Amikor az erőszak célpontja a család
„Az emberek közötti erőszak — akár pofonról, lökdösésről, késelésről, akár lövöldözésről legyen is szó — a családi kö-rön belül gyakoribb, mint bárhol másutt a társadalmunkban” (Behind Closed Doors).
SÉTÁLJ végig bármelyik amerikai utcán. Minden második házban évente legalább egy családi botránynak lehetsz a tanúja. Minden negyedik családban többször is megismétlődik ez a viszály. Ironikus módon sokan, akik félnek késő este az utcán sétálni, ennél nagyobb veszélyben forognak lakásukban.
De a családon belüli erőszak nem csak amerikai jelenség. Mindenütt előfordul az egész világon. Dániában például minden három gyilkosság közül kettő családon belül következik be. Egy afrikai felmérés szerint — az összes gyilkossághoz viszonyítva — a családon belül előforduló gyilkosságok aránya az egyes országoktól függően 22 és 63 százalék között mozog. Latin-Amerikában sok ember, főleg nők, macho férfiak részéről jövő ütlegeléstől és megalázástól szenved, és egyeseket még meg is ölnek.
Kanadában körülbelül 100 nő hal meg minden évben férjük vagy vadházasság esetén partnerük erőszakossága miatt. Az Egyesült Államokban, ahol tízszer többen laknak, mint Kanadában, évente közel 4000 nőt gyilkolnak meg a gorombán viselkedő férjek vagy szeretők. Ezenfelül mintegy 2000 gyermeket ölnek meg a szülők, de fordítva is, legalább ennyi szülő hal meg a gyermekük kezétől.
Világszerte megfigyelhető, hogy a férjek ütik-verik feleségüket, a feleségek megütik férjüket, a szülők tettlegesen bántják gyermekeiket, de a gyermekek is megverik szüleiket, és a gyermekek egymással szemben sem kíméletesek. „A felnőttek által az életük során tapasztalt haragkitörés és erőszak többsége vérrokonoktól jön, vagy rájuk irányul — állítja a When Families Fight című könyv —, és ez a harag erőteljesebb, mint bármely más kapcsolatban megnyilvánuló haragkitörés.”
Családi háborúskodás
Házastársak közötti verekedések: A férjek igen sokszor a házassághoz kapott törvényes beleegyezést felhatalmazásnak tekintik feleségük megverésére. Jóllehet nők is rátámadnak férjükre tettlegesen, a verekedés esetén a férfiak által okozott testi sértés sokkal súlyosabb. A Parents folyóirat ezt közli: „A házastársak közötti [súlyos] verekedések 95 százalékában olyan férfiakról van szó, akik feleségüket súlyosan ütlegelték.”
Egy New York-i kerületi ügyésznő kijelentette: „A nők durva bántalmazása járványos méreteket ölt az amerikai társadalomban. A FBI becslése szerint . . . minden évben 6 millió nőt vernek meg.” Jóllehet a durva bántalmazások száma országonként változó, a jelentések azt mutatják, hogy a férfiak nőkkel szembeni brutális viselkedése — sok országban, vagy szinte minden országban — járványos méreteket ölt.
Az Egyesült Államokban becslések szerint „minden 10 asszony közül egy asszony házassága idején férje részéről súlyos bántalmazást (ütlegelést, rugdosást vagy még durvább erőszakot) visel el”. A kevésbé súlyos esetekről a Family Relations című folyóirat ezt mondja: „Az Egyesült Államokban minden második asszony a családon belül durva bántalmazást szenved el.”
Sőt egy New York-i kerületi ügyésznő azt mondja, hogy megállapítást nyert: „többször kerültek kórházba ápolás céljából családi verekedések kapcsán súlyosan megvert nők, mint együttvéve olyan nők, akiket megerőszakoltak, kiraboltak, vagy akiket autóbaleset ért.”
Dr. Lois G. Livezey megjegyzi: „Vitathatatlan, hogy ma már mindennaposak a nőkkel szembeni brutális cselekmények és a családon belüli erőszak is általános. Az elkövetők . . . rendes emberek . . . Minden társadalmi rétegben és minden etnikai csoportban súlyos gondot jelent ez a jelenség.”
Időnként az áldozatok önmagukat okolják az elszenvedett bántalmazásért, amely önbecsülésük elvesztésével jár. A Parents című folyóirat kifejti: „Az a nő, akinek kevés az önbizalma és nem sokra tartja magát, szinte számít a verésre . . . A tipikus megvert nő fél tervezni, és nem mer saját kezdeményezésből cselekedni.”
A családi veszekedés és verekedés nagyon hátrányos a gyermekekre is. A gyermekek megtanulják, hogy erőszak alkalmazásával befolyásolni lehet másokat. Egyes anyák még arról is beszámoltak, hogy gyermekeik céljaik elérésére ilyen fenyegetésekkel állnak elő: ’Megveretlek apával, ha nem teszed meg ezt és ezt.’
Gyermekek bántalmazása: Minden évben gyermekek millió néznek szembe tettleges, súlyos testi sérülést okozó fenyítéssel, amely bénulással, sőt halállal is végződhet. Becslések szerint minden bejelentett gyermekverésre 200 be nem jelentett eset jut. „Gyakran az otthon a legveszélyesebb tartózkodási hely a gyermekek számára” — állítja a Sociology of Marriage and the Family című könyv.
John E. Bates egyetemi tanár azt mondja, hogy a gyermekek szülői házban elszenvedett bántalmazást mint legerőteljesebb hatást magukkal viszik, és ez kihat arra, milyen lesz a gyermek későbbi viselkedése. Dr. Susan Forward ezt mondja: „Azt figyeltem meg, hogy egyetlen más esemény sem okoz az életben akkora kárt az önbecsülésben, vagy nem tesz annyira hajlamossá valakit a felnőttkori érzelmi nehézségekre, mint ez.” Az aggresszió jeleit nehéz helyzetekben már a 4-5 éves kisgyermekeknél meg lehet figyelni. Ahogy az ilyen gyermekek növekszenek, közülük aránytalanul többen szoknak rá a kábítószerekre, italozásra, sokan bűnözőkké válnak, vagy a lelki élet zavarának jeleit mutatják és fejlődésükben elmaradnak.”
Érthető módon számos gyermek, akikkel mostohán bánnak, haragot érez a mostohán bánó szülőjével szemben; de gyakran arra a szülőre is haragszik, aki ugyan nem bántja őt, de eltűri ezt a bántalmazást. A gyermek így gondolkozik: a szótlanul tűrő fél olyan, mintha cinkostárs lenne.
Öregek bántalmazása: Kanada idősebb lakosságának körülbelül 15 százalékát fizikai és lelki bántalmazás éri felnőttkorú gyermekei részéről. Az egyik orvos azt jósolja, hogy „ez a helyzet csak rosszabbodni fog, tekintettel arra, hogy egyre több lesz az öreg és fokozódni fognak a gyermekekre nehezedő anyagi és érzelmi terhek”. És ugyanettől lehet tartani világszerte.
Az idősek nem szívesen jelentik, ha bántalmazzák őket. Mivel függnek a bántalmazótól, így beletörődnek szörnyű helyzetükbe. Arra a kérdésre, mikor fordul a hatóságokhoz fia vagy menye durva viselkedése miatt, egy idős asszony egyre csak ezt hajtogatta: „Majd legközelebb.” Olyan súlyosan megverték, hogy kórházba kellett szállítani, ahol egy hónapig kezelték.
Vér szerinti testvér bántalmazása: A családon belüli erőszaknak ez is igen gyakori formája. Egyesek szinte elcsépelten mondják: „A fiúk nem fiúsan viselkednek.” Az egyik felmérés szerint a vér szerinti testvéreknek több mint a fele olyan tettlegességre ragadtatta magát, amiért büntetőeljárást lehetett volna kezdeményezni ellenük, ha a tettlegesség áldozata a családon kívüli személy lett volna.
Sokan úgy vélik, hogy a testvérek közötti erőszak olyan viselkedési mintára tanít, amelyet magukkal visznek majd a felnőttkorba is. Egyeseknél ez fontosabb tényező a későbbiekben a házastárs bántalmazásánál, mint az a brutális viselkedés, amit esetleg szüleiknél figyeltek meg.
Veszélyes csatatér
Egy jogász kutató egykori felmérése szerint a rendőrséget gyakrabban hívták ki családi botrányok elsimítására, mint egyéb bűncselekményekhez összesen. De azt is állította, hogy több rendőrt öltek meg ilyen kihívás kapcsán, amikor családi viszály dúlt, mint amikor egyéb ügy kapcsán hívták ki őket. „Rablótámadás esetén az ember legalább fel van készülve az eshetőségekere — mondta az egyik rendőr. — De ha valakinek a lakásába megyünk, nem tudhatjuk, mi vár ránk.”
A családon belüli erőszakról készített átfogó tanulmányban az egyik amerikai kutatócsoport arra a következtetésre jutott, hogy a család jelenti a társadalomban azt az egységet, kivéve háború idején a katonaságot, ahol a legtöbb erőszak előfordul.”
Mi az oka a családon belüli erőszaknak? Véget ér-e valaha? Jogos-e egyáltalán? A következő cikk ezekre a kérdésekre kíván választ adni.
[Oldalidézet a 4. oldalon]
„A nők durva bántalmazása járványos méreteket ölt az amerikai társadalomban” (Egy kerületi ügyésznő).
[Oldalidézet az 5. oldalon]
„Gyakran az otthon a legveszélyesebb tartózkodási hely a gyermekek számára” (Sociology of Marriage and the Family).