Juhtenyésztéssel foglalkozunk

VOLT már gyapjúruhád, vagy vásároltál valaha is gyapjúfonalat? Elgondolkoztál-e egyáltalán azon, honnan van a gyapjú? Vagy hogy mi mindennel jár a juhok tenyésztése, amelyek a gyapjat adják? Nos, e dologban talán el tudunk igazítani. Miért? Mert a feleségemmel, Barbarával, juhfarmot tartunk fenn Új-Zéland Déli-szigeten.

A juhok érdekes teremtmények — kezelhetők, félénkek és gyakorta meglehetősen buták. Mégis, emlékszem egy anyajuhra, amely a nyáj minden anyajuhánál jobban tudott vigyázni a kicsinyeire. Mások szem elől vesztették a barikáikat, de ez nem. Mi volt a különös benne? Az, hogy vak volt. De a vakságát kifinomult szagló- és hallóérzéke kiegyenlítette. Mindig pontosan tudta, hol vannak a bárányai. Öröm volt látni, amint szoptatta őket, miközben a farkuk erőteljesen járt.

Életem java részét itt, a Déli-szigeten, a juhok mellett töltöttem. Édesapám 60 évig juhfarmer volt. Miért a „juhfarmer” és nem a „juhász” szót használom? Nos, a juhász a közfelfogás szerint olyan személy, aki egy vándorló nyájra felügyel. Nekünk pedig juhfarmjaink vannak. A mi juhaink egy meghatározott zárt földterületen mozognak, és csak átmennek egyik mezőről vagy bekekerített legelőről egy másikra. Mi ezrével, s nem százával vagy tucatjával tenyésztjük a juhokat. De új-zélandi mércével mérve a mi tanyánk csak kis juhtanyácska. Ennek ellenére iparszerűen űzzük foglalkozásunkat. Mi mindent foglal magában ennyi juh felnevelése és tenyésztése?

Szaporodjatok és sokasodjatok!

Miközben egyes juhtenyésztők csupán a húsáért tenyésztik a juhokat, mi a gyapjáért és a húsáért is. A turisták gyakran meglepődve értesülnek arról, hogy Új-Zélandon mintegy 70 millió juh van, amelynek java részét 19 juhfajta alkotja. A juhok hazánkban nem őshonos állatok; más országokból kerültek ide. A nagy merinói juh eredetileg Spanyolország Extremadura vidékéről való. De van romney, leicesteri és egyéb angol juhfajta is, amelyek Ausztrálián át kerültek ide.

Mi romney juhokat tartunk. Ezek magas, nagy növésű állatok, és kiváló a gyapjúhozamuk is. De ahhoz, hogy ilyen gyapjat kapjunk, kemény munkát kell végeznünk, beleértve a tervezést is. Elsősorban egy jól szaporodó juhállományt kell nevelnünk, amihez a jó tenyészállatokra van szükség. Én például minden évben veszek kiváló kosokat, hogy összesen mintegy 35 legyen, és áprilisban ezeket a nyáj közé engedem, hogy megtermékenyítsék, vagy ahogy mi mondjuk: meghágják az anyajuhokat. Három hét leforgása alatt mindegyik kos 60—80 anyajuhot hág meg. Az ellési időszak szeptember körül van, és mi Barbarával ezt az időszakot kedveljük a legjobban. De mivel foglalatoskodunk szeptemberig?

Téli etetés

Itt, a déli féltekén májusban kezdődik a tél. A legelő ez idő tájt elég gyér, így kénytelenek vagyunk a juhokat etetni. Azért a „vagyunk” többes számot használom, mert Barbara velem együtt serénykedik e munkában. Mezőinket vagy földjeinket elektromos áram alá helyezett dróttal körülbelül félhektáros területekre osztjuk fel. Az ilyen elektromos áram alá helyezett kerítések felállítása nem kis feladat. Miért van szükségünk erre? Azért, mert a juhok nap mint nap egyik legelőről a másikra vándorolnának, mi pedig nem győznénk hordani nekik a szénát és egyéb takarmányt. Az „egyéb takarmány” ez esetben árpa vagy dió, különösen közvetlenül az ellés előtti időszakban, amikor az anyaállatoknak többlettáplálékra van szükségük. A fiatal egyéves ürüket még svéd karórépával is szoktuk etetni. De honnan szerezzük be ezeket a répákat? Megtermeljük őket, ami azt jelenti, hogy nemcsak juhtenyésztéssel foglalkozunk, hanem gazdálkodunk is. De térjünk vissza örömteli munkánkhoz, az elletéshez.

Bábáskodunk

Ha jön a szeptember, Barbarával motorkerékpárra ülünk és keresztül-kasul járjuk a legelőterületünket. Persze nem versenyzünk. Ezzel a járművel szoktunk közlekedni, hogy eljussunk minden ellésre készülő anyajuhhoz. Ellés idején naponta ötször-hatszor is felkeressük ezeket az anyaállatokat, hogy kéznél legyünk, ha segítségre lenne szükség. A legtöbb anyajuh minden nehézség nélkül ellik, de az ikerbárányokat meg kell jelölnünk, hogy ha elkerülnének egymástól vissza tudjuk tenni őket tejtestvérükhöz.

Van olyan anyajuh, amelyik nehezen ellik. Ilyenkor a motorkerékpárral gyorsan ott termünk, ahol beavatkozásra van szükség. Például, ha egy bárány fejjel előre jön ki, anélkül hogy a lábát előredugná, könnyen megfulladhat. Ilyenkor bábaként közreműködünk és segítünk, hogy normálisan folyjék le az ellés. Aki nem szokott ilyen dologhoz, a sok mocsokkal járó feladatnak láthatja ezt a munkát, de nekünk, akik egy megszülető új életnek lehetünk a szemtanúi, évenként megismétlődő csodának számít.

A legtöbb anyaállat ikerbárányt hoz a világra. A végén egy színes karikával jelöljük meg a fülén azt a körülbelül 500 nőstény bárányt, amelyet továbbszaporodásra kiválasztunk. Ez a jelzés a korukat is jelöli. Háromnégy hónap után a hímbárányokat és a fölösleges nőstényeket vágóhídra küldjük, ahol lefagyasztják húsukat. Mellékesen megjegyzem, külön szaknyelvünk van a bárányok korának jelölésére. Az egyéves bárányt ürübáránynak nevezzük, a kétévest kétfogúnak. A juhoknak ugyanis csak nyolc foguk van, minden évben kettővel több. Amikor egy jerke kétfogú lesz, alkalmas a továbbszaporodásra.

Ne felejtsük el, miért is tenyésztjük elsősorban ezeket a juhokat: értékes bundájukért, gyapjukért — s ezzel máris elérkeztünk a legnehezebb idénymunkához.

Segédkezés a juhnyírásban

Bár egy jó juhnyíró képes naponta akár 300—400 juhot is megnyírni, én azért nem vagyok ennyire ügyes. Az én átlagom napi 150 juh. A legtöbb juhot évente egyszer nyírjuk, de vannak juhok, amelyeket kétszer is meg lehet nyírni; amikor egyéves, októberben, és amikor kétfogú, márciusban is. Hogy a nyírás később egy kicsit könnyebb legyen, megkurtítjuk a juhok farkát, így hátsó felük tisztábban tartható.

Valamikor nyíróollókat vagy pengéket használtak a gyapjúnyíráshoz. Ma elektromos nyírógépeket használunk, de még így is igen megerőltető ez a munka és igazi szakértelmet kíván. A munka könnyebb vagy nehezebb volta attól függ, hogyan tartod a juhokat. Én például juhnyírókat alkalmazok, akik a napi megnyírt darabszám után kapják fizetésüket. Egy-egy anyajuhról általában 4,5—5,5 kg gyajú nyerhető.

A következő munkafolyamat a gyapjú előkészítése szállításra a gyapjúkereskedőhöz. Egy-egy gyapjúbálában 180 kg gyapjút szoktunk összepréselni. De vajon hogyan garantáljuk a gyapjú jó minőségét? Munkánknak van egy másik fázisa, ami elengedhetetlen a jó gyapjúhoz.

Fürdetés

A juhok kullancsokat vagy tetveket szednek össze egymástól, s e paraziták azután viszketegséget idéznek elő. Hirtelen azt veszi észre az ember, hogy a juhok idejük nagy részét evés helyett azzal töltik, hogy a kerítéshez dörzsölve magukat vakaróznak. Így lesoványodnak és tönkremegy a gyapjuk. Hogyan lehet ezen segíteni? Úgy, hogy évente egyszer vegyi fürdőbe mártjuk őket. Ez a munka sem leányálom, ahogyan egy külföldi turista megjegyezte, amikor a farmunkra látogatott. Ő így írta le a látottakat:

Egy városi ember szemével nézve

„Amikor a helyszínre érkeztem, a fürdetés már órák óta folyt. Az első pillanatban ilyen jelenetekhez nem szokott városi szemeim csak óriási nagy felfordulást láttak. Az emberek kiabáltak, és kutyák csaholtak és szaladgáltak mindenhol. Egyes juhok köhögtek, mások lihegtek. A kutyák szó szerint átugrottak a riadt juhok hátán, hogy eléjük kerülve szétoszlassák őket és megszüntessék a torlódást. Hamarosan rájöttem, mi ennek a logikája.

A bekerített karámrészekben több száz juh várt a sorára, hogy egy szűk csúszdába tereljék őket, egy-egy alkalommal tucatnyit közülük. A juhtenyésztők egyike egy vegyszeres oldattal teli kis medencénél várakozott, amit egy laza zsákvászon takart el a juhok elől. Mihelyt az állat odaért a várakozó férfihoz, az minden teketória nélkül térdeivel nekilökte az állatot a zsákvászonnak, és potty! — egy juh már benne is volt a sötét lében. Az állat első reakciója az volt, hogy megpróbált kijutni és úszni kezdett a keskeny kijárat felé. Ám mindegyik oldalon ott voltak a farmra felfogadott emberek, s ezek hosszú rudakkal a víz alá nyomták őket, hogy az egész bundájuk tetőtöl talpig átitatódjék e folyadékkal. Amikor az állatok kimásztak ebből a piszkos vegyi léből, köhögtek és köpködtek és erőteljesen megrázva magukat szanaszét permetezték a vizet. Amikor a juhok egy része átesett a fürdetésen, a kijárati karámból kiterelték őket a legelőre, láthatóan megkönnyebbülve és igen fürgén tették meg a visszautat.”

A kullancsok és a férgek elleni harc

Számomra érdekes egy külső szemlélő leírását hallgatni a munkánkról. Bizonyára kíváncsi vagy, milyen vegyszert használunk a fürdetéshez. A kereskedelmi elnevezése Grenade, aktív hatóanyaga Pyrethroid és 5 százalékos Cyhalothrin, amelyek elpusztítják a kullancsokat és a tetveket. De a juhoknak nem csak ezek a paraziták az egyedüli természetes ellenségeik. Ott vannak még a bélférgek és a tüdőférgek is, amelyektől csak úgy tudnak megszabadulni, ha rendszeresen ellátjuk őket orvossággal. E célból a juhokat be kell terelni az udvarba. Egy szűk, 120 cm széles folyosóba tereljük őket, ahol körülbelül 50 juh fér el. Ott aztán beadjuk nekik az orvosságot, vagyis egy vegyi keveréket nyeletünk le velük, amely elpusztítja a férgeket. Ilyenkor a hátunkra erősítjük a folyadékkal teli edényt, s egy cső és szórófej segítségével az állat torkába spricceljük a folyadékot. Időnként penicillint is kell adnunk az állatoknak vérmérgezés ellen.

Előfordul-e juhainknál száj- és körömfájás? Nem, hála azoknak a rendkívüli szigorú ellenőrzéseknek, amelyeket a bevándorlási és mezőgazdasági hatóságok tartanak az új-zélandi kikötőkben és repülőtereken. Sok külföldi elképed, amikor repülőtereinkre érkezve azt látja, hogy a repülőgép kabinját fertőtlenítés céljából bepermetezik, mielőtt megkezdődnék a kiszállás. De ez csak egyik oka annak, amiért állataink elkerülik azokat a betegségeket, amelyek más országokban oly gyakoriak.

A nélkülözhetetlen kutyák

Elbeszélésem nem lenne teljes, ha nem említeném meg a juhászkutyáinkat. Farmunkon van vagy hat belőlük. Kétféle juhászkutyát tartunk, s mindkettőben van némi skót juhászkeverék. Vannak úgynevezett terelő vagy csaholó kutyáink. Ezek csaholva terelgetik a juhokat, sokszor úgy, hogy felugranak a hátukra, hogy a kívánt irányba tereljék őket. A másik fajta kutyát vezérkutyának hívjuk. Ez megy a juhok előtt és egyik szemét mindig rajtuk tartja; nem ugatásával, hanem ránézésével félemlíti meg a juhokat. E hűséges jószágok nélkül nem tudnánk boldogulni. Annyira odaadók, hogy képesek kimerülésig dolgozni.

Nos, így néz ki röviden juhtenyésztő életünk itt Mossburnben, Új-Zélandon. Legközelebb, ha egy szép gyapjúruhát vásárolsz, gondolj egy pillanatra a juhfarmerekre, akik szerte a világon gondosan táplálják ezeket a gyapjat adó jószágokat. (Bruce Cournane elbeszélése nyomán.)

[Kép a 16. oldalon]

Tizenkilenc juhfajta az agrodome-i (Rotorua) kiállításon

[Forrásjelzés]

Agrodome-i kosok az emelvényen

[Képek a 18. oldalon]

Fent: A juhok indulnak a fürdőbe

Lent jobbra: A juhnyírás igen fárasztó munka