Sem hó, sem eső, sem mennyiség nem tartóztatja fel a postát
„Amíg postások vannak, az élet bővelkedik különleges fordulatokban” (William James, amerikai filozófus, 1842—1910).
MAJD mindenkinek van valami bosszantó története, amit a postaszolgáltatással kapcsolatban elmondhatna. A feladott levél a vártnál hetekkel, sőt hónapokkal később érkezett meg rendeltetési helyére; a postai díjszabás túlontúl gyorsan emelkedik, vagy a postahivatalban a sorbaállás rettentően idegesítő. Régebben, pontosan 1966 októberében valódi katasztrófa fenyegette az egyik postarendszert. Az amerikai postaszolgálat szóvivője arról számolt be az Ébredjetek!-nek, hogy „az akkortájt legnagyobb postai kézbesítői létesítmény Chicago egyik forgalmi csomópontjában valósággal megbénult, amikor itt forgalmi torlódás keletkezett, és képtelenség volt elszállítani a postai küldeményeket.”
Mit tettek annak érdekében, hogy a postai küldemények forgalma ne álljon le, s hogy leveled eljusson a címzetthez? Tehetsz-e valamit, hogy a neked nyújtott szolgáltatáson javíts? Vajon az évszázadok folyamán a levélkézbesítési módszerek és a kézbesítés megbízhatósága jelentős változáson ment át?
Régi idők postai szolgáltatása
A legkorábbi, szervezett postai szolgáltatások, kizárólag a kormányzat rendelkezésére álltak. Ilyen postarendszer létezett az ősi Kínában, Egyiptomban, Asszíriában, Perzsiában és Görögországban. A római postarendszer neve cursus publicus volt, szó szerinti jelentése „közút”; mégis elsődlegesen a kormányzat kizárólagos szolgálatára tartották fenn. Érdekességként említhető, hogy a bibliaíró Pál az Efézusban és Kolosséban levő gyülekezeteknek, valamint a Filemonnnak szóló leveleket magánúton, s nem a római kormányzati postaszolgálattal juttatta el a címzettekhez (Efézus 6:21, 22; Kolossé 4:7–9; Filemon 21, 21).
Amíg a XIX. századig a postai küldemények szállítása és kézbesítése terén alig-alig történt változás, a magánküldemények postai továbbításának vagy kiküszöbölésével kapcsolatos szemlélet kialakítását már korábban elkezdték. Miért? Mert a hatóságok szükségesnek látták, hogy hatáskörüket a magánközleményekre is kiterjesszék. A The Universal Postal Union című könyvében, George A. Codding Jr. két nyomós okot hoz fel a postai szolgáltatás fölötti kormányzati monopólium életbe léptetése mellett. Egyik ok: az állami bevétel „kiváló eszköz volt a hivatalos szolgáltatás szubvencionálására”. Másik ok: az általa nyújtott biztonság segítette az állam ellenségei közötti hírközlés ellenőrzését.
A Francia Királyi Posta ekképpen 1464-ben kezdett némi nyilvános postaforgalmat lebonyolítani. I. Károly, Anglia királya, 1635-ben nyitotta meg a Királyi Posta szolgáltatásait a köznép előtt. Más kormányok is hasonlóképpen jártak el, miközben monopolizálták a postaszolgálatot, kezükben tartva az emberek közötti postai forgalom ellenőrzését.
Britannia nagyjából úgy igazgatta a korai amerikai postarendszert, ahogy a Római Birodalom is tette, kiterjesztve postai hálózatát Britannia irányába. A római rendszer viszont sok mindent az i. e. hatodik században intézményesített perzsa elrendezésről másolt le, amely postai rendszer váltott lovakkal dolgozó lovas futárokat alkalmazott. Ily módon sok postai rendszer sajátos vonását egészen a perzsákig lehet visszavezetni.
A gyarmati amerikai postarendszer hivatalosan 1639-ben indította meg a tengerentúli postaforgalmat, a belföldit pedig Boston és New York City között 1673-ban. Azt a rövid életű postai útvonalat Bostoni Postaútnak nevezték el, amely most része az Egyesült Államok 1. számú autópályájának. A XIX. század közepe táján a postai küldeményeket postakocsikon, gőzhajókon és vasúton szállították. A posta kézbesítése New York Cityből a kaliforniai San Franciscóba hajóval egy hónapig vagy tovább tartott és postakocsival még több időt vett igénybe.
A transzkontinentális gyorsposta
Ahhoz, hogy az Egyesült Államokban a transzkontinentális kézbesítést meggyorsítsák, valami egészen más eszközre volt szükség, mint postakocsira vagy hajóra. Vajon mi oldotta meg a problémát? Nos, a sok évszázados postai módszert, a lovasfutárt alkalmazták. A History of the U.S. Postal Service 1775—1984 újsághirdetéseket idéz 1860 márciusából:
„Keresünk: Fiatal, sovány, szívós fiúkat 18 éves kor alatt. Legyenek tapasztalt lovasok, akik hajlandók naponta kockáztatni az életüket. Árvák előnyben.”
A felfogadott lovasoknak „a Bibliára kellett felesküdniük, hogy nem ’káromkodnak’, nem bocsátkoznak verekedésbe, állataikkal nem bánnak durván, valamint becsületesen viselkednek”. Ez volt a híres transzkontinentális gyorsposta, mely tíz napra rövidítette a kézbesítési időt a 3200 km-es útvonalon a missouribeli St. Joseph és az Egyesült Államok nyugati partvidéke között. Mintegy 15—25 km-es szakaszt tettek meg vágtatva, majd haladéktalanul lovat váltottak, s azok a fiatal lovasok nyargaltak tovább hegyeken, síkságokon, folyókon át, a váltakozó időjárás szeszélyeinek kitéve magukat. Mivel a leggyorsabb lovak álltak rendelkezésükre, ezek a bátor futárok — akik közül egyet megöltek — a transzkontinentális gyorsposta fennállásának egész ideje alatt, vágtájukkal lehagytak indiánokat és banditákat.
Érdemeit felnagyító legendák fonták körül e merész postai szolgáltatást, amely csupán 1860. április 3-tól 1861. október 26-ig üzemelt. Helyébe a transzkontinentális távíróhálózat lépett, véget vetve így az amerikai postatörténet egyik legszínpompásabb fejezetének.
Korszerű módszerek
Adjunk postára ma egy levelet és kövessük nyomon az útját. A kézbesítési idő attól függően változik, hogy miként használod fel a szolgáltatást.
Amikor befejezed napi munkádat, olyankor postázzák a nap folyamán összegyűlt küldeményeket. Legtöbbünk számára ez a szokásos eljárásmód, így a postai küldemények áradata a nap későbbi szakaszában özönlik be a postaforgalomba. Ha tehát egy korábbi napszakban adod fel küldeményedet, nyersz néhány órát és postáznivalód megelőzi a napi küldeményözönt. Az Egyesült Államokban 1991-ben ennek a küldeményáradatnak a napi átlagos mennyisége 454 millió darab volt, melyből 13,3 milliót New York Citybe címeztek; Franciaországban 71 millió darab, ebből 5,5 millió Párizs számára; Japánban 62,5 millió, melyből 17 milliót Tokióba címeztek; Nagy-Britanniában pedig 60 millió.
A leveleket, melyeket egy utcai postaládába dobsz be, vagy egy kis forgalmú postahivatalban adsz fel, utóbb egy nagyobb postahivatalba viszik. Ha küldeményedet épp a begyűjtési időpontok előtt adod fel és — ha lehetséges — nagyobb postahivatalok közelében, akkor a kézbesítési idő lerövidül.
A helyi postahivatalban leveledet zsákba rakják és ezután teherautóval egy postai létesítménybe szállítják, melyet körzeti központnak neveznek, ahol egy automatikus postaosztályozó berendezés működik. Itt ötletes szerkesztésű gépek szétdobálják és automatikusan megfordítják a leveleket; amint a szállítószalagon haladnak előre, gépek végzik a válogatást, címoldalra fordítást, bélyegzést, osztályozást és halomba rakást. Egy ilyen szerkezet, melyet címoldalra-fordító és bélyegző készüléknek hívnak, óránként 27 000 küldeményt lát el villámgyorsan postahivatali és keletbélyegzéssel.
A délután folyamán, egészen a késő éjszakába nyúlóan osztályozzák a kimenő postát. A könnyen olvasható betűkkel címzett — gépelt, nyomtatott vagy kézzel írott — leveleket géppel lehet osztályozni. Az újabb keletű gépek két sort olvasnak le, ami az irányítószámot, illetve a postai irányítószámot; a várost, az államot, vagy a tartományt, valamint az utca nevét vagy számát foglalja magában.
Ezek a gépek és a hozzájuk tartozó berendezések képesek a címeket automatikusan „leolvasni”, valamint óránként tizezer levél címoldalára speciális postai kódokat nyomtatni. Ha van olyan első osztályú levélposta, ahol nem lehet gépi eljárást alkalmazni, ott kézileg kell az osztályozást elvégezni, és ebben az esetben az óránkénti átlag 800 darab. Az Egyesült Államokban egy könnyen olvasható cím a ZIP kóddal — (sok más országban irányítószám vagy postai irányítószám) — ellátva, lehetővé teszi, hogy leveled a gyorsabb, eredményesebb módszerekkel jusson el rendeltetési helyére.
A kimenő postát légi úton vagy szárazföldön szállítják. Az első osztályú postát normális körülmények között még az éjszaka folyamán eljuttatják a kijelölt városokba és körzeti központokba, két nap alatt a belföldi megjelölt államokba, három nap leforgása alatt pedig bárhova az Egyesült Államokon belül. Nagy-Britanniában az első osztályú posta 90 százalékát a feladást követő munkanapon, a másodosztályú posta 97,4 százalékát a feladást követő harmadik napon kell kikézbesíteni. A francia posta 1992 májusában kiadott szemléi leszögezik, hogy a belföldi levelek 81 százalékát egyetlen éjszaka leforgása alatt kézbesítették, az egyéb postai küldemények 96,3 százalékát pedig két napon belül — kivéve a vasárnapokat és az ünnepnapokat. Ily módon ez a kimenő posta késő éjszakára beérkező posta lesz a területi postai feldolgozó létesítményekben és a rendeltetési helyek postahivatalaiban. Ezt a beérkező postát az éjszaka folyamán egészen virradatig osztályozzák, hogy még aznap kézbesíteni tudják.
Nagyobb mennyiségű postai küldemény feladói, mint például a Watchtower Society, úgy készítik elő a postáznivalókat, hogy azokat a postahivatal — nyergesvontató szállítmányként — a feladó telephelyén veszi át. Ezt a küldeményt a postahivatal országszerte közvetlenül a postai kézbesítő személyzethez szállítja. A postaszolgáltatás ma már sokkal szívesebben használt versenyképes hírközlő eszközökkel bír, ilyen például az elektronikus posta (E-posta; telekommunkációs vonalakon komputerrel küldött adatok). A francia rendszer tízmillió távnyomtatásos (E-posta) tételt adott fel a tavalyi esztendőben.
Noha a postai kezelési folyamatok országonként némileg különbözhetnek, a postai munkafolyamatok nagy részét az egész világon hasonlóképpen végzik, amint azt az Amerikai Postaszolgálat esetében ismertettünk, amely a világ postaforgalmának 40 százalékát kezeli.
Egyéb postai szolgáltatások
Postai rendszerek többfajta szolgáltatásról is gondoskodnak, nem csak a levélpostai forgalom lebonyolításáról. Az amerikai postahivatal segítségével útlevelet lehet beszerezni. Japán postahivatalaiban pénzt lehet tartani, ugyanúgy a brit zsíróbankban (amely korábban a brit postaszolgálat birtokában volt). A postai áruküldeményeket biztosítani lehet vagy ajánlott küldeményként feladni, hogy az áru értéke megtérüljön, ha az elvész vagy megsérül. Ha egy postai küldemény esetében csupán a feladását vagy kézbesítését kívánod bizonyítani, akkor talán kevesebbe kerül, ha csak igazoló papírt kérsz róla, mint ha ajánlva adod fel azt. A japán postaszolgálatnál az emberek életbiztosítást is köthetnek.
Kérésedre, egyes postaszolgálatok, mint például az Egyesült Államokban működő is, ellátnak a rendelkezésre álló címváltozási tájékoztatással. Írd fel borítékod címoldalára a feladó címe alá „Címváltozásról értesítést kérek”, vagy „Kérem, ne továbbítsák”. Nem számítanak fel pótköltséget, ha az első osztályú postát visszaküldik neked az új cím feltüntetésével (ha az egy évnél nem régebbi), vagy ha a küldemény egyéb okból nem kézbesíthető.
Ilyen és más szolgáltatások miatt a világ erősen függ a postai rendszerektől. Az Evaluation of the United States Postal Service beszámolója ezt mondja: „A Postaszolgálat ragyogó munkát végez az óriási mennyiségű posta kezelésekor, a hibákat azonban, melyeket nem lehet kiküszöbölni, továbbra is nyilvánosságra kell hozni, hogy mindenki tudja, mit reális elvárni a postától.” Az Egyesült Államokban, ha a napi majdnem 250 000 000 darab első osztályú küldeménynek csupán 5 százaléka késik, ez több mint 12 000 000 darabot tesz ki minden egyes nap. Az ilyen megkésett kézbesítés sok panaszt eredményez.
Az aggasztó gazdasági viszonyok természetesen kihatással vannak a postai rendszerekre. A díjak emelkedése, sérült tételek, postai késedelem és a modern technológia előmozdították e rendszerek és a kormány által ellenőrzött szolgáltatások közötti verseny fokozódását. Noha új kezelési módszerek javítottak a postai eljárásokon, az összes intézményre nehezedő nyomás válságos időket hozott a postai rendszerekre. Az amerikai Postaszolgálat bevételi hiánya 1991-ben elérte a mintegy 1 500 000 000 dollárt. Drasztikus rendszabályokra, mint például a díjszabás tetemes megemelésére és létszámcsökkentésekre lehet szükség, hogy a jelenlegi szolgáltatást folytathassák.
Az ősi idők vékonyan csordogáló erecskéjétől napjaink áradó folyamáig, a postaforgalom növekedése a gondok ellenére folytatódik, kielégítve ily módon az emberi természetben rejlő igényt a kommunikáció iránt (Egy postai dolgozó beküldött cikke alapján.)
[Kiemelt rész/kép a 18. oldalon]
Postai kézbesítés perzsa módra
Színtér az ősi Perzsa Birodalom. Az írott okmányokat nagy gonddal készítették, hivatalosan lepecsételték, és a kormányzat postaszolgálatával elküldték. Sok életbe került volna, ha a parancsokat nem adták volna át azonnal és nem hajtották volna végre haladéktalanul. De hogyan kézbesítették a postát? A ’leveleket lovas futárokkal küldték, akik a királyi ménes postalovain vágtattak . . . A futárok királyi postalovakra ülve lázas sietséggel indultak útnak a király parancsával’ — írja az Ökumenikus fordítás az Eszter 8:10, 14-ben.
Ezeket a megbízható, egymástól mintegy 23 km-re elhelyezett állomásokon lovakat váltó, vágtázó futárokat részesítették előnyben mint eszközt arra, hogy Ahasvérus király ellenhatározatát kézbesítsék, amelynek célja az volt, hogy a zsidókat az i. e. ötödik században a fajirtástól megmentse. Hérodotosz történész véleménye szerint ezeket a levélvivőket „semmi sem akadályozta meg abban, hogy a lehető legnagyobb sebességgel tegyék meg az előírt távolságot akár hóban, akár esőben, akár hőségben, akár az éjszaka sötétjében”. Ilyen volt a mindennapos kormányzati kommunikációs rendszer, amely keresztül-kasul behálózta a Perzsa Birodalmat.
[Kép a 17. oldalon]
A gépek óránként tízezer levelet olvasnak és osztályoznak automatikusan
[Forrásjelzés]
USPS fotó