Meg tud-e felelni a tudomány a XXI. század kihívásaira?

„MA MÁR elegendő olyan tudományos bizonyíték áll rendelkezésre, amelyek arra mutatnak, hogy az Anyaföld már nem túl sokáig lesz képes elviselni neveletlen és fegyelmezetlen ivadékait” (The European, 1992. március 19—25.).

AZ ÖKOLÓGUSOK egyre inkább azon a véleményen vannak, hogy a föld fenyegetett állapotáról szóló hírek nemcsak vihar egy pohárban, hanem komoly és jogos figyelmeztetések. Sőt ők maguk mondják, hogy sürgősen cselekedni kell, ha el akarjuk kerülni a katasztrófát. „Nekünk már nincsenek nemzedékeink — nyilatkozta a Worldwatch Institute elnöke az 1980-as évek végén. — Nekünk csupán éveink vannak, amelyek során megkísérelhetjük visszájára fordítani a dolgokat.”

A 5000 Days to Save the Planet címü könyv szerkesztői még határozottabban fogalmaztak 1990-ben, amikor kiadták könyvüket. Attól az időponttól elkezdték a visszaszámlálást. Az általuk megállapított határidő szerint a föld megmentésére maradt idő ma már csak mintegy 4000 nap körül lehet. A XXI. század hajnalán pedig — hacsak nem történik közben valami különleges és váratlan fordulat — ez a szám mintegy 1500 napra fog csökkenni.

Milyen nem várt körülmények váltották ki a kétségkívül válsághelyzetet? Milyen kihívásokat vet fel a következő század?

Nincs hiány megoldásra váró feladatokban

A békeszerető emberek örülnek a hidegháború befejezésének. Ám a világbéke megalapozása és fenntartása sem jelent kisebb feladatot. Mitterrand, Franciaország elnöke, 1990 januárjában az egységes Európa létrehozásának nehézségeiről tartott beszédében ezt mondta: „Magunk mögött hagytunk egy igazságtalan, ámde stabil világot egy olyan világért, amelyről azt reméljük, hogy igazságosabb lesz, ugyanakkor azonban bizonyosan sokkal ingatagabb.” A The European pedig így írt: „A szabadság ára [a korábbi szovjet tömb nemzetei számára] az egyre nagyobb bizonytalanság, amely ha nem is nagy mértékben, de mégis megnövelte a nukleáris háború kockázatát.”

Valójában némely kihívás, amellyel ma a világ kénytelen szembenézni, gyakorlatilag ismeretlen volt a hidegháború kezdetének idején. A 5000 Days to Save the Planet megjegyzi: „Nem egészen ötven évvel ezelőtt a világ környezete még nagyjából kiegyensúlyozott képet mutatott . . . A világ egy hatalmas, gyönyörű és lehetőségekben gazdag hely volt; hogyan voltunk képesek tönkretenni? Napjainkban azt halljuk, hogy bolygónk válságban van, és hogy pusztulást és szennyezést okozó eljárásainkkal a teljes katasztrófa felé haladunk.”

Úgynevezett természeti katasztrófák — árvizek, viharok, földrengések, vulkánkitörések — mindenfelé előfordulnak. Nem teljesen egyértelmű a felelet arra a kérdésre, hogy milyen mértékben felelős ezért az ember beavatkozása a környezetbe. Bizonyított tény, hogy a földet védelmező ózonréteg néhány helyen vészesen elvékonyodott. Az éghajlati változások tragédiákat okozhatnak, amelyek némely tudós véleménye szerint egyik pillanatról a másikra és nem fokozatosan jöhetnek létre.

Rák, szívbetegség, vérkeringési zavarok és számos más betegség már régóta kihívást jelentenek az orvosi hivatás szakterületei számára. A orvostudományban az évek során bekövetkezett előrehaladás ellenére ezek a betegségek még mindig szedik áldozataikat. Egyedül Európában évente mintegy 1 200 000 személy hal meg rákban, majdnem 65 százalékkal többen, mint egy évtizedddel ezelőtt. Egy újabb veszedelem az AIDS —, amelyben sokkal kevesebben haltak meg, mint a fenti betegségekben — nagymértékben eltereli a figyelmet erről a hatalmas veszteségről.

Egy másik kihívás: Nem egészen 200 év alatt a világ népessége egymilliárd emberről körölbelül öt és fél milliárdra szaporodott. A növekedés arányának az utóbbi években tapasztalható csökkenése ellenére, némely becslés szerint a 2025-ös évre a világ népessége valószínűleg meghaladja a nyolcmilliárdot, és 2050-re megközelíti a tízmilliárd főt. Hol fognak mindezek az emberek lakni? Mit fognak enni? Az egyik 1991-ben megjelent ENSZ-jelentés becslése szerint már most is egymilliárd ember él abszolút szegénységben. Életüket „olyan fokú alultápláltság, írástudatlanság és betegség jellemzi, amely messze alulmarad az emberi méltóság fogalmától”.

Paul R. Ehrlich, az Egyesült Államok Stanford Egyetemének népességtudománnyal foglalkozó professzora, e válság szörnyűségeit tárgyalva megjegyzi: „Míg a túlnépesedés a szegény nemzeteknél a szegénység sújtotta állapot fennmaradását eredményezi, a gazdag nemzeteknél aláaknázza az egész bolygó életkörülményeinek megjavítására fordítható forrásokat.”

Annak a lehetősége, hogy a korábban említett tényezők — vagy az olyanok, mint a kábítószer-fogyasztás, nem megfelelő lakáskörülmények, bűnözés és faji ellentétek — a közeljövőben világkatasztrófa gyújtószikrái lehetnek, komoly figyelmet érdemel. A kihívás világos. A felelet azonban nem.

Megoldások keresése

A gondok súlyosságára való tekintettel a kormányok — noha eltérő sürgősségi fokkal — keresik a megoldásokat. Tavaly júniusban például az eddigi legnagyobb ökológiai konferenciát tartották a környezeti gondok kérdéseiről Rio de Janeiróban. Az ENSZ által támogatott Föld csúcstalálkozó a második ilyen volt az 1972-ben Svédországban megrendezett stockholmi konferenciát követően. Egy ismert német politikus azt mondta akkor: „Ez a konferencia fordulópontot jelenthet a bolygó sorsára nézve.”

Az 1972-es találkozó nyilvánvalóan nem váltotta be a hozzá fűzött reményéket. Maurice F. Strong, az 1972-es és az 1992-es konferencia főszervezője elismerte: „A Stockholm óta eltelt 20 év alatt megtanultuk, hogy a környezetvédelmi szabályok csupán a kiindulópontot jelentik a környezet védelmére meghozandó erőfeszítésekben. Fontosak, de nem elegendőek. Együtt kell járniuk a gazdasági szokásainkat alapvetően meghatározó indítékainkban bekövetkező lényeges változtatásokkal.”

Vajon az 1992-es konferencia sikeresebbnek bizonyult e „lényeges változtatások” terén, mint az 1972-es? És ha nem, képes lesz-e még a bolygónk újabb 20 év múlva — 2012-ben — helyet biztosítani egy lehetséges harmadik Föld csúcstalálkozó számára?

A lenagyobb kihívással szembenézve

Az emberek általában egyre inkább kételkednek abban, hogy a vallás és a politika képes megoldást találni a világ bajaira. De ha nem a vallás és nem a politika, akkor mi képes megfelelni a XXI. század komoly kihívásaira?

A Német Szövetségi Kutatási- és Technológiai Minisztérium kiadott egy füzetet, amely rávilágít erre a kérdésre. „E problémák kezelése olyan politikai stratégiákat igényel, amelyek segítségével nem csupán az ember által okozott további változásokat lehet elkerülni, hanem az egész világra kiterjedő változások negatív következményeit is meg lehet akadályozni. Tekintettel az előttünk álló problémák összetettségére, csakis az olyan politikai döntések az ésszerűek, amelyek szilárd tudományos eredményeken és megbízható előrejelzéseket adó modelleken alapulnak. Úgy tűnik, hogy ez az egyedüli módja a költséges, vagy a nemkívánatos és katasztrofális fejlemények elkerülésének. Az ilyenfajta információkról való gondoskodás állítja a legnagyobb kihívás elé a jelenkor tudományos világát.”

A tudomány félelmetes kihívásokkal nézett szembe már korábban is, és többé-kevésbé meg is birkózott velük. Mégsem indokolatlan feltenni a kérdést: Vajon meg tud felelni a tudomány azokra a páratlan kihívásokra, amelyek elé az elkövetkező XXl. század állítja? Van ok a derűlátásra?

Örömmel jelentjük be, hogy az Ébredjetek! megvitatja ezeket a fontos kérdéseket az ebben a számban induló cikksorozatban. Az 1. rész következik.

[Képek a 4. oldalon]

Mit tehet a tudomány a környezetszennyezés, a betegség és a túlnépesedés ellen?

[Forrásjelzések]

WHO fotó; P. Almasy

WHO fotó; P. Almasy