél-amerikai országról így tudósított: „Latin-Amerikán kívül nincs még egy hely a világon, ahol annyira kifejezésre jutna a férfiasság túlzott hangsúlyozásának a kultusza . . . Az egész társadalmat áthatja ez a nézet, beleértve a bírósági tárgyalótermet is, ahol becsületének megvédése indoklásával a férfi még a gyilkosságot is megúszhatja büntetlenül, ha az áldozata történetesen a saját asszonya volt.” Azt állította, hogy „nincs még egy olyan hely a világon, ahol ennyire megaláznák a nőt”, mint itt. De a férfiuralom és a nők lealacsonyítása mindenütt megfigyelhető a világon. Nem szorítkozik egyetlen országra, legyen a brutalitás bármilyen súlyos természetű.

Minna Schulman, a családon belüli erőszakot és törvénysértést vizsgáló New York-i jogi osztály vezetője megállapította, hogy a férfiak az erőszakot eszköznek tekintik arra, hogy uralkodjanak a nők felett, és ezzel mutassák ki erejüket és hatalmukat felettük. Hozzáfűzte: „Azt látjuk, hogy a családon belüli erőszak nem más, mint visszaélés a hatalommal és a nők feletti uralommal.”

A feleségverők közül némelyek önbecsülés hiányában szenvednek, de áldozataikban is ugyanilyen érzést gerjesztenek. Ha verekedhetnek, önző énjük kielégül, felsőbbrendűnek és erősebbnek érzik magukat a másiknál. Azt gondolják, ez férfiasságuk bizonyítéka. De csakugyan az? Mivel fizikai alkatuknál fogva gyöngébb nőkkel szemben követnek el erőszakot, nos, csakugyan azt bizonyítja ez, hogy erős férfiak, vagy inkább azt, hogy logikátlanok? Mert férfiasság jele-e az, ha egy erősebb férfi megver egy gyöngébb védtelenebb nőt? Egy szilárd jellemű férfi minden bizonnyal gyöngédséget és tapintatot fog tanúsítani egy gyengébb és védtelenebb iránt, és nem él vissza erejével.

A brutálisan viselkedő férfi ésszerűtlen gondolkodásának egy másik megnyilvánulása az, hogy gyakran feleségét hibáztatja: ő provokálta ki a verést. Elejt egy-két célzást, vagy esetleg ilyeneket is mondhat: ’Megint nem jól csináltad ezt. Ezért megverlek.’ Vagy: ’Mivel nem időben készült el az ebéd, megkapod, ami jár ezért.’ Az ütlegelő férj azt gondolja: a késés az asszony hibája. Pedig a házastárs mulasztása nem jogosít fel a verésre.

Számít-e az alkohol?

Mivel az alkohol hatására csökken az önkontroll képessége, és nagyobb a valószínűsége annak, hogy valaki szabad teret enged az indulatainak, így nem meglepő, ha egyesek úgy vélekednek: a szeszes italnak köze lehet a botrányos családi jelenetekhez. Sokszor képes valaki heves felindultsága felett uralkodni, ha józan, de szeszes ital fogyasztása után botrányosan viselkedik. A szeszes ital eltompítja felfogóképességét, és az ital befolyása alatt nem tud kellően uralkodni indulatain.

Mások viszont azt állítják, hogy a baj nem az italban, hanem a feszült idegállapotban gyökerezik. Azt mondják, hogy az a személy, aki azért iszik, hogy tompítsa magában az idegfeszültséget, ugyanabba a kategóriába tartozik, mint az, aki tettlegességgel akarja levezetni ingerültségét. Ez valójában azt jelenti, hogy az italozó személy éppoly brutális lehet józanul, mint részegen. Mindazonáltal bárhogy érveljenek is, a szeszes ital egész biztosan nem segíti elő, hogy az egyén uralkodni tudjon az indulatain, hanem rendszerint pontosan ellenkezőleg hat.

Hogyan formálja a tömegtájékoztatás a cselekedeteket?

A televízió, valamint a mozi — állítják egyesek — a férfiakat a férfiasságukat fitogtató férfikép kialakítására buzdítja, és arra neveli, hogy brutalitással el lehet intézni konfliktushelyzeteket, és ez jó eszköz a harag levezetésére. „Magam is megdöbbentem, milyen reakciót váltott ki belőlem a Rambo-film nézése — ismeri el egy családi tanácsadó. — Jóllehet engem mint felnőttet, aki törvénytisztelő ember módjára gondolkodom, elrémisztenek Rambo tömeges emberölései, de gyermeki [bensőm] örült és még szurkolt is.”

Mivel a televízió révén sok gyermek több ezer órán át számtalan krimijelenetnek van kitéve, például más emberek megerőszakolásának és durva megalázásának, legfőképpen nők esetében, nem csoda, ha sokan úgy nőnek fel, hogy maguk is gyakorolják ezeket az antiszociális tulajdonságokat másokkal szemben. De nemcsak a gyermekeket éri ilyen hatás, hanem a felnőtteket is.

Különösen az utóbbi években jelentősen emelkedett azoknak a televíziós és egyéb filmeknek a száma, amelyek élő valóságban mutatják be az erőszakot, az erkölcstelenséget és a nők megalázó bántalmazását. Ez kétségtelenül csak súlyosbítja a családon belüli erőszak előfordulását. Miként az egyik nyomozócsoport kimutatta: „egyértelmű  . . . összefüggés vana televízióban és mozikban látott erőszakcselekmények és az aggresszív viselkedés között.”

Az elszigeteltség hatása

Sokan ma elszemélytelenednek és magányossá válnak. A barátságos kis vegyesboltok helyett szupermarketek és diszkont-áruházak létesültek. Új városrészek kiépülésével, az anyagi gondok és a munkanélküliség emelkedésével a családok állandó vándorokká lettek. Az ilyen családokban igen nagy arányban fordulnak elő botrányos családi jelenetek, hiszen esetükben nincs erős társadalmi kötődés.

James C. Coleman a Intimate Relationships, Marriage, and the Family című könyvében kifejti, miért vélekedik így. Szerinte a zárkózott ember nem fog értelmes beszélgetéseket folytatni, és megnehezíti, hogy a bántalmazó tárgyilagosan lássa helyzetét, vagy bizalmas barátjától segítséget kérjen. Akinek nincsenek barátai és közeli hozzátartozói, akik mérsékelni tudnák ezt a hatást, az még jobban felbátorodik az önző viselkedés terén, mivel helytelen gondolkodása nem szembesül naponta közeli hozzátartozóinak helytelenítő jelenlétével. Ahogyan a Példabeszédek 18:1. verse mondja: „Aki elkülöníti magát, saját önző kívánsága után jár; minden gyakorlati bölcsesség ellen kifakad” (New World Translation).

Segítség az erőszakos családnak

Csupán néhány részletet vizsgáltunk meg abból, mi lehet a családon belüli erőszak oka. De vannak egyéb magyarázatok is erre. Most, hogy fel tudtunk ismerni egy-két okot, a következő lépésként meg kell vizsgálni, mi a megoldás. Ha valaki ilyen erőszakos életet élő családban él, hogyan érheti el, hogy megszűnjék a bántalmazás? Mi a Biblia nézőpontja e tekintetben? Véget ér-e valaha a családon belüli erőszak? A 10. oldalon levő cikk ezeknek a kérdéseknek szentel figyelmet.

[Kiemelt rész/kép a 9. oldalon]

Lelki erőszak — Szavakkal okozott sértés

FIZIKAI bántalmazásnál az ököl jut szóhoz; érzelmi megbántásnál a szavaké a szerep. Az egyetlen különbség a fegyverek megválasztásában van. A Példabeszédek 12:17 ezt mondja: „Van olyan, a ki beszél hasonlókat a tőrszúrásokhoz; de a bölcseknek nyelve orvosság.”

Vajon mennyire káros a lelki erőszak, a „tőrszúráshoz” hasonló beszéd? Dr. Susan Forward ezt írja: „Az eredmény ugyanaz [mint a fizikai erőszaknál]. Éppúgy heg marad hátra; tehetetlennek érzed magad, és — érzelmi szóhasználattal élve — csupa fájdalom vagy.”

Amikor egy házastársat lelkileg bántalmaznak: „A házastárstól elszenvedett erőszak nem csupán fizikai vonatkozású. Igazában, s talán legnagyobbrészt a bántás sértő szavakkal történik, és érzelmi jellegű” — mondta egy sokat megbántott asszony. A bántalmazás formája lehet szitkozódás, hangos veszekedés, állandó bírálgatás, megalázó sértő szavak, vagy tettlegességgel való fenyegetőzés.

Nagyon nagy kárt okozhat egy-egy rosszindulatú megjegyzés, amellyel valaki a másikat lekicsnyli, megalázza vagy megfélemlíti. Miként a sziklára csepegő víz, oly ártalmatlannak tűnhet kezdetben a rosszindulatú burkolt célozgatás. De hamar kikezdi az illető önbecsülését. „Ha választanom kellene a fizikai verés és a szóbeli bántalmazás között, inkább a verést választanám — mondta az egyik nő. — Ennek legalább megmaradnak a nyomai — magyarázta —, és az emberek még sajnálkoznak is feletted. A sértegető szavak egyszerűen megőrjítenek. Az okozott sebek láthatatlanok. Senki sem veszi észre.”

Amikor egy gyermeket lelkileg bántalmaznak: Ez történhet úgy, hogy a szülő folyton kritizálja gyermekét és megszólja külső megjelenése, értelmi képessége, hozzáértése vagy személyi értéke miatt. A gúnyos megjegyzések különösen ártalmasak. A gyermekek gyakran a gúnyos megjegyzéseket egy az egyben magukra veszik és nem tudják érzékelni, mit vegyenek komolynak, s mit „tréfának”. Egy családi pszichológus, Sean Hogan-Downey megjegyzi: „A gyermek sértve érzi magát, de mivel mindenki nevet, így megtanulja, hogy ne bízzon az érzéseiben.”

A legtöbb esetben van valami igazság abban, amit egyszer a skót történész és esszéíró, Thomas Carlyle mondott: „Ma már belátom, a maró gúny inkább az Ördög nyelve; pontosan ezért gyakorlatilag már régóta nem gúnyolódom.”

Joy Byers, a gyermekbántalmazás eseteivel foglalkozó szakértő, ezt mondja: „Tettlegeséggel meg lehet ölni egy gyermeket, de a gyermek szellemét is meg lehet ölni, s pontosan ez történik, ha a szülő folyton a hiányosságokra rá.” Az FLEducator című folyóirat ezt mondja: „A látható sérülésekkel ellentétben, amelyeket bárki észrevehet, de amelyek hamar elmúlnak, a lelki erőszak láthatatlan változást idéz elő a gyermek gondolkodásában és személyiségében, ami tartósan eltorzítja realitásérzékét és másokhoz fűződő kapcsolatait.”

[Kép a 7. oldalon]

Ha a gyermek botrányos jeleneteknek van kitéve, az erősen kihat későbbi viselkedésére